Kisiskoláskorúak olasz nyelvtanítása művészeti neveléssel

Módszerem kialakításának motivációs bázisa

Zene, szolfézs, és olasz szakos középiskolai tanárként régóta érdekel e területekhez szükséges tanítási módszerek együttes alkalmazásának módja, lehetősége, és hatása. Mindig is szívesen kísérleteztem ötvözésük lehetőségeivel, mindemellett, diákjaim érdeklődését, személyiségét mindig is igyekeztem szem előtt tartani.

Mostani pályaszakaszomon, az olaszt magas óraszámban tanító általános iskolában különösen is megadatott, hogy tanított tárgyaimmal a megfelelő arányban gazdálkodva valami olyasmit valósítsak meg, ami személyesebbé, kreatívabbá teheti óráimat, élvezetesebbé a tanítási-tanulási munkafolyamatot. Úgy gondolom, kiváltképpen a kisebbeknél jól összeilleszthető a zene és az olasz nyelv adta többlet tudástartalom és fejlesztési többletlehetőség. Emellett, a változatosság, a több érzék-, készség- és tudásterületet egyszerre megmozgató és összekötő módszer alkalmazása a már évtizedek óta tanító pedagógust is megőrzi a gépiessé válástól és a kiégéstől.

Vagyis, a gyerekeknek is, a tanárnak is jó a nyelvtanítás „megzenésítése”.

A kisgyermekkori zenés fejlesztésről már jelentős szakirodalom, és módszertani kínálat áll rendelkezésre az élethosszig tanuló és az új iránt fogékony, érdeklődő tanároknak (pl. „Mese-zene” óvoda-iskola átmenetsegítő módszer). A kisgyermekkor fejlődéslélektani alapjait tekintve egyértelmű a zenepedagógia fontossága, mivel a zenei élmény, a dallam és a ritmus már ebben az életkorban is könnyen hozzáférhető a gyerekeknek, ellentétben a tanulás összetettebb tudástartalmaival, amelyek az agyi és az idegrendszeri fejlődésnek csak a későbbi szakaszain válnak elérhetővé.

Ugyanakkor Kodály egyenesen azt vallotta a zenei nevelésről, hogy a kicsik tanítása a legnehezebb feladat, amelyet a legfelkészültebb és legelkötelezettebb pedagógusok tudnak megoldani.

Tehát, amikor hatékony nyelvtanítást akarok végezni művészetpedagógiai eszközökkel, korántsem „a könnyebbik utat” választom. Ez a módszer ugyanis nagyon is a „keskeny utat” nyitja meg a pedagógus előtt, mivel a helyes mértékek és arányok megtalálása nagy odafigyelést, mértéktartást, tudatosságot, tervezőmunkát, ugyanakkor rögtönző képességet kíván az általános tanári kreativitás mellett. Zongoratanárként, zenei előadóként megtanultam, hogy jól rögtönözni csak azok tudnak, akik a legtehetségesebbek, a legkreatívabbak, emellett a legszorgalmasabban gyakorolnak.

Szent meggyőződésem, hogy végső soron a diákjaim javát szolgálja az a széles ritmikai, dinamikai módszertani eszköztár, egyben élménypedagógiai színvariációs kínálat, amellyel változatosabbá, alkotóbbá tudom tenni az idegennyelvi órákat. Ez pedig a legfontosabb, mert a gyerekek hatékony fejlesztése, értelmi, érzelmi-lelki és szociális kompetenciáik kibontakoztatása szolgálat, amelyhez a tanári kreativitás hasznos eszköz, ugyanakkor az eredményességet csak a mindennapi kemény munka alázata termi meg.

Számomra tehát a kreativitás nem önérvényesítési öncél, hanem a professzionális nevelőmunka olyan eszköze, amely amellett, hogy rendkívül hatékony, a tanár és a diák számára örömforrássá teszi a tanulást. Így válik a nyelvtanítás-nyelvtanulás napi robotjából játék, jókedv és sikerélmény.

Kreatív, komplex tanítási módszerem: művészetpedagógiai eszközök alkalmazása az olasz nyelv tanításában

A művészeti nevelés eszközeinek az olasz nyelv esetében kétszeres létjogosultsága van.

Egyrészt igaz általánosan is az összefüggés a jobb- és bal féltekés készségterületek, a kreatív, esztétikai és a nyelvi kompetenciák közötti megfelelés, az érzelmi motiváció és az értelmi készségfejlesztés közötti kölcsönhatás – mindennek a lélektani, fejlődéspszichológiai és általános pedagógiai módszertani tekintetben mára már evidens a tudományos megalapozása.

Tapasztalatom szerint a kreatív komplex nyelvi-művészeti nevelés általánosan fejleszti a személyiséget, emellett kiemelten az érzelmi, esztétikai intelligenciát építi. A személyes esztétikai értékrend kialakításában, a szépérzék fejlesztésében és a szép iránti igény felkeltésében jelentős eredményekre vezet.  

Azt, hogy ez a tét olyan nevelési eredménytöbblet, amiért megéri a plusz fáradozás, ez már a tanóra során megmutatkozik. A különböző művészeti ágak és technikák tanórai és tanórán kívüli alkalmazásával pozitív irányt adunk növendékeink intellektuális és érzelmi fejlődésének. A zene, a dallamok, a ritmus, a színek, árnyalatok, a tempó, a dinamikai arányok változatos használata segít a szavak, a helyes hangsúly és kiejtés elmélyítésében, a szókincs növelésében, és a néha bonyolultabb grammatikai feladatok megoldásában. Mindeközben ez az összhatás különleges, együttes sikerélményt ad, rátalálva az előző időszak mesés és játékos világára.  Ily módon megfelelő lehetőséget biztosítok a színes, sokoldalú tanórai munkának, a tanulás, a játék és a művészi kifejezés összekapcsolásának idegen nyelv által.  Ennek a munkáltató, aktivizáló módszernek a használatával fejleszteni lehet az intézményben folytatott szakmai munka, az idegen nyelvoktatás színvonalát és hatékonyságát.

A motiváció erősebb és személyre szabottabb, ha jókedvű az óra. Az olasz nyelv és a zenei kifejezés összehangolásával egyedi, az olasz szépségéből fakadó különleges élmény keletkezik, ami által a diákok könnyen kapcsolódnak be a munkába (ráhangolás játékkal, énekkel) és szívesen vesznek részt a tanítási-tanulási folyamatban, ezáltal hatékonyabban elsajátíthatják azokat az alapokat, amikre a továbbiakban építkezhetnek. Mindehhez előzetesen szerzett élményeik, tapasztalataik hozzájárulnak, új ismereteiket meglévő ismereteikhez tudják kötni.

A hatékony nyelvtanulás ismertetőjele, hogy ennek során a diákok fejlesztése a mindennapokból indul ki és a mindennapokba vezet vissza, mellőzve a hagyományos nyelvkönyvek tankönyvízű jellegét, a használt köznyelv nyelvi eszköztárát és a mindennapi élet példatárát alkalmazzuk, ezáltal a diákok a mindennapokban használható nyelvtudást nyernek.

A fenti megállapítások feltételezésem szerint bármely idegen nyelv tanítása során érvényesek lehetnek, alkalmazásuk hatékonyabbá teszi a tanítási-tanulási folyamatot.

Ezen túlmenően az olaszra – művelődéstörténeti okokból – különösen is érvényes, hogy a művészet nyelve. Emlegetik az „angyalok nyelvének” is, jelezve ezzel a dallamosságát, a fennkölt gondolatok és érzések kifejezésére való alkalmasságát, és a zeneirodalomhoz (kórusművészet és opera, belcanto, popzene), valamint a képzőművészethez való szoros kötődését.

Kreatív munka – az általános iskolai tanítási-tanulási folyamat kezdeteitől a végéig

Az általános iskola alsó tagozatán az idegennyelv-tanítás igen nagy kihívást jelent. A képzelőerőt és a kreativitás széles arzenálját kell bevetnie a pedagógusnak, ha hasznosan, hatékonyan és sikeresen szeretne tanítani.

Fontos, hogy már első osztályos kortól tudatosan ráhangoljam a gyerekeket a nyelvtanulás hosszútávú folyamatára, arra, hogy ez a tevékenység hogyan váljék számunkra természetessé, a mindennapjaink részévé.  Éppen ezért különböző készségeik fejlesztésével, érdeklődésük folyamatos fenntartásával és növelésével arra törekszem, hogy a nyelvtanulás életük része, az idegennyelvi óra pedig az ismeretszerzés érdekes, számukra is értékes terepe legyen.

Fontos mindebben, hogy a diákok is elsajátítsák a „lassú víz partot mos” szemléletű, hosszú távon eredményt váró gondolkodást, vagyis  a kis lépésekben vezetett haladás kölcsönös elfogadását,  a részeredmények értékelését, sőt megünneplését, természetesen odafigyelésemmel, dícsérő szavaimmal jutalmazva.

Sokan vitatják a korai, kisiskoláskori idegennyelvtanítás létjogosultságát. Az ellenérvek általában az anyanyelvi készségfejlesztés eredményeit féltik a második, harmadik nyelv belépésétől.

A módszeremben mozgósított fejlesztő cél- és eszközrendszer, tehát a nyelvtanuláshoz elengedhetetlenül szükséges érdeklődés fenntartása hosszú távon, a lassú, kis lépéses eredményvárás az általános pedagógiai eszköztárunkat gazdagítja, mivel általánosan szolgálja a tanulási motiváció fenntartását, a figyelemtartás és a kitartás képességének fejlesztését.

A hosszú távú memóriába való bevéséshez kellő gyakorlást, sok-sok ismétlést, a megszerzett tudás készségszintű elmélyítését.

Tanári pályám középiskolai szakaszán a tehetségesebb diákok tanítása során a sikeres érettségire való felkészítést tekintettem fő célomnak. Ehhez a tizenhat-tizennyolc éves korosztály érdeklődési körét, kommunikációs kultúráját, tanulási szokásait is igyekeztem figyelemmel kísérni. Mindig is fontosnak tartottam, hogy tanulóim ne csak megtanulják, hanem meg is szeressék az olasz nyelvet. Azt is szem előtt tartottam és tartom, hogy a tanítás során személyiségük jellegzetességeire, jókedvükre, ötleteikre, kreativitásukra építsek, ezáltal – különösen a felsőbb éves gimnazisták - nagyobb arányban váljanak a tanítás-tanulás aktoraivá. A játékos, különböző mozgásformákkal ötvözött művészeti neveléssel kibontakoztathatom, fejleszthetem tudásukat, fenntarthatom érdeklődésüket, számíthatok egyenletes figyelmükre, és – ami a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenkinek fontos – megadhatom nekik a tanárral kooperáló pedagógiai partnerség feelingjét, megbecsülését. Mindez természetesen azoknak az együttműködő kis- és nagydiákoknak az esetében működik hatékonyan, ahol a diák „veszi a lapot”, és nem él vissza kitüntetett partneri pozíciójával, tehát a tanítási-tanulási munkát nem kell megszakítani fegyelmezési mozzanatokkal.

 

A kreatív nyelvtanítás oktatáspolitikai tétje: a „második nyelvek” iránti érdeklődés fenntartása az iskolában

Sajnos, a kilencvenes évekhez képest,  mára jelentősen csökkent az érdeklődés az olasz nyelv iránt. Emiatt különösen is megnőtt a fontossága a hatékonyságnak, a tanítás-tanulás eredményességének. Az olasz megismertetése, megszerettetése egyben az országnak, és a kultúrának, tágabb értelemben az európai kultúrának a megszerettetését is jelenti, ami igazán nagy kihívás. (Nyelvtanárként jelenleg csak bizakodni tudok, hogy az olasz valamikor ismét az érdeklődés középpontjába kerülhet majd a gazdasági kapcsolatok élénkülése, és a fiatalok előtti perspektíva-nyitás révén – a jelenleg domináló angol és német orientáció mellett.)

Intézményemben,  a Szegedi Dózsa György Általános Iskolában, amely sport és idegen nyelvtagozatos (olasz, angol) iskola, mintegy 30 éves hagyományra tekint vissza az olasz nyelv tanítása. Tanulóink  első osztálytól nyolcadikig, heti kettő, három, illetve négy órában tanulják az olaszt. Jómagam, mintegy harminc éves olasz nyelvtanári tapasztalattal, gyakorlattal, benne jónéhány év középiskolaival, elmondhatom, hogy igen összetett tevékenység kisiskolás korúaknak idegen nyelvet tanítani. A három évtizedes iskolai hagyomány azonban ma fordulóponthoz érkezett: napi munkánk látványos sikeressége fogja eldönteni, hogy minden évfolyamon megmarad-e az olaszos osztály iránti érdeklődés. A kreatív és hatékony nyelvtanítás tehát nem luxus, hanem a szakmám létkérdésévé vált.
 

 A kreatív nyelvtanítást támogató tényezők iskolámban

Diákjaink zöme igen jó idegen nyelvi készségekkel rendelkezik. Az iskolába kerülve második éve hamar észrevettem, milyen ügyes, fogékony tanulókkal találkozom, akik közül sokan tanulnak zenét, vagy járnak valamilyen más művészeti, pl. képzőművészeti stúdiumokra.

Fontos, hogy az iskola vezetésétől, a szakmatársadalomtól és a velem együtt tanító kollégáktól jelentős támogatást kaptam és kapok elképzeléseimhez. Mesterpedagógusként jó gyakorlatot tölthettem föl iskolánk honlapjára és a Szegedi Pedagógiai Oktatási Központ felületeire. Több ízben nyelvi bemutató órákat tarthattam a Szegedi Pedagógiai Napok alkalmából. Az idegen nyelv és a zene, a rajz és a mozgáskultúra használata a tanórai munka során érdekessé, a kicsik életkori sajátosságaihoz jól illeszkedővé teszi a munkát. Ennek jótékony hatását a diákjaim javuló tanulmányi teljesítményét és az iskolai műsoros bemutató produkciók sikerét a szülők és a nyelvi munkaközösségemben dolgozó kollégák előtt sem lehet elvitatni, hiszen ily módon sokat segíthetek  tantárgyam pozitív megítélésében, elfogadottságában.
 

Kreatív, komplex nyelvoktatási módszerem főbb jellemzői:

Tevékenységi formák:

• dallamok tanulása olasz nyelvre vonatkoztatott ritmikai gyakorlatokkal
• együttes és csoportos kórusszerű előadással, kérdés-válasz szerű alkalmazással
• játékos tanulás,
• drámapedagógiai eszközök, szerepjátékok
• szókincsfejlesztés rajzolással, festéssel
• zenehallgatás, filmnézés
• beszédkészség fejlesztése célnyelvi énektanulással

Alapozás:

• az eddig megszerzett általános készségek, anyanyelvi kompetencia és anyanyelvi ismeretanyag (kisiskolás korú csoportok!)
• (anyanyelvi): mondókák, mesék, énekek
• önkifejezési készségek, kommunikációs képességek
• ritmusérzék, zenei hallás
• játékos tanulás iránti érdeklődés
• kíváncsiság, tudásvágy, általános érdeklődési szint
• célnyelvi kultúra iránti érdeklődés

Célkitűzések:

• a fenti képességterületek komplex fejlesztése
• a célnyelv alapelemeinek készségszintű elsajátítása
• a nyelvtanulás megszerettetése
• a tanulási képességek általános és komplex fejlesztése
• végső soron a tanulók személyiségének komplex fejlesztése.

MÓDSZEREM alkalmazott módszertani elemei a következők:

1. vezényelt szavak : az olasz szavak ritmikusságát és hangsúlyait, lejtését figyelembe véve a ritmust követő vezényléssel kísérik a diákok a szavak, mondatok kiejtését.

2. rajzolva érdekesebb: Színezve, rajzolva pedig a vizuális és akusztikus készségek összekapcsolása a szótanulással nagyobb érdeklődést vált ki.

3. énekeljünk, beszéljünk  gyorsan-lassan, hangosan-halkan, hangosítva-halkítva: piano-forte, allegro-largo,  crescendo-diminuendo zenei kifejezésekkel a szavak kiejtését és különböző dinamikáját,tempóját  gyakoroljuk, a hozzá alkalmazkodó ritmikus mozgássokkal, járkálva,  vagy padban ülve kar, láb, törzs hajlítással, csoportokban, csoportban.

4. játsszunk történeteket: a megtanult pár soros mondókákat mozgással eljátszva megtanulni. Itt kiválóan lehet építeni a szerepjáték lehetőségeire, a memória fejlesztésre, a diákok karaktereire.

5. szókeresés ritmusban: kopogok ritmust, és ez alapján kell a tanult szavakból az erre illőt emlékezetből kikeresni

6. színes szavak: rövid szavak betűit színekból rakom össze, jól láthatóan és ki kell találni, melyik tanult szó lehet az.

7. dal-kép felismerés: mivel sok dalt is tanítunk az alsó tagozatosoknak, így minden dalban sok szót is. Lalázok egy tanult dalt és le kell írni az ahhoz a dalhoz tartozó tanult szavakat. Vagy ugyanezt a nagyobbaknak történettel. ők a történetet írják le.

8. versírás: a csoportok jónéhány szót kapnak, amikből rövid verssorokat kell összeállítani a ritmus, hanglejtés alapján. Nem a fordítás a lényeg, hanem a dallamosság, a ritmus.

9. dalos torna: megmozgató percek, magas és mélyebb hangokat együtt énekelve a su-giú, sopra-sotto, adestra-asinistra, davanti-dietro szavakra.

10. képkirakó (puzzle): nagy kartonra kell egy történetet kirakni, rajz kártyákból,  de csak az teheti le a rajz kártyáját, aki tudja a kezében lévő szót. A végén elmesélik, leírják a történetet.

Mindezeket összekapcsolva többféle közönség felé kacsintgatva (egyetem és óvodafelé is nyitva) is meg kell mutatni, különböző iskolai rendezvényeken, évente többször. 

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.