|
|
Héjja EditGyógypedagógusA nevelés titkaira és érdekes beszélgetésre vágyó szülőket a mama klubjaimban, az ügyesedni vágyó gyerekeket pedig képesség-fejlesztő csoportjaimba várom. Elérhetőségeim: E-mail: ehejja@freemail.hu Honlap: http://www.szuperszulo.hu/ |
Kérdezz-felelek
2,5 éves kislányommal kapcsolatosan kérdeznék Öntől. Azt hiszen a dackorszak kellős közepén állunk és most már ott tartok, hogy egyáltalán nem tudom kezelni a kitörő hisztijeit, amelyek sajnos mindennaposak lettek és egy nap akár 10-szer is előfordul. Iszonyú akaratos és mindenért képes hisztizni az öltözködésen át az evésig, szinte mindenért. Ami a legrosszabb, hogy vissza is beszél, kiabál velem és egyáltalán nem fogad szót. Mindez csak itthon történik. Ha elmegyünk valahova sétálni, vásárolni vagy játszótérre, akkor viszont teljesen megváltozik. Már gondolkodtam azon is, hogy pszichológushoz kellene elvinnem? Mit tegyek?
A rossz hírem az, hogy sajnos ez ilyen, DE valószínű Önnek egy kis pihenésre van szüksége. Most nem viccelek, de meg kell szerveznie, hogy heti 1-2 órára valaki más vigyázzon a lányára, s addig Ön pihen, fodrász, masszázs, mozi, bármi, ami kikapcsolja. Mert bizony pihenten az ember sokkal jobban viseli a nehéz, megterhelő helyzeteket. Tudom, most nehéz, de pihenjen, s akkor kicsit könnyebben tud majd bánni a dacos helyzetekkel.
Kedve Edit. a kislányom júniusban toltotte be 2.életévét. Egészen idáig olyan volt mint egy kisangyalka, bárhova el lehetett vele menni, mindig jokedvu volt, és boldog. Egy honapja azonban teljesen megváltozott. Eroszakos lett, és ha velem van, vagy engem meglát akkor elkezd hisztizni, foldhoz vágja magát, és sír szinte egész nap. Ha megprobálom megnyugtatni elkezd utni, harapni. Ha magára hagyom ordítva fut utánam. Néha már úgy érzem nincs hozzá turelmem, nemtudom hogy nyugtassam meg, és olyan boldog legyen mint régen volt. A másik gondom, hogy nem hallgat senkire sem, állandoan vetkozik, leveszi cipojét, zokniját, nem tudom hogy magyarázzam el neki hogy nem szabad. Ha valahová indulni szeretnénk az is kész rémálom, nem akar feloltozni, dobálja magát és sír. Hogy magyarázzam el neki hogy valamit nem szabad és azt betartsa? Pedig állandoan megyunk vele, csavargunk, játszunk, de mintha unatkozna. Az unokatestvérekkel elvan, játszik, de annyira irigy, hogyha valamilyan játékához hozzá nyúlnak akkor elkezd uvolteni. Ez normális egy ennyi idos gyermeknél? Es mit tegyek ha már úgy érzem kezdem elveszteni a turelmemet? Es miért csak akkor csinálja ha velem van? Szeretném ot úgy nevelni hogy tiszteljen engem, és az apját, és amit mondok, hogy respektálja a kérésunket, hiszen mi is mindent megteszunk érte.
udvozlettel
k
Kedves Édesanya!
Kislánya viselkedése furcsa lehet, de az akarati élet fejlődésekor ez bizony így néz ki. Ez az első jele a csecsemőkorból a kisgyermekkorba való átlépésnek. Rájött, hogy létezik akarata, és ezt használja is. Megszokta, hogy csecsemőként minden óhaja teljesült, s szinte azonnal. Ahogy nő, úgy lesz egyre több szabály körülötte, s ez neki most új, mert nem érti, hogy most nem az ő akarata érvényesül. Ez most fontos szakasza az életének, most kell megtanulnia, hogy a világ nem körülötte forog. A szabályokat következetesen mondja és tartsa hozzá magát, pl nem szabad az ennivalót a falra kenni stb, de sem este, sem reggel, sem semmikor. A sok szabályt ellensúlyozni kell, mert különben csak egy kis rabszolgát nevelünk. Tehát, amikor lehetséges, adjon neki választási lehetőséget:pl választhat, hogy kék vagy piros pulóvert akar felvenni, vagy kiflit vagy kenyeret kér vacsorára. Ha lehet vonja be a napi tevékenységekbe, főzzenek együtt, segítsen bevásárolni, így érezni fogja lánya, hogy hasznos, és ennek a nagyobb kornak is vannak előnyei. Dícsérje sokat ekkor.A cipőlevételt is engedje meg néha, pl otthon, vagy a játszótéren a homokozóban. De várja el, hogy az utcán fel kell venni a cipőt, nehogy belelépjen valamibe. Ezt monja is el neki, ez a kompromisszum.
Az, hogy ordít, amikor a játékaihoz nyúlnak, normális, azt is hosszas, türelmes viselkedéssel lehet kezelni, mindig mondja meg, hogy ordítani nem kell, de, ha 1-2 játékot nem akar odaadni, akkor azt tegye el, de a többin osztozkodni kell. Ezt is tanulni kell, ezt megtanulva lesz jó barát, társ stb.
Próbáljon pihenni, tudom ez nehéz korszak, de ez most inkább türelemjáték, mint sikernevelés. Sokszor úgy érzi az ember, hogy soha nem lesz vége, kitartás, meglesz az eredmény.
A szeretni és korlátozni elv a legfontosabb, a határok megkövetelése és betartatása eredményezi a tiszteletet.
Sokat segíthet még a Dzsungelvezető, Hogyan éljük túl a dackorszakot, Érzelmi intelligencia című cikkeim, melyet megtalál a weboldalamon, sok más érdekességgel együtt:
www.szuperszulo.hu
Üdv:
A másik érdekes reakció vele kapcsolatban, hogy nem bírja elviselni, ha idegen hozzáér. ha valaki megérinti akkor "lesöpri" az érintését. Itthon tőlünk a szüleitől nem, de ha valamiért haragszik akkor egyszer már az én érintésemet is letörölte ami nem esett túl jól, bár tudom itt nem én vagyok az elsődleges. De ezt más gyermeknél nem láttam, nem tudom mennyire "normális"-e.
Kérném a tanácsát, köszönettel:
Kinga
Kislánya teljesen normális. Igen, ez az igazi dac. Tudom nagyon nehéz nap mint nap küzdeni vele. Minden hiszti indulásakor kezdje figyelni lányát, s, ha mindjárt indul a "bepörgés", akkor még előtte meg kell próbálni leállítani. Ezt most még önnek kell megoldani, észrevenni és leállítani, később majd a lánya egyre kevesebb segítséggel képes lesz rá, ezt hívjuk önnyugtatásnak, önkontrollnak. Meg kell találnia azt a reakciót, ami a leggyorsabban kizökkenti lányát a bepörgött állapotból. Ha ez a víz, akkor az, az utcára is nyugodtan vihet egy fél literes üvegben. Tudom, ez talán kegyetlennek hangzik, meg látszik, főleg egy külső szemlélő számára, de ezzel ne törődjön. Ha leállítja a hisztit, azzal segíti lányát, hogy egyre gyorsabban és ügyesebben kontrollálni tudja magát majd később. Az, hogy hisztis állapotban nem bírja az érintést, ez az érzékenyebb gyerekekre jellemző. Ezeket a gyerekeket békén kell hagyni, valószínű zavarja a hiszti, ez az alapja, hogy saját maga is küzdjön ellene később. Nincs ezzel baj, hagyja nyugton ilyenkor, ha megnyugszik, akkor mondja meg neki, hogy nincs semmi baj. S nyugodtan kérdezze meg, hogy most már megölelheti-e , mert nagyon szereti és nem baj, ha néha hisztis, akkor is szereti. Ezzel elkerülhető, hogy rossz önértékelése alakuljon ki a lányának a hisztik miatt. Nem örül ennek az ember, de attól még imádjuk őket. A lányom is ilyen magában dühöngő, még most 5 évesen sem viseli, ha dühös, hogy valaki hozzáérjen. Meg kell várnunk, amíg megnyugszik, s akkor az ölembe ül.
Szívesen látom a weboldalamon, ahol sok izgalmas nevelési témáról olvashat:
www.szuperszulo.hu
Üdv
.jpg){kind=small}
