gyermekagresszivitás

Kedves Linett!
Higgye el még én is kérdezgettem a gyerekeimet, ez az ember első normális reakciója. Bizony a gyerekek nem mindig tudják elmondani. A játék és rajz vagy a mozgás segíthet. Nem kell erőltetni, valamit úgyis játszik a gyerek, és elméletileg a gyerekben lévő feszültség spontán megjelenik játékában, Pl fiúknál gyakori, hogy autók mindig karamboloznak, az emberek megsérülnek, folyik a vérük, meghalnak,vagy harcolnak stb. Ez már feszültségkiélésnek számít. Vagy rajzban, ha szeret rajzolni, gyakran háborús jelenetek, véres fogú, hosszú karmú állatokat rajzol. Ha nem kedvence a rajzolás, nem kell erőltetni. Vagy jól működik feszültségoldóként a mese, ahol valamilyen konfliktus van, pl Hófehérke, Kiskakas gyémánt fél krajcárja, Piroska... Ebbe a gyerek beleéli magét szurkol a szereplőknek, és többször is kéri a mese ismétlését, ezzel oldva feszüktségét. Ha mindezek nincsennek jelen Önöknél, akkor a gyerek játékába be lehet szállni és autózáskor ütközést produkálni, vagy szerepjátékkor.Fontos, hogy ezeket a durvább játékokat mindig le kell zárni, tehát elrakni a játékokat, és közben jelezni a gyereknek, hogy most itt a vége, nem harcolunk tovább, ezzel nem fog beleragadni a szituációba és nem lesz egész nap verekedős hangulatban.
Ha egyik sem működik és nem lehet provokálással kicsalni az agressziót a gyerekből, akkor kérje szakember segítségét. De, ha marad az örjöngés, akkor azokat is ki lehet váltani bírkózással, párnacsatával, ordítással, őrült rohanással, lehet, hogy neki ez a feszéltségének útja.Persze ezeket is le kell zárni. Ha így kiéli a feszültségét, akkor más alkalmakkor elvárhatjuk, hogy uralkodjon magán.
Üdv
 

Kedves Anita!
Sok minden miatt lehet egy gyerek agresszív, talán a korkülönbség, ő kicsiként így küzd a figyelmetekért, vagy a sérült tesó miatti napi gondok őt is érzékenyen érintik, és ilyen kiskorban nem mindig tudják, hogy a feszültségüket hogyan tudják kiadni magukból. Az okot többféle pszichológiai eljárással ki lehet deríteni, de kezelésként mindenesetre azt javasolom, hogy magyarázzátok meg neki, hogy nem lehet ütni-verni a másikat, és megértitek, hogy valami baja van. A tiltásokkal párhuzamosan pedig biztosítsatok lehetőséget neki feszültsége levezetésére. Ha látod, hogy kezd dühbe gurulni, akkor kell vele játszani pl. párnacsatát, birkózást, sportversenyeket, ki tud nagyobbat kiabálni, most mindenki körbefutja a házat... A mozgás nagyon sokat segít, közben megtanulja, hogy lehet mérgesnek, idegesnek lenni, de akkor nem a másikat verem, hanem levezetem valami jó kis mozgással. Ha ezek a kis mozgásos dolgok sem segítenek, és egyre inkább kicsúszik a kezedből a dolog, akkor keressetek fel egy pszichológus kollégát.
Üdvözlettel:

Kedves Krisztina!
Nem írta, az epilepszia milyen mértékű? Ha csak kisrohamai, vagy csak"bámulásai" vannak, az a jobbik eset. Ha nagyrohamai vannak, tudatvesztéses állapotok, az sajnos negatívan hat a gyermek idegrendszerére, az ekkor fellépő oxigénhiányos állapot nem kedvez a fejlődésnek. Az epilepszia lehet a nehéz szülés következménye, mivel ezt a betegséget a sérülten működő idegrendszeri gócok generálják. (Jelzem nem azt mondom, hogy most rohanjanak beperelni a szülészorvost!) Első teendő, hogy be kellene mérni a gyermek intellektuális képességét, ebben a helyi Nevelési Tanácsadó segít. Ezek után érdemes megtudni a neurológustól, hogy a problémás góc érinti-e a gyermek beszédközpontját, ez magyarázatot adhat a beszédgondokra. Emellett keressenek fel logopédust, aki kifejezetten a beszéd terápiájára szakosodott.
A magatartási probléma a meg nem értettségből fakadhat, ill a nehezített alkalmazkodásból. Segítheti közös kommunikációjukat a baba-jelbeszéd technika. Bár ezt kicsiknek dolgozták ki, de önöknél sokat segíthet, pár egyszerű jel és könnyebben megértik egymást. Interneten bekereshető. Ha nem találja, írjon, ismerem a vezetőjét.
A kisebb gyermekkel kapcsolatban, nem kell aggódnia, általában a logopédusok 3,5-4 éves kor előtt nem kezdenek beszédindítást. De ha aggasztja a dolog, menjenek el logopédushoz, így látatlanban nagyon nehéz ítélni.
Üdv