Kedves Szakértő! Én gyermekemmel való kommunikációs problémámmal fordulok Önhöz! Problémám a következő: 6 éves kisfiam bámulatosan okos, elképesztően kreativ, és rendkivül csodálatos bármibe is kezd. Álmodni nem lehet jobb gyermeket, nekem mégis sikerült kétszer (van egy hugi) ez a csoda. Mostanában viszont ugy veszem észre mivel tudatára ébredt okosságának kezd ezzel visszaélni, folyton vitába száll velünk, ő mindent jobban tud, mint mi, folyton feltevéseit ecseteli, szószerint ráerőlteti másokra, pedig hát korából kifolyolag nem teljes a tudástára... Bevallom feltételezem az én hibám lehet, hogy túl erős egot épithettem ki benne, én rettenetes önbizalomhiányba szenvedem még most is (gyerekkorom óta) nála nem akartam ilyen hátrányt kialakitani, és hát valóban elképesztő dolgokkal, élményekkel hengerel le nap mint nap, nem hiába dicsérgetem folyton. Ráadásul a családból nagyszülői segitséget első perctől nem kaptunk, kedves férjem pedig nagyon sokat dolgozik, igy ugy éreztem csak az én felelősségem mit plántálok belé, okítottam, tanitottam élményeket adtam, energiát, fáradtságot nem ismerve, tudatosan, hiszen amit nem adok át neki arról honnan máshonnan tudna, folyton boldogságára törekedve tiszta szivvel. A napokban mégis szivembe mar mikor bosszuságában, mérgében fájdalmas szavakat vág vissza, büntet esetleg rossz viselkedéssel boltba, mert két nappal azelőtt én valamit elvettem tőle (kidobtam mert piszkos lett ). Bejöttek a mindennapokba a \"Jó akkor mostmár soha többé... Pl. nem vacsorázok veletek, nem rajzolok neked, nem jövök le a szobámból...) amire türelmesen mindig elmagyarázom, meggondolatlanság amit tesz, hiszen lássa be én ezzel nem veszitek semmit, csak ettől ő nem fogja magát jól érezni, mi azért szépen megesszük a finom vacsorát, és beszélgetünk egy jót a napunkról, csak épp ő döntése miatt kimarad ebből. Ettől még mérgesebb lesz és még csunyább szavakat mond nekem. Nem tudom mit mondjak ezekre, hogy kellene reagálni. Ma este olyan nagyon megbántott, pont azzal hogy szünidőbe én mindennap rengeteg jó játékot találtam ki, abszolut élveztünk együtt hárman minden percet, isteni finomakat ettünk, együtt főzőcskéztünk, szuper volt, nagyon sokat babusgattuk egymást erre ő fejemhez vágja egy rossz viselkedés miatti megdorgálás után, tessék most megmutattam milyen rossz volt az én tegnapi napom temiattad (megjegyzem végig szerettük egymást, végig örömködtünk mindennek, boldogan játszottunk, minden csupa csupa móka kacagás volt, egyetlen dolog történt csak hogy el kellett vennem valamilyét mert piszkos lett (szőlőzsir porba mocsokba tárolva, szinte letisztithatatlanságig) egyszerübbnek láttam kidobni, kap majd másikat ha megtanulja végre több éve mindig menetrendszerint próbáljuk és mindig ez a vége csak az ővé senki nem nyuljon hozzá, de nem érti meg hogy ne kerüljön a földre mert aztán azt is a szájára keni napjába tizszer legalább. Egyébként egyből utána lefertőtlenitettem és megbeszélés végén még egyszer utoljára megkaphatta,csak mára elveszitette. Mégis ezt nem tudta elfelejteni mára se hogy kidobtam a szölözsirt, hangsúlyozom családi kupaktanács formájában megbeszéltük az ügyet és azt mondta megérti hogy kidobtam először hát tele ment korokozóval(ő mondta igy). Pitiáner dolognak tünik de éppen szeretném végre kialakitani benne hogy vigyázzon az értékeire, becsülje meg amije van, és szépen lassacskán türelmesen ismételgetve ez nálunk jól bevált. Szóval a kérdésem az lenne mi ilyen esetekben a megfelelő válasz, reakció, mert ma este is iszonyatosan kiborultam, sirtam, zokogtam, és azt hajtogattam neki, hogy most nagyon megbántott, tiszteletlenül beszél velem, és nagyon szomorú lettem, erre mérgesen tovább vagy hallgat és nem szól semmit, vagy olyat mond ami méginkább belémmar. És bocsánatkérés nélkül elvonul. Fáj hogy igy beszél velem mert egyébként semmi gond mérgében viszont gonosz és bántó velem, pedig rengeteget teszek érte. Ne vegyek ezekről tudomást? Vagy mondjam folyton az érzéseimet neki? Felhivtam a figyelmét ezt akkor este kellett volna elmondani hogy valami neki nem tetszett azzal kapcsolatba amit tettem, nem másnap, váratlanul, nagyon megbántott, mikor azt mondta csunyán viselkedtem tegnap ezért büntetett meg a boltba, és hogy nem tehet ilyet egy gyermek az anyukájával, mert tiszteletlenség. Úgy gondolom gonosz dolog volt tőle hogy nem mondta a bánatátúgy mint máskor hanem a viselkedésével bántott. Sajnos nem tudom érthető e amit irtam, el tudja e a helyzetet nagyából képzelni, de a lényeg, úgy érzem túlságosan kiborultam ezen ráadásul reggel ha felkelek valahogy reagálnom kell, és nem tudom a sértődöttségemen egykönnyen túltenni magam, pedig áldott jó gyerek. Nem akarok ovatlan mondataimmal lelki sérüléseket okozni neki,ettől félek leginkább.
Remélem tud nekem segiteni
Előre is köszönöm Tóth Andi
Kedves Andi!
Az értékek fontosak, ezt jól gondolja. De a családi harmóniához az is hozzátartozik, hogy mindenki jól érezze magát benne. Szóval a fiának nyugodtan engedje meg, hogy vacsora helyett fent maradjon a szobájában, hiszen, ha megéli, hogy milyen vacsi nélkül és anyáék nélkül az este, csak akkor fogja belátni, hogy tényleg jobb velük. Így a fia is érzi, hogy ő is dönthet a saját életével kapcsolatban. A saját döntések azért is fontosak, hogy magabiztos legyen később és nyugodtan menjen az élet új kihívásai elé, hiszen tudja, hogy a szülei nélkül is meg tud oldani kisebb-nagyobb problémákat. Engedje őt dönteni 1-2 dologban, esetleg öltözködés, melyik pulóvert akarja, vagy az evésben, hogy mézes vagy szalámis kenyeret akar-e enni. Ha megéli saját döntéseit, akkor nem lesz olyan ideges, hogy mindig csak mások találják ki, hogy mit hogyan kell csinálni. Néha meg kell próbálni, hogy másként is lehet, mert akkor tényleg belátja, hogy anyáék ötlete a legjobb.
További izgalmas gyereknevelési témákról olvashat weboldalamon:
www.szuperszulo.hu
Üdvözlettel