Kedves Linett!
Higgye el még én is kérdezgettem a gyerekeimet, ez az ember első normális reakciója. Bizony a gyerekek nem mindig tudják elmondani. A játék és rajz vagy a mozgás segíthet. Nem kell erőltetni, valamit úgyis játszik a gyerek, és elméletileg a gyerekben lévő feszültség spontán megjelenik játékában, Pl fiúknál gyakori, hogy autók mindig karamboloznak, az emberek megsérülnek, folyik a vérük, meghalnak,vagy harcolnak stb. Ez már feszültségkiélésnek számít. Vagy rajzban, ha szeret rajzolni, gyakran háborús jelenetek, véres fogú, hosszú karmú állatokat rajzol. Ha nem kedvence a rajzolás, nem kell erőltetni. Vagy jól működik feszültségoldóként a mese, ahol valamilyen konfliktus van, pl Hófehérke, Kiskakas gyémánt fél krajcárja, Piroska... Ebbe a gyerek beleéli magét szurkol a szereplőknek, és többször is kéri a mese ismétlését, ezzel oldva feszüktségét. Ha mindezek nincsennek jelen Önöknél, akkor a gyerek játékába be lehet szállni és autózáskor ütközést produkálni, vagy szerepjátékkor.Fontos, hogy ezeket a durvább játékokat mindig le kell zárni, tehát elrakni a játékokat, és közben jelezni a gyereknek, hogy most itt a vége, nem harcolunk tovább, ezzel nem fog beleragadni a szituációba és nem lesz egész nap verekedős hangulatban.
Ha egyik sem működik és nem lehet provokálással kicsalni az agressziót a gyerekből, akkor kérje szakember segítségét. De, ha marad az örjöngés, akkor azokat is ki lehet váltani bírkózással, párnacsatával, ordítással, őrült rohanással, lehet, hogy neki ez a feszéltségének útja.Persze ezeket is le kell zárni. Ha így kiéli a feszültségét, akkor más alkalmakkor elvárhatjuk, hogy uralkodjon magán.
Üdv