- Milyen osztályod van?- kérdezem tőle rendszerint először.
- Olyan, mint évek óta. Sok kisebbségi, szinte kilencven százalék. - jön a válasz.
S ez így igaz. Mindig tele van rendkívül nehéz sorsú, és szociálisan hátrányos helyzetű 6-7 éves kisgyermekekkel. Nincsenek jómódú családok, orvos, ügyvéd gyerekek az osztályában. Van viszont SNI-s, BTM-es, mosdatlan, fésületlen. Nem rég az én óvodai csoportomból is került hozzá kisgyermek, s meglátogattam az iskolában. Kíváncsi voltam, hogy állja meg a helyét. Panni szeretettel várt, s mindent büszkén mutatott.
A felújított szolgálati lakást, amelyhez ő szerzett mesterembereket, festőket, segítő kezeket. Gyönyörű lett. Itt szoktak különböző kézműves foglalkozásokat, ünnepeket, programokat rendezni. Itt tartanak pl. nőnapot: tanítja a fiúkat illemre, a lányokat a megvendégeltetésre, terítésre, …stb. Láttam a gyönyörűvé varázsolt osztálytermet, mely tényleg színes, vidám. Beszélt Vámos Robiról, akivel egészen különleges kapcsolata lett. A fiatalember rajzkészség fejlesztő foglalkozásokat tart, s rendszeresen látogatja őket. Ahogy Panni mondja boldogan: - Robit megnyertük, s ez nagyon jó. Örömteli pillanatokat szerez mindig a gyerekeknek.
Beszélt arról, mennyit keresgél, hogy színes programokkal gazdagítsa a gyerekek iskolai életét. A szülőknek nincs pénze színházat, mozit, kirándulást fizetni. Ha ők nem tudnak az osztállyal menni, helybe hívja azokat, akik valami érdekeset, valami újat tudnak adni. Addig próbálkozik, amíg nem sikerül.
- Ági! Én elfogadtam, hogy ilyen nehéz sorsú gyerekekből álló osztályt kapok, és igyekszem minden erőmmel örömöt szerezni nekik. Hát hol tehetnek ők arról, hogy szegény családba születtek? Köztük is vannak elevenek, csendesebbek, de vannak ám tehetségesek is! Igyekszek mindenkit megtanítani írni, olvasni, illemre nevelni, s képességei szerint fejleszteni. Nemrég az egyik kis növendékem prózamondó versenyen 5. lett, s fellépett az iskolai esten. El sem hiszed, milyen büszke voltam rá! S ha láttad volna az ő örömét! Képzeld! Vannak növendékeim, akik minden évben visszajönnek, meglátogatnak, s néha felajánlanak segítséget is. Ilyenkor nagyon boldog vagyok. Jó érzés ez.
- Mi a titka annak, hogy ilyen illedelmesek, kedvesek, és fegyelmezettek a gyerekek?- kérdezem.
- A szeretet, a következetesség, a szigor. Tudják, hogy nálam meddig lehet elmenni, és hol a határ. Azt meg érzik, hogy tényleg szeretem őket, s jobbá, szebbé szeretném tenni az iskolai idejüket. Ami gondom van a magatartásukkal, mert néha van, megoldom. Határozottan, nyugodt hangon.
- És a szülők?
- Jól együttműködök velük. Van akivel kicsit keményebben beszélek, hogy megértse, a gyerekéről van szó. Általában elfogadják a véleményemet, kéréseimet. Egy kicst őket is nevelem néha.
És mesél, és mesél, arról, mik a tervei, s milyenplusz programokat szervez osztályának. Én meg csak hallgatom, és arra gondolok, ilyen pedagógusból kellene még több száz. Panni kapott már kitüntetést, csodás lett a minősítése is. Nálam humánumból, őszinte emberi érzésekből, empátiából jeles. Nagybetűs KIVÁLÓ PEDAGÓGUS!
Ugye Önök szerint is?
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)