Mielőtt konkrétan egy-egy gyermekhez közeledünk, és felajánljuk a neki megfelelő feladatot, játékot számos alapvető, sokkal általánosabb és fontosabb dologra van szükség. Ez a differenciálás háttere, amiben majd a tevékenységet végezzük. Hogy eljussunk egy gyermekhez a lehető legnagyobb rendet, harmóniát kell megtalálnunk, megvalósítanunk a mindennapokban, másképp nem megy hatékonyan.
Véleményem szerint a következő hat összetevő szükséges a differenciálás megalapozásához, és azt a csoportban én az alábbi módon valósítom meg. Természetesen nem kizárt más környezetben, más módszerrel is megteremteni ezt a hátteret, azt gondolom ez pedagógus függő.
1. Érdeklődő, változatos személyiséggel rendelkező gyerekek és felnőttek a csoportban
Mindenki más és más, eltérő adottságokkal, személyiségjegyekkel, megnyilvánulásokkal, érdeklődéssel. Valaki nyitottabb és van, aki zárkózottabb. Mindenkinek mások az erősségei és a gyengeségei, változóan éljük meg az eseményeket, kudarcokat és sikereket. Ugyanazt a helyzetet értékelhetjük másképpen, és mindig viszonylagos ki mit lát, adott esetben helyesnek, vagy helytelennek, hogyan ítél meg egy megnyilvánulást. Egy csoport annyi színben pompázik, ahány gyermek és felnőtt van, egymást kiegészíthetik, visszafoghatják, és előremozdíthatják.
A csoportunkat 16 eltérő életkorú (3-7 éves) gyermek alkotja más és más jellegű problémákkal, nehézségekkel. Három sajátos nevelési igényű óvodás, és több idegrendszer éretlen, beilleszkedési, magatartási, vagy tanulási gondokkal küzdő gyermek. A csoportnak ez megközelítőleg a fele, valamint rajtuk kívül még van szorongó, szociális hátránnyal rendelkező, születésből adódó egészségügyi problémával, allergiával együtt élő óvodás. Továbbá a csoporthoz tartoznak a szintén különböző személyiségű felnőttek, akiknek közös célja a gyerekek boldogsága, jólléte, fejlődése. Ebben a környezetben, és evvel a személyi háttérrel kell megoldanom a differenciálást.
2. Rugalmas napirend plusz kialakult szokás- és szabályrendszer a mindennapokban
A legfontosabb a napirend kapcsán a határok megfogalmazása, melyek azonban rugalmasan kezelendők, az eltérő személyiségű óvodások miatt. Olyan betartható szokásokra, szabályokra van szükség, mely mindenki számára érthető és biztonságot ad. Általuk megelőzhetők, illetve csökkenthetők a balesetek, konfliktusok, és lehetővé teszik az őszinte megnyilvánulásokat a hétköznapokban.
A folyamatos napirend adja a keretet, melynek több jól behatárolható pontja van a nap folyamán. Egyik ilyen, amikor a délelőtt folyamán leülünk együtt a szőnyegre. Azt hogy mit teszünk ekkor az aktualitás függő, lehet beszélgetés, mesélés, verselés, mondókázás, vagy játék. Ezt követően közösen fogyasztjuk el a gyümölcsöt, és készülődünk az udvarra. Nagyon fontosnak tartom, hogy előre szóljunk, mi következik, legyen kellő ideje a gyermeknek az aktuális tevékenységet lekerekíteni, befejezni, félretenni délutánig. A napirend következő biztos pontja az ebéd, a pihenéshez vezető rituálék, és maga a pihenés, mely egyéni szükségletekhez kötött. A rituálék, a mosdóból szobába csendesen érkezés, lefekvés, mese (folytatásos történet, kívánság, gyermek meséje is lehet), és ének. A nagyobbak, kevesebb alvást igénylők könyvet nézegetnek, rajzolnak, csendes tevékenységet végeznek egy idő után, mert pihenni mindenkinek kell. A felkelés, mely folyamatos, egymást segítő, csendes, megjelenik az az öröm, hogy kipihenten ismét játszhatunk együtt.
A legfontosabb szabályok, mely alapja az együtt élésünknek: „nem okozunk kárt másnak sem tettel sem szóval, tiszteletben tartjuk a másik kérését, tulajdonát és játékát. Továbbá mindenki szükség szerint képességeihez mérten segíti, támogatja csoporttársát. Valamint elfogadjuk azt, aki személyiségében, képességeiben, egészségi állapotban más, mint a többi”. A gyerekek által betartható keretek, igazodási pontok, rituálék és szabályok biztonságos talajként funkcionálnak a tartalmi háttérhez.
3. Közös cél, illetve érték mely összefogja a közösség tagjait
Fontos, hogy legyen egy olyan közös hosszú távú cél (nevelési év végére), mely mindenkinek fontos és motivál a mindennapokban. A célt akkor tudjuk elérni, ha az odavezető út során egymásra épülő részfeladatokat fogalmazunk meg. Minden egyes feladat megoldása továbbvisz a végeredmény felé.
A csoport közös célja a Pedagógiai Programhoz is kötődik, a környezet megismerése, és az ahhoz való pozitív viszony. A gyerekek által is megfogalmazható módón ismerjük meg azt a környezetet - annak természeti és emberi részét, kívülről, és belülről - amiben élünk. Emellett fontos, hogy tegyünk meg mindent, amit mi tehetünk annak védelméért. A csoportban az Elveszett Állatok Alapítványával közreműködve a ZOO-OVI programban való részvétel segíti elő ezt a célt, melynek tartalma, Magyarország élőhelyeinek megismerése, és annak a gyermekhez is kapcsolható természetes és mesterséges elemei. A közös célt azért tartom fontosnak, hogy egy irányba haladjunk mindannyian.
4. Projektmódszer alkalmazása a hétköznapokban
Véleményem szerint a projektmódszer alkalmazása az, mely leginkább lehetővé teszi a cél elérését. A projekt tág határokat, lehetőséget biztosít a spontán ötletek, aktuális érdeklődés és a fő téma összehangolására. Nem szorít határok közé, a gyermek és felnőttek aktuális érzelmi, fizikális, értelmi állapotához nap, mint nap alkalmazkodhatunk. Egyénenként különböző lehet az, hogy a témából mit veszünk magunkhoz és hogyan, hiszen mindenki más és más. Minden egyes projekt célja, hogy jól érezzük magunkat, és mindenki megtalálja benne azt, ami neki fontos.
A mi csoportunkban az egész nevelési év hat téma köré csoportosul, azaz hat projekt született. A csoportra és a programra való ráhangolódás (OVI-ZOO), majd a mező (MEZEI KALANDO-ZOO), ezt követően a falu, város, kertek (FALUSI ÉS VÁROSI KALANDO-ZOO), mint élőhely. Ezt követi az évszakok, idő, nappalok és éjszakák szerepe a mindennapokban (ÉVSZAKO-ZOO). Folytatódik az erdővel (ERDEI KALANDO-ZOO), és befejeződik a nevelési év a vízzel (VIZI KALANDO-ZOO). Minden téma úgy van felépítve, hogy a hagyományok, jeles napok ebbe épülnek bele. Például a mezőnél az állatok napja, falu, város kertek az ott élő emberek szokásai, beleértve a Karácsonyt is, vagy az erdő kapcsán az állatok farsangja, a föld napja, a víz kapcsán a víz világnapja, anyák napja (fiókák és gondozásuk), és a madarak és fák napja. Ebben a formában ez megfelel annak a követelménynek, hogy a fő cél, a Magyarország élőhelyeinek megismerése részprojektekre tagolódnak a nevelési év során.
5. Játékba ágyazott változatos, és rugalmasan variálható tevékenységek sorozata a nap folyamán
A projekt tulajdonképpen változatos, rugalmasan alakítható, differenciálható feladatok, azaz játékok összessége egy adott témában. Az óvodában kompetenciákat, készségeket, képességeket fejlesztünk. Minden egyes részképesség, szükséges alapismeret a tevékenységek, játékok része. Játékok, hiszen az óvodáskor alaptevékenysége a játék. Minél többféle tevékenységet, játékot tervezünk ugyanarra a témára, melynek során valamilyen problémát kell megoldani, annál valószínűbb, hogy a csoport minden tagjához eljut valamilyen mértékben az információ.
A projekteket olyan tevékenységekkel, játékokkal, kirándulásokkal, programokkal valósítjuk meg, melyek személyes élményt nyújtanak, minden érzékszervet megmozgatnak. Ezt egészítik ki a megjelenítő módszerek, mely vizuálisan, auditív módon segítik a beépítést, például a rajzolás, mondókázás az éneklés, zenehallgatás. A mozgás alapvető tevékenységi forma, mellyel magunk formáljuk meg és mozogjuk le az aktuális témát, például az állatok mozgását utánozzuk, erdei, mezei, mocsaras akadálypályákon haladunk keresztül, esetleg valamilyen érzékszerv hiányát jelenítjük meg, és egymás segítségével jutunk egyik helyről a másikra. A matematikai tartalmak végig megjelennek, és annak minden eleme a természetben, a képekben, a játékokban. A kommunikáció és anyanyelvi nevelés adja a keretet, tulajdonképpen ez az egész ismeretszerzési folyamatot áthatja. A tervezett tevékenységekben minden gyermek annyira és olyan formában vesz részt, amire aktuálisan szüksége van. A fent látott éves terv ábráján levő részprojektek kapcsán vannak azok a játékok táblázatba foglalva tevékenységi ágazatonként, melyek segítségével komplexen dolgozzuk fel az adott témát.
6. Folyamatos megerősítés, érzelmi intelligencia, szociális készségek folyamatos alakítása
A folyamatos motiváltsághoz, az érdeklődés fenntartásához folyamatos megerősítésre van szükség, és arra, hogy megfogalmazzuk, hol tartunk, milyen sokat tettünk a cél elérése érdekében. Ehhez közösségre, együttműködésre, alkalmazkodásra, elfogadásra, folyamatos kommunikációra van szükség. Annak elfogadására, ahhoz való alkalmazkodásra, hogy mindenki más, másképp észlel, és dolgozza fel az adott témát. Különböző érzelmek kötődnek hozzá, amit még torzítanak a közvetlen környezetéből, családból érkező ingerek. A gyerekek egymástól eltérő módon kommunikálnak, nyilvánulnak meg a mindennapokban. Azt kell tudni, hogy mindenkihez más úton jut el az információ, a témához való kötődése is más lehet, a feszültségek blokkolhatják ezeket a folyamatokat. Amire még mindenképp szükség van tehát ennek feloldása. Beszélnünk, játszanunk szükséges arról, mit érzünk, mit gondolunk, azaz meg kell ismernünk egymást, attól leszünk hatékonyabbak. A megismerés az a kulcs, ami lehetővé teszi, hogy egy-egy gyermekről, az ő szükségleteiről egyáltalán beszélni tudjunk.
A tevékenységek mind, egyéni, kiscsoportos, és csoportos formájával lehetőséget adok a differenciált ismeretszerzésre, a szociális készségek alakítására, a közösségé válásra. Ha a gyermek önkifejező módón megnyilvánulhat, saját ötleteit megvalósíthatja, érzelmeit megfogalmazhatja, feszültségeit oldhatja a mindennapokban, akkor jól érzi magát, aktívan éli meg a hétköznapokat. Pedagógusként a dolgom a lehetőségek megteremtése, megvalósítás megszervezése, szükség szerinti egyéni támogatás, az eszközök biztosítása, az empatikus odafordulás, értő figyelem folyamatos jelenléte. Lényeges a személyes példamutatás, ha én őszinte és hiteles vagyok ők is azok lesznek. Ez annyit jelent én is emberből vagyok, megfogalmazom a pozitív és negatív érzelmeimet, gondolataimat az aktuális szituációval, történésekkel kapcsolatban. Jót tesz a kapcsolatunknak a közös sírás és nevetés, valamint az, hogy van, amit a gyermek jobban tud, és ezt el is tudom ismerni.
A fent megfogalmazott összetevők kapcsán létrejött környezet
A csoport egy elfogadó, alkalmazkodó, együttműködő gyermekközösség, akinek minden egyes tagja az idő előrehaladtával saját magához képest folyamatos pozitív irányú fejlődést mutat minden szükséges területen. Szívesen jön az óvodába, vidám, jókedvű, jól érzi magát a mindennapokban. Rendelkezik olyan eszközökkel, melyek segítik a keletkező feszültségek feloldását. Idővel megbízik abban az óvodapedagógusban, dajkában, aki a csoportba vele van nap, mint nap. Megfogalmazza gondolatait, bátran elmondja nehézségeit, véleményét az aktuális témával, szituációval kapcsolatban. Társaival együttműködik, az aktuális helyzethez lehetőség szerint alkalmazkodik, vagy törekszik a lehető legjobb megoldásra. Segítőkész a mindennapokban, észreveszi az átlagtól eltérő megnyilvánulásokat, helyzeteket a társaival és a felnőttekkel kapcsolatban. Minden gyermek és felnőtt igyekszik minden helyzetben az aktuális érzelmi, fizikai és értelmi állapotának megfelelően jelen lenni a mindennapokban, anélkül, hogy bárki személyiségét sértené, vagy akadályozná cselekvéseiben. A csoport minden tagja fontos, mert a cél eléréséhez szükség van rá, és tudjuk is kihez mivel fordulhatunk.
Differenciálás véleményem szerint ezen a ponton kezdődik
Ebben a környezetben már hatékonyan lehet a gyengeségekre, fejlesztendő területekre, kiemelt területre koncentrálni, mivel megismertük a kulcsot a gyermekhez. Innen kezdve nyernek értelmet a differenciálás legkülönfélébb formái, mivel megvan az a tudás, ahogyan azt a bizonyos gyermeket meg tudjuk érinteni. Ez az a pont, amikor engedi, fogékony is rá, hiszen folyamatosan megéli önmaga fontosságát, és tudja fontos ebben a csoportban, amiért már akar is küzdeni. Ettől a pillanattól kezdve, ha megajándékozzuk, egy csak neki szóló feladattal, azt kitüntetésnek érzi. Az elfogadó környezetben, a különbségek megléte természetes, így a differenciálás természetes része lesz a hétköznapok minden egyes területén a gondozástól, önellátástól kezdve, az érzelmek- és konfliktuskezelésen át a kognitív megismerő funkciókig.
„Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz.”
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)