Sajnos az utóbbi évek tapasztalata, hogy óvodánkban: a makói Bárka Református Óvodában egyre több gyermeknek van szüksége „speciális” fejlesztésre. Speciális fejlesztésen az egyéni és a mikrocsoportos formában történő fejlesztést értem. Ezt a tevékenységet 2014. szeptember 1-e óta végzem az Református Egységes Módszertani Intézmény által kiadott összegző vizsgálatok alapján. Ezek között a gyermekek között van kiemelt figyelmet igénylő gyermek (BTM-N-es) is. A gyermekek többsége átlagos intelligenciával (IQ-val) rendelkezik. A csoportos szűrő vizsgálatokat az Egységes Módszertani Intézmény (EGYMI) dolgozói végezték, én magam is részt vettem a vizsgálatokban, ezzel is megismerve a gyermekek érzelmi állapotát, tudását, konkrét problémáit, vagy valamely területen kiemelkedő szintjét. A csoportos vizsgálaton való részvétel nagyon nagy szakmai fejlődést jelentett számomra.
A szűrő vizsgálatok célja: Megismerni a gyermekek iskolaérettségi fejlettségi szintjét.
A foglalkozások tartalma: A foglalkozásokat mindig komplex módon (anyanyelvi-, matematikai-, ének-, zene-, környezet-, vizuális-, érzelmi-, keresztyén nevelés, és mozgás) tartom meg éves terv (évszakokra és napi szintre bontott) alapján, természetesen az összegző vizsgálatokra építve.
Módszereim: Mikro csoportos formában (a törvény által előírt max.: 6 fő részvételével), illetve szükség szerint egyéni fejlesztéssel
A megvalósításhoz szükséges eszközök: Játékok, gyurma, számoló pálca, ceruza, zsírkréta, porpasztell, tű, cérna, IKT eszközök, ecset, olló, puzzle, dominó, nyomda, hangszer: szintetizátor-furulya, ragasztók, festékek, kartonok, rajzlapok, kuglik, tornaterem, fejlesztő szoba, gimnasztikai labda, hernyó, számos saját készítésű fejlesztő játék, társas játékok, memória, párosító játékok, a természetben található tárgyak használata.
A vizsgálatokat követően, az összegző véleményeket, amiket a szülőkkel ismertettünk, heti két alkalommal kezdődött meg a gyerekek fejlesztése. A megvalósításban segítségemre voltak az Református Egységes Módszertani Intézet (továbbiakban EGYMI) gyógypedagógusai, pszichológusai, akik tudásukat, tapasztalatukat megosztva, folyamatos szakmai támogatást nyújtva, bátorítottak erre a feladatra. A fejlesztés kezdetekor kizárólag 1 gyógypedagógustól kaptam személyes segítséget, fejlesztő pedagógust nem ismertem, így folyamatosan attól féltem, hogy munkámat nem tudom maximálisan elvégezni.
A szülők is, a gyermekek is folyamatosan azt igazolták vissza, hogy jó úton haladok, de én szakemberek visszajelzésére vágytam. Nagyon fontos volt először is: amikor a szülők kézhez kapták gyermekükről a nevelési tanácsadó által megírt összegző véleményt, az ő lelküket kellett néhány hónapokig ápolni, mert ők úgy fogták fel, hogy:„Hülye az én gyermekem?” Többszöri, személyes, megnyugtató beszélgetések kellettek, mire megnyugodtak, elhitték nekem, hogy nem „hülye”, csak vannak olyan területek, amelyeket fejleszteni kell, hogy a továbbiakban a lemaradás ne halmozódjon, valamint az iskolába lépéskor ne okozzon problémát. A szülők szomorúsága, viselkedése átitatódott a gyermekeikre, így a gyermekek lelkét is ápolnom kellett.
Általában 2 hónap kell ahhoz, hogy gyermekek is, és a felnőttek is megnyugodjanak. Közben igyekeztem a fejlesztéseket a diagnózisukra építve végezni. Főleg a finommotorika és a számolás területen kellett erősíteni a gyermekeket az önbizalom fejlesztése mellett. Ebben az évben jelenleg 11 főt fejlesztek, és még várhatóan 9 fő gyermek fog bekapcsolódni november hónaptól. 2 gyermeket egyénileg fejlesztek egyéni képességük alapján. A 11 főt jelenleg 5 csoportra kellett osztanom egyéni sajátosságaik, képességeik alapján.
Egyéni fejlesztési terv vázlata:
Differenciáló nevelésem megvalósulása, eredménye a csoportban:
- A mondataimnak mindig súlya volt, és van! Kérek, figyelmeztetek, büntetek, de leginkább csak fenyegetőzök, hogyha már más nem segít. A fenyegetőzés nálam a következő: „legközelebb nem jöhetsz hozzám, ha így viselkedsz”. Ennyi elég, mert nagyon szeretnek hozzám járni fejlesztő órára, így ez számukra nagy büntetésnek számít.
- Nem azt mondom, hogy „Te még arra sem vagy képes”, hanem „meg tudod csinálni!” Sokszor mondták ezek az önbizalomhiánnyal, félelemmel teli, bizonytalan gyermekek, hogy „Mariann néni, nem tudom megcsinálni, mire nekem mindig az volt a válaszom, hogy de, megtudod, mert Te Őzike csoportos vagy, és aki idejár, az itt mindent meg tud csinálni. Az Őzikések erről híresek az óvodában.” Az ő számukra érdem az Őzike csoportba járni, mert „oda nem járhat akárki”. Ennek a válasznak mindig megörültek, és tényleg minden feladatot ügyesen, pontosan elvégeztek. Szerencsére úgy élik meg a fejlesztő órákat, hogy az óvodavezető nénihez nem járhat akárki. Mindig megerősítem abban őket, hogy a foglalkozáson mi a célunk, mire kell törekednünk.
- Nagyon szeretnek filmeket nézni, ezért számos természettudományos, életkori sajátosságuknak megfelelő filmet nézünk.
- Folyamatosan ábrákat, színes képeket laminálok számukra, azokat nézegetjük, közben beszélgetünk róluk, megszámoljuk.
- A mikro csoportom (2--6) fő lehetőséget teremt arra, hogy egyszerre mindenkire figyeljek.
- A gyermekek sikerének érdekében még rajzpályázatokon is részt vettünk, pedig a finommotorika épp az egyik gyenge pontjuk. Ez a módszer is sikerrel, pozitív eredménnyel zárult: először a szülők kételkedtek ötletem megvalósításában, de amikor végeztünk, hatalmas sikernek élte meg gyermek-szülő egyaránt. Ráadásul egy kislány a csoportban nyert is a rajzpályázaton.
- A kreativitás fejlesztésére is ilyen kis létszámú csoportban igen nagy lehetőségem van. Nem korlátozom a gyermeket, hogy milyen színt alkalmazzon, hogyan készítse el munkáját. Széleskörű rajzeszközöket ajánlok fel. Mindenki választhat, hogy milyen eszközt használ munkája során.
- A foglalkozásokon oldom a bennük lévő feszültséget.
- Már a foglalkozás elején levethetik a benti cipőjüket.
- Mindig a gyermek munkáját értékelem, nem önmagát, nem használok időhatározókat: Nem mondom, hogy „ügyes voltál”!
- Kerülöm a büntetést, a dicsérgetést!
- Bátorítom, tisztelem a gyermekeket!
- Segítem a szülőket internetes oldalak ajánlásával.
- A gyermekek számára fejlesztő jellegű színezőket, feladatokat készítek, melyeket családi környezetben oldhatnak meg kedvük szerint.
- Nem uralkodok felettük, állhatatos vagyok. Partnernek tekintem őket.
- Igyekszem mindig türelmes lenni, és az maradni!
- Folyamatosan igyekszem őket megismerni, megérteni, formálni.
- Törekszem arra, hogy ami zavarja, beszéljük meg, tisztázzuk, hogy ne azzal foglalkozzon egész foglalkozás ideje alatt.
- Minden tevékenységemmel, módszeremmel célom, hogy hasznos, sikerkereső kisgyermekké, majd felnőtté váljon. Ne jellemezze a csüggedés, a passzivitás, a reménytelenség, de a fölény, a feltűnés, és a bosszú se. Magatartásában a rosszakarat, a rendbontás, a felbujtás ne jelenjen meg.
- Amennyiben megjelenik a lustaság, a makacsság, a rombolás, a passzivitás, a pszichológus segítségét ajánlom fel, hogy a segítsége által legyen célja a gyermeknek.
- Nem jutalmazom, hanem ajándékokat készítek számukra. Mozgatható békákat, kinyomó által készített képeket, papír dísz csíkokat osztottam ki számukra. Nagyon örültek a gyermekek az ajándékoknak.
- Mozaik csoportokat hoztam létre: A vegyes csoport (heterogén) csoport irányítása könnyebb volt számomra, mint a homogén. Tapasztalataim szerint a gyengébb képességűeknek húzó erő volt. A jobb képességűek segítettek a gyengébbeknek. Mintát adtak számukra. Nem tapasztaltam, hogy a gyengébbeknek frusztrációt okozott volna vegyes csoportban dolgozni. A jó képességű csoport irányítása számomra örömteli feladat volt. A gyenge képességű homogén csoportnál nem éreztem azt, hogy jó lett volna ez a módszer, mert egyénileg nagyon sok segítséget várnak ezek a gyermekek, és nem jutott kellő idő számukra (1 főre). A jövőben heterogén csoportban szeretnék velük tevékenykedni.
- Differenciálok folyamatosan, annak számos lehetőségével élek:
- a munka mértéke szerint
- segítség nyújtás mértéke szerint
- tevékenységek, lehetőségek felajánlásának mértéke szerint.
- Bemeneti mérést végzek év elején, kimeneti mérést év végén családi rajz készítetése által. Ezek a mérési eredmények visszajelzést adnak számomra, hogy melyik gyermek, mennyit fejlődött önmagához képest, a következő évi tervezésnél ezekre építek.
- Törekszem arra, hogy a fogalom használatomra a pontosság és a szakszerűség jellemezze.
- Mindig a gyermek egyéni szükségleteit veszem figyelembe. Pl.: Az egyik kislány sűrűn megy a W.C.- re, ezt a helyzetet kellő toleranciával kezelem. Az édesanyával erről többször kommunikáltam, ötleteket adtam, hogy kihez forduljon segítségért. Meg is fogadta javaslataimat, kivizsgáltatta a kislányát, gyógyszeres kezelést kapott, a probléma még teljes mértékben nem oldódott meg, de kismértékű javulás tapasztalható. A többi gyermek először gúnyolni kezdte a kislányt, amiért „állandóan pisilni járt, meg sokszor bepisilt, de az első ilyen gúnyolódás alkalmával, a csoport tagjaival elbeszélgettünk erről, és az óta nem fordult elő csúfolódás. Egyházi intézményünkben valószínű könnyebben is megértik a gyermekek, hogy a gúnyolódás, csúfolódás nem helyes magatartás, hiszen ezek, nem keresztyén értékek.
- A gyermek egyéni sajátosságait mindig szem előtt tartom.
- A szülők számára „Szülői Esték-et” szervezek, ahol az édesanyákkal és gyermekeikkel közösen készülünk karácsonyra, húsvétra. Ezek az alkalmak is lehetőséget adnak a bensőséges, szeretetteli légkör kialakításra, a közösségfejlesztésre, a bátorításra. (Óriási sikere volt a karácsonykor megrendezésre kerülő közös mézeskalácssütésnek, és a húsvéti fonal és léggömb technikával készített tojáskészítésnek.)
- A fejlesztő csoportom szülei számára a facebookon külön, zárt csoportot (Bárka fejlesztő néven) hoztam létre, ott tájékoztatom őket a csoport életével kapcsolatosan, és a foglalkozásokon készített fényképeket is felteszem, hogy örömöt szerezzek számukra, bátorítsam őket.
- Az intézmény folyosóján kihelyezem a gyermekek munkáit, hogy a szülő személyesen is láthassa, folyamatosan követni tudja gyermeke fejlődését. Kiemelten fontosnak tartom a szülőkkel történő együttnevelést.
- Szülői értekezletet és fogadó órát tartok annak érdekében, hogy a szülővel folyamatosan együtt gondolkodjunk, együtt-közösen- hozzunk a gyermekre vonatkozóan döntéseket.
- Év végén a gyermekek munkáiból kiállítást szervezek, melyre szeretettel meghívom a kedves szülőket, hogy lássák, megtapasztalják a sikert, a fejlődést, közös munkánk gyümölcsét, eredményét, együtt éljük meg.
- Karácsonyra tavaly külön ajándékokat kaptak a csoport tagjai, idén is ezt tervezem.
- Megengedem, hogy a benti cipőjüket levegyék a foglalkozásom elején, amit hatalmas siker koronáz.
- Lehetőséget biztosítok, hogy a foglalkozásomon, ha máshoz van kedve, mint amit én javaslok, megteheti, de azzal a feltétellel, hogy később neki is el kell végeznie a feladatot.
- Mindig a precizitásra, az igényességre is felhívom a figyelmet, ne szokjanak a kapkodó, felületes munka elvégzéséhez. Ennek érdekében ön-és társértékelést végeznek. Nagyon érdekes, hogy fantasztikusan reálisan látják munkájuk eredményét. A társértékelésben kicsit szigorúak egymáshoz, de folyamatosan rávilágítok, hogy mindenkit önmagához kell viszonyítani, nem a legjobb gyermek munkájához. Az önértékelésnek igen nagy bátorító hatását tapasztaltam. Kezdetben, amikor befejezte a gyermek a munkáját, amit mondjunk ki őszintén, kissé elkapkodott, értékelésben azt mondta, hogy: Meg van magával elégedve.” Amikor finoman azt kérdeztem, hogy édesanyád is meg lesz elégedve, ha kitesszük a faliújságra? Tetszeni fog neki? A válasz: „Nem.” Megkérdeztem erre, hogy: „Szerinted tudnál még rajta szépíteni”? Válasz: „Igen.” Ekkor, én megkérdeztem „lenne még kedved egy kicsit szépíteni, javítani ezen a munkán”? Erre ő, csillogó szemmel „igent” mondott, és azonnal leült, hogy szépítse munkáját. Amikor már érzése szerint „szép” lett a munkája, újra önértékelésre került sor: Megkérdeztem, hogy most már édesanyának is tetszeni fog? - mire ragyogó, önbizalom teli arccal, igennel válaszolt. Igazából csak azért sietett a munkáját befejezni, hogy hamarabb mehessen önfeledten, szabadon játszani. Ebben a korban, teljes mértékben egyértelmű, hiszen a játék az óvodás korosztály számára a legfontosabb, fő tevékenység. De úgy gondolom, azért 6-7 éves korban azért ki kell alakítani a feladattudatot, a feladattartást, bátorítással, hittel. Higgyenek leginkább magukban, és környezetükben (bennem, szüleikben, társaikban) minden körülmények között.
- A csoportban kipróbáltam a rágózást (málna ízű rágó gumival), ami nagy sikert aratott. Valóban megnyugtatta a gyermekeket. Az egyik kisfiú megkérdezte, hogy „aki rágózik, később öregszik, és később hal meg?” A másik kisfiú meg azt mondta, hogy „az anyukája azt mondta, hogy nyugtat, ezért szoktak rágózni.” Megígértem, hogy ezen túl, minden foglalkozáson rágózni fogunk.
Összegzés: Úgy érzem, módszereimmel elérem céljaimat, a jövőben is ezek alapján végzem munkám.
Felhasznált szakirodalom:
https://vimeo.com/7307853 Az iskola megöli a kreativitást?
Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés Pont Kiadó Kft 2014
Susan Forward: Mérgező szülők Háttér Kiadó Kft 2000
Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Intézet: Húzd ki magad! „ A testi egészséggel a lelki egészségért” Debrecen 2003. 56.p.
Dr. Brezsnyánszky László: A bátorító nevelés alapjai. Altern. füzetek 10. Koncepciók. Iskolafejlesztési Alapítvány, Budapest, 1998.
http://iflgazdasag.blog.hu/2013/03/26/az_oktatas_megoli_a_kreativitast Az oktatás megöli a kreativitást
https://vimeo.com/19072946 Sir Ken Robinson: Kezdődjék a tanulás forradalma!
http://www.hefop.ektf.hu/anyagok/kooperativ_modszertan.htm
https://printkerblog.wordpress.com/tag/decoupage-technika/
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)