A farsangot mindenki ismeri, várja. Ugyanakkor magyar pedagógus révén fontosnak tartom a gyerekeket megismerkedtetni az adott ünnep más szokásaival is, amik olykor területenként változnak. Ilyen pl. a kiszebáb égetés, vagy a mohácsi busó járás.
A mai gyerekeket már rengeteg új inger éri, szinte mindegyik nézett már tv-t, számítógépezett, többen voltak moziban, és sokaknak tablet is gyakran forog a kezükben. Úgy gondolom nekünk, pedagógusoknak lépést kell tartani az oktatásban is a fejlődő világgal, és a gyerekek igényeihez igazodva használni, alkalmazni az általuk már jól ismert eszközöket. Ezek az új technikák számunkra is számos új lehetőséget tartogatnak.
Amikor új ismeretanyagot viszek be a gyerekeknek, igyekszem valamilyen módon belecsempészni a modern technológiát, ezzel is motiválni őket, még jobban felkelteni az érdeklődésüket. A mohácsi busójárás témaköre remek lehetőséget nyújtott erre.
Előkészületként töltöttem le az internetről a busójárásról, felvonulásról, busókról, hangszerekről képeket, és kinyomtattam őket A/4-es méretben. Kerestem a youtube-on videókat, amelyek mohácson készültek, illetve nekem is volt saját anyagom. Ezek közül néhányat letöltöttem a laptopomra, hogy majd megmutathassam őket a gyerekeknek. Ezen kívül pedig töltöttem le, illetve szintén kerestem az interneten a témához illő népzenéket.
Kollégákkal kooperálva sikerült szereznünk néhány eredeti méretű és készítésű busó maszkot, és összegyűjtöttük az összes dobot, kereplőt, dudát, hangszert, ami az óvodában található volt.
A foglalkozások különböző szakaszokból álltak, illetve egy egész hetet felölelő projektként kell őket elképzelni. A hét közepe felé levetítettem a gyerekeknek a letöltött videókat a busójárásról, ami nagyon érdekelte őket, tetszett nekik. Ezután kaptak ők is hangszereket és utánozhatták, amit a videóban láttak, hangos kurjongatásokkal körbe jártak. Ezután elővettem a különböző busó maszkokat és képeket, és jól megnéztük őket. Megállapítottuk közösen, hogy minél félelmetesebb, szőrösebb, állatibb annál jobb.
Ezután jött a kreatív feladat: Mindenki kapott egy A/3-as méretű, előre formára vágott kartont, amit a földre kiterített terítőkre tettünk. Különböző színű festékeket tettem ki nekik, téphető vattát a szőrnek, hozzá ragasztót és ecseteket. Körben jól látható helyekre kihelyeztem a fotókat és maszkokat, háttérzenének pedig bekapcsoltam az előre letöltött és bekészített népzenét, amihez busó videót raktam hang nélkül. Ezek után pedig rajtuk volt a sor, hogy alkossanak. Én is nekiláttam a saját munkámnak. Nem irányítottam őket, ha valaki segítségre szorult igyekeztem szavakkal segíteni, támogatni.
Kifejezetten szeretem, ha a gyerekek minél jobban kibontakoztathatják az egyéniségüket, saját ötleteiket egy-egy kreatív munka során. Nem szeretem, ha csupa egyforma kép készül, minél egyedibb annál jobb. Úgy tapasztaltam, hogy ezáltal a gyerekek is boldogabban készítenek újabb és újabb kreatív képeket, tárgyakat, eszközöket. Sokkal motiváltabbak és elmélyültebben dolgoznak, mintha egy meghatározott sablon alapján, egyforma produktumok készülnének.
A fent leirt munkafolyamat során a gyerekek hosszú ideig elmélyülten alkottak, koncentráltak, különböző anyagokkal és technikákkal dolgoztak, fejlődött a szép érzékük, törekedtek a kreatív munkára, fejlődött a finommotorikájuk, bővült a szókincsük, új ismeretekkel bővült a tudásuk, erősödött nemzeti identitástudatuk.
A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)