szia edit! örülök,hogy megtaláltalak,rég hallottam felőled. azért írok,mert nekem is lenne kérdésem a kisfiammal kapcsolatban. 5 éves,óvodás. nehezen megy neki a barátkozás,a barátszerzés. nem tudom,hogy ehhez hozzájárul-e az a tény,hogy nem jár hozzánk senki,mert általában 3-an vagyunk itthon,apa állandóan dolgozik. Játszótérre szoktunk járni, de azt vettem észre,hogy csak az ismerősök társaságát keresi, akik \"nem mindig veszik észre\",hogy ő is ott van. Pl: ha ismerős van a játszón, ő odamegy és halkan köszön,de a gyerekek úgy veszik,mintha ott sem lenne,elfutnak mellette. Ilyenkor ő értetlenül szemléli az eseményeket,hogy most mi van,hiszen én köszöntem és nem játszanak velem... Azt szoktam neki mondani,hogy szaladjon a többiekkel,kapcsolódjon be a játékukba. De ő inkább messziről figyeli őket és a húgával játszik(2,5 éves). Az oviban egy \"barátja\" van,(ha éppen \"nem veszik el\" tőle). Az óvónő azt mondja magasabb szinten játszik mint atöbbi gyerek,a mozgása is igen fejlett /3 évesen kétkerekűvel biciklizett, most megtanult önállóan fejen-,és kézenállni). Az ovit még mindig sírva kezdjük,nem akar résztvenni semmilyen ovis megmozduláson (nyílt nap,farsang stb) azt mondja maradjunk itthon,én se menjek dolgozni,(én is gyógypedagógus vagyok) a húgát se vigyem bölcsibe. Neki csak itthon jó. Hiába mondom neki,hogy mindenkinek dolgoznia kell,sírva fakad és bömböl,hogy másnap nem megy oviba,(pedig ebéd után hazahozom mindig).Ezért gondolom azt,hogy valószínűleg az is baj lehet,hogy nincs unokatesónk,nincs a családba rajtuk kívűl gyerek. Vagy pedig hívnom kéne magunkhoz játszópajtásokat az ovis csoportból? A kisfiam egyébként nagyon monogám,kisajátító típus,szerintem felnőttként is csak egy barátja lesz,ha lesz. Azért is kérem a segítségedet,mert látom rajta,hogy nem boldog,másmilyen szeretne lenni,de nem tudom,hogyan mondjam el neki a barátkozás fortélyait,hiszen nekem soha nem volt ezzel problémám,ezért nem is tudom,hogyan kezdjem.Még egy frusztráló helyzet jutott eszembe:A játszóházban az egyik gyerek elkezdte dobálni a habszivacs labdát,mire a többi gyerek is rákezdte,persze az én kisfiam is és egyfajta habszivacs csata alakukt ki.Mindeneki nevetett,mígnem az egyik gyerek odarohant az apjához, hogy az a fiú (persze a kisfiam) nagyot dobott és fáj az arca.Na,odajött a gyerek apja,hogy a durva játéknak nem híve,szóljunk rá a gyerekre (holott később kiderült,hogy nem is ő dobta neki a gyereknek a labdát) és inkább menjünk haza. Nos kb.3 másodperc múlva az ismeretlen kölök \"hadsereget\"szervezett maga köré ,hogy az én gyerekemet dobálja mindenki és senki ne játszon vele. Ezt a szituációt látva,hogy egyedül van ,sírva fakadt és nem tudtam mást mondani neki,csak, hogy buta ez a fiú és nem kell vele foglalkozni. Aztán hazakullogtunk,pedig jól indult a nap és rossz vége lett.