Kreativitás, mint az önmegvalósítás eszköze

A kreativitás nem más, mint egy jó problémamegoldó módszer, amikor a ránk váró feladatot nem rutinszerűen, hanem élményeink, ismereteink, tapasztalataink felhasználásával új utakat keresve oldunk meg. E témakört körül járhatnánk elméleti síkon is, ahol megismerhetnénk például a kreativitás szintjeit (expresszív, produktív, feltaláló, újító, teremtő), de most inkább gyakorlati síkon szeretném bemutatni, miért is olyan fontos a kreativitás.

Előfordult már, hogy azt hallottam kolléganőimtől, hogy: „…még lemásolni sem tudta!” vagy hogy „…nem is hasonlít arra, amit mutattam neki!” Nekünk, pedagógusoknak nem az a feladatunk, hogy megtanítsuk a gyerekeket szépen és pontosan másolni, hanem az, hogy kialakítsuk bennük annak képességét, hogy önmaguktól is képesek legyenek alkotni. Ahhoz, hogy ezt a kreativitást a pedagógus felépítse, kibontakoztassa, nélkülözhetetlen a konstruktív pedagógiai munka és a tudatosság mellett a már-már ösztönszerű, improvizatív magatartás, mely belőlünk is elő csalja a kreativitást, az önmegvalósítás, alkotás képességét.

Fontos, hogy ne az legyen a cél, hogy egyforma képességű, egyformát alkotó, egyformán gondolkodó gyermekek kerüljenek ki az óvodából, - hiszen így nem lesznek önálló akarattal és véleménnyel bíró felnőttek, - hanem az, hogy merjék felvállalni saját ötleteiket, gondolataikat. Ezen céljaink megvalósításához persze nagyon fontos az egyéni bánásmód és a személyre szabott játékos feladatok, de a legfontosabb a pozitív megerősítés. A pedagógusnak tudnia kell mit, mikor, miért és kinek szeretne átadni, ehhez pedig nélkülözhetetlen, hogy ismerje a gyermekek egyéni képességeit, adottságait, de legfőképpen személyiségét. Segítségül szolgálhatnak a megismerésben az ön- és társismereti, kapcsolatteremtő és bizalomerősítő játékok. Amikor pedig már kialakult a bizalom, elengedhetetlen a ráhangolódás segítése, az empátiás készség és a pozitív gondolkodás. Ahhoz hogy kreativitásuk fejlődjön és minőségi változásokat érjünk el, fontos a fokozatosság és a kitartó munka. 

A motivációs eszközök tárháza végtelen és minden pedagógus nagyon sokfélét használ, vagy legalábbis ismer. Kérdés, hogy melyik gyermeknél mi az, ami célhoz vezet. Mindehhez szintén fontos a gyermek személyiségének, képességeinek ismerete. Persze, van úgy, hogy egy módszer egy gyermeknél egyik nap beválik, másnap pedig már nem. Felkészültek kell, hogy legyünk és sokféle lehetőség legyen a tarsolyunkban.

Amikor kreativitásról beszélünk, különösen az óvodás korosztálynál, elsősorban mindenki az ábrázolásra, kézimunkára gondol, pedig a kreativitás ott bújik a zenei nevelésben, a mozgásban, az anyanyelvi nevelésben, a mindennapjainkban, az egész életünkben. A mi feladatunk, hogy feltételeket biztosítsunk, lehetőségeket teremtsünk az alkotáshoz és pozitív megerősítéssel ösztönözzük a gyerekeket az önmegvalósításra.

Lássunk néhány példát. Az iskolában rengeteg lehetőség áll a tanítók, tanárok rendelkezésére. Kreativitás fejlesztő lehet egy olyan matematikai példa, ahol több módon is el lehet jutni a megoldáshoz. Persze, mi óvónők is bőven válogathatunk a lehetőségekből. A zenei nevelésben az önátadás, a ráhangolódás talán a legfontosabb momentum. Kreativitásuk kibontakozhat egy ritmus megalkotásában, amit mi visszatapsolunk. Ide tartozhat egy saját hangszer készítés, mely alkalmas az egyenletes lüktetés gyakorlására. A mozgásban alapvető célunk kell, hogy legyen a szervezet energiacsatornáinak stimulálása, illetve az energiaáramlás blokkjainak feloldása. Jó ötlet lehet, hogy a gyermek maga készítsen akadálypályát, vagy saját ugróiskolát. Az anyanyelvi nevelésben a gazdag szókincs kialakítása, a szép magyar nyelv átörökítése a fontos feladat. Jó játék lehet a kreativitás fejlesztésére saját mese kitalálása, képről mesélés, vagy egy olyan boltos játék, ahol az eladónak el kell érni, hogy tőle vásároljanak, ne mástól. További jó ötlet lehet közös társasjáték készítése, ahol a gyermek készítheti el a pályát, a bábút és találhatja ki a szabályokat. Készíthetnek saját jelmezt, saját puzzlet, mozaikot, tenyér és talp lenyomatból bármit, amit ők belel látnak. Fűzhetnek, gyurmázhatnak, építőkockázhatnak. A lényeg, hogy maguk valósítsák meg saját ötleteiket.

Persze, a végtelenségig sorolhatnánk mik a legfőbb célok egy-egy nevelési területen és hogy milyen játékokkal fejleszthetjük kreativitásuk, de valójában, elég, ha mi magunk elég kreatívak vagyunk és a lehetőségek tárháza végtelen lesz. Engednünk kell, hogy legyen szabad akaratuk, váljanak nyitottá, legyenek sokszínűek, autonómok, rugalmasak. Ezzel fejlődik szocializáció iránti érzékenységük és problémamegoldó képességük. Az átélt, megtapasztalt dolgok hatására a gyermekek önmaguk is alkotókká válnak. Megtanulják kifejezni érzéseiket, gondolataikat. Megtanulják az újabb és újabb ismereteket adaptálni, így épül ki kreativitásuk, improvizatív és asszociatív képességük, megtanulják feltérképezni saját pszichológiai határaikat, leküzdeni gátlásaikat. Segítsük hát a ránk bízott gyermekek kreativitásának kibontakozását!

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.