A Varázskert

A pályám kezdetétől fogva nagyon érdekelt és foglalkoztatott a gyerekek lelki-pszichés jólléte. Az óvodában a mesék által, a képzelet világával rendkívül hatékonyan, kreatívan fejleszthető a személyiség ezen területe. Óvodapedagógusként dolgoztam több, mint egy évtizeden át, majd elvégeztem a pszichológiát, és 2016-tól iskolapszichológusként dolgozom két iskolában.  Én is szerettem meséket kitalálni, a Varázskert egy ilyen indíttatásból fakadt, amely szép fokozatosan kinőtte magát. Elsősorban képzeletfejlesztő meseként indult, majd mesteri szakdolgozatomban is ezt kutattam alsó tagozatos harmadikos gyerekeknél. Konkrétabban: a kreatív vizualizáció  (angolul: guided imagery) szorongásoldó hatását vizsgáltam kisiskolás korban, és határozottan hatékonynak bizonyult, szignifikáns eredményekkel. Több mint száz óvodás,- és kisiskoláskorú gyereknél alkalmaztam és alkalmazom mind a mai napig, jó pár kolléganőmmel, akik szintén szívesen használják.

A módszer gyakorlati alkalmazása adott koreográfiával kezdődik, végződik, és a keret között, közepén, a Varázskertben mindig más-más a történet, amely 7–10 percet ölel fel. Ehhez szükséges a kreativitás, a képzelőerő. Előfordult már velem, hogy elkezdtem a gyakorlatot, és még nem tudtam, hogy mi fog a kertben történni, mit fognak tapasztalni. Egy bizonyos idő után - miután már jól megismerték a módszert - a gyerekeket is megkértem, hogy ők is találjanak ki történeteket, és az ők ötleteiket is igen sokszor használtam és használom. Mindig ugyanazt a zeneszámot tesszük fel. A gyakorlat három tömbből tevődik össze:
1. Ráhangolódás/elcsendesedés.
2. Képzeletbeli utazás/történet a Varázskertben.
3. Levezetés/ megbeszélés. Ezek után nagyon sokszor, lehetőleg a legtöbb alkalommal a gyerekek le is rajzolják, azt amit láttak, képzeltek.

Most hadd álljon itt a gyerekek visszajelzése a kitöltött kérdőívek, illetve a rajzok alapján (arra a kérdésre, hogy milyen hatással volt rájuk, és miért volt jó, ha jó volt). „Türelmesebb lettem tőle… Mert pihenni lehet közben”, „Még jobban teljesítek a nap folyamán... Mert megnyugtatott.”, „Izgalmas volt és érdekes… Felfrissültem tőle, jól éreztem magam…jó érzés elgondolni, ellazít.”, „Már nem vagyok feszült… Szeretem, mert kevesebb van az órából és megnyugtat”, „Tetszettek a történetek, nagyon aranyosak voltak, és örültem, hogy órák és iskola előtt kicsit lelazulhatok… Azóta jobb a fantáziám, szebben rajzolok.”, „Igen, és hogy ne aggódjak… Mert kipihenhettem magam tanulás előtt.”, „Mert nagyon jók a mesék és tetszenek… Igen, persze! Nem tudom miért, de nagyon jó!”, „Igen, mert szórakoztató volt, hogy csak a meséknek a közepe volt más, az eleje és a vége ugyanaz volt… Hát persze, hogy igen. Szórakozást keltő ez.”, „ Mert jó egy kicsit lazítani a kemény nap után(J!!!)... Igen, mert akkor a nap jól indul.”, „ Mert vidám volt és megnyugtatott…Felszabadult lettem…Igen, mert lehet pihenni.” 

A tanítónő visszajelzéseiből, akinek az osztálya kísérleti csoport volt: „Eleinte nem beszéltek róla, de ahogy telt az idő, egyre nyitottabbak lettek. Elmondták, hogy miket képzeltek el a kertbe. Élvezték, hogy játszhatnak a képzeletükkel.” „A tanulók közvetlenül a foglalkozások után fáradtak voltak, aztán nyitottak, beszédesek, mások csendesek, magukba fordulók. Mivel a történetekben minden „megoldás” hibátlan, ez magabiztossá tette őket, és nem vitatták más gyerekek érzéseit, ötleteit. Elfogadók voltak.” „Olvasásból, mint említettem, a mesék feldolgozását segítette. Kreatív gondolataik voltak, párhuzamokat találtak.”

A szülők visszajelzéseiből: „Igen, mesélt róluk. Mindig nagyon várta, és számon tartotta azokat a napokat, amikor a gyakorlatokra sor került. Lelkesen, és a nap egyik fontos eseményeként mesélt a foglalkozásokról. A nyugtató zene, a mese, az ellazulás fontos része volt a reggeli iskolakezdésnek.” „Lányomra érzelmileg pozitív hatással volt. A kiskertet, amely csak az övé, ahol sok csodás dolog van, ahol letehet és kimondhat dolgokat, nagyon megszerette.” „…gyakran mesélt, nagy örömmel. Szerintem vidámabb és jókedvűbb lett tőle.” „Mindenkinek ajánlanám, mert nagyon jó ráhangolódás az iskolára. Egyébként nálunk igényelték, hogy este is mindig megcsináljuk a gyakorlatot.”

Legutóbbi Varázskert-élményem, egy negyedikes fiúcskához kötődik, aki egyéni fogalalkozáson sétált a képzeletbeli Varázskertben, ahol egy olyan bolt volt, ahol mindenféle csoda,-varázsdolgot lehetett kapni, amiket amúgy a mindennapokban nehéz, vagy nem is lehet beszerezni. A magatartás,- és beilleszkedési zavarral küzdő kisfiú, egy olyan kis üvegcsét talált, és ivott belőle, amelyben jóság, erő, bátorság és kedvesség volt J. Váljon testi-lelki egészségére, megerősödésére!

A pozitív megerősítések kapcsán megfogalmazódott az igény a módszer továbbfejlesztésére. Így a “Varázskert-program” egy egész tanítási évre szólna (minden héten egy gyakorlat elvégzése), amelyet szeretnénk könyv formájában is megjelentetni, CD-vel együtt. 

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.