A Boldog iskolában nyugodtabb a légkör, kiegyensúlyozottabbak a gyerekek, élményszerűek a tanórák, és még a tanulás is könnyebben megy! Vajon miért? Mindennek a titka a vidámság és a nevetés!
Sok tanár még mai is úgy gondolja, hogy tekintélyt csak vasfegyelemmel és szigorral érhet el. Pedig egy kis humor és lazaság csodát művel a hétköznapokban. Egy közös nevetés, cinkos összekacsintás a gyerekekkel, vagy akár egy tréfás megjegyzés közelebb hoz minket a gyerekekhez.
A humorra való képesség az élet nagy adománya! Egy vidám és kiegyensúlyozott családban nevelkedő kisgyerek sokkal nyitottabb, bizalommal fordul a világ felé, könnyebben kezeli a stresszt és nem menekül el a kihívások elől. Az a gyerek, aki sokat nevet kevésbé agresszív, sőt társai között is sokkal népszerűbb, ez mindenkinek csak előnyére válhat! Miért ne lehetne ez így az iskolában is?
Mit tehetünk mi, pedagógusok?
A humorra való képesség, szellemesség nem pottyan az ölünkbe, ezért bizony tenni is kell! A gyerekek mindig a felnőtteket tükrözik, érzékeny antennáikkal mindig pontosan veszik a feléjük sugárzott üzeneteket. Ha kinevetjük első suta vicceiket, ezek az apró hajtások nagyon hamar elsorvadnak. Persze minden alkalommal nem tapsolhatunk, de egy mosollyal, öleléssel értékelhetjük a próbálkozásokat: Minden rendben, értelek! Ha folyton elutasítunk, és lesöpörjük őket az asztalról, hamar elbizonytalanodnak a gyerekek és feladják a próbálkozásokat.
Kellő komolyságot kérünk, ez egy iskola! Valóban?
Még ma is általánosan elfogadott vélemény, hogy komoly munkát csak kellő komolysággal lehet végezni. Biztos ez? Nem! Pont ellenkezőleg! A nevetés könnyebbé teszi a munkát, főleg, ha valaki saját magán is képes nevetni! Igaz ez diákra és tanárra egyaránt. Az optimista, vidám ember várakozással tekint a jövőbe, jobb a problémamegoldó képessége is.
Minket, tanárokat persze nem tréfamesternek képeztek ki, állandóan nem viccelődhetünk. A mi feladtunk az, hogy nyugodt, vidám légkört teremtsünk magunk köré. Nyugalmat és jó hangulatot sugározzunk a többiek felé. Azok a gyerekek, akik jól érzik magukat az iskolában, eredményesebbek, aktívabbak,és hatékonyabban tanulnak. A tanulás elengedhetetlen része a közös nevetés és a közös élmény! És a boldog iskolában ez így is van! A gyerekek gyorsabban és hatékonyabban tanulnak akkor, ha a tananyaghoz élmények kapcsolódnak. Ez akár a mára oly fontossá vált élethosszig tartó tanulást is megkönnyítheti. A vidám légkörben nemcsak szabad, de kell is kérdezni, sőt akár hibázni is! A pedagógus tekintélyéből semmit sem von le, ha bevallja, hogy hibázott, sőt magán is képes nevetni! A humor csupa értékes dolog forrása: nyelvi fejlettség, kreativitás, pozitív önértékelés, jobb kapcsolatteremtési képesség! Ezek mind- mind a boldog iskola alapelemei!
Humor gombnyomásra?
Semmiképp! A humor nem tervezhető előre, sőt nagyfokú empátiát is igényel. Néha pengeélen táncolunk: az a tanár, aki sokat viccelődik, könnyen komolytalanná válhat! Ennél rosszabb már csak a humortalan, komolykodó pedagógus lehet. Mint az életben bárhol, itt is a mérték a fontos.
Kiborítottad a kakaót? Szép munka volt!
Ironizálni csak olyan gyerekkel szabad, aki ehhez elég érett, és képes elvonatkoztatni a konkrét szituációtól. A humort mindig a gyerekek életkorához igazodva kell „művelni „! Ez nagyon fontos pedagógiai képesség!
A gyerekek gondolkodás nélkül kinevetnek valakit, nem gondolják végig, hogy ezzel fájdalmat is okozhatnak a másiknak. Sőt az iskolában már arra is képesek, hogy a másikat szándékosan a gúny tárgyává tegyék. A kiszemelt áldozat könnyen a közösség peremére sodródhat. Néha mi tanárok is megnehezítjük a dolgokat azzal, ha a többség oldalára állunk. Ezek a gyerekek segítség nélkül a hátrányukból akár előnyt is kovácsolnak, és önként felveszik az osztály bolondjának szerepét. Innen pedig nagyon nehéz a visszaút!
A boldog iskolában is megtörténhet ez, de tapasztalatom szerint itt elfogadóbbak és segítőkészebbek a gyerekek, könnyebben tolerálják a más gondolkodásmódot. Feladatunk itt is van bőven, de az eredmények minket igazolnak! Érdemes!
A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)