A varázsszemüveg

Igazán nagyszerű óvó néni/bácsi vagy, gondos előrelátással tervezed meg a következő nevelési év anyagát, meséket, verseket, dalokat, környezeti, és matematikai tapasztalatokat, mozgásanyagot, az ábrázolás témáit, technikáit, anyanyelvi, és egyéb fejlesztő hatásokat. Gondosan lebontod évszakokra, hónapokra, hetekre, majd napokra, talán még a gyerekek örömére komplex tématervet is összeállítasz. Figyelembe veszed a jeles napokat, és a helyi programmal összhangban az egyéb aktualitásokat is. Minden lehetséges szempontot mérlegelsz, mégis van valami, amire egyetlen csoportnaplóban sincsen rovat, és egyedül csak te vagy az, aki észreveheti, felismerheti, megértheti, és engedheti, hogy megérintse.

Tedd a szívedre a kezedet, eszedbe jutott már valaha?

Hogy mi?...Hát, a szemüveg! Nem arra a kis látásjavító eszközre gondolok, ami talán neked is van, mert talán már néha összefolynak a betűk, és nem is a kis kancsal Robika leragasztott lencséjű okuláréjára.

Ez a szemüveg láthatatlan, ami mégis mindnyájunknak van, azt hiszem, valahol a szívünkben hordjuk. Egy afféle különleges, szűrő, nagyító, kicsinyítő, halványító, fölerősítő, fontosító, lényegtelenítő, és ki tudja, még mi mindent tudó varázslatos eszköz.
Mindig csak a sajátunkat használjuk, a másokéról legfeljebb el tudjuk képzelni, hogy mit láthatnak benne, de biztosat sohasem tudhatunk. Szóval, ez a varázsszemüveg mindig, és mindenhol jó, ha rajtunk van, hiszen csakis ezen keresztül vagyunk képesek bármit is igazából meglátni, még az álmainkat is!

Talán úgy is nevezhetnénk, hogy „sorsszemüveg”. A lencséjét a legnagyobb tanítómester, az Élet csiszolja, kinek fényesre, világosra, kinek pedig sötétre, borongósra, ám két egyformát nem találsz a világban. A csiszolás pedig használat közben is folyik, mindaddig, amíg a szemüveg gazdája képes a szemét a Világra nyitni. A lencsére rávésetik mindaz, amit a szemüveg viselője valaha is átél, érez, tapasztal, megért az életből.

Szóval, kedves, mindenre gondoló, alapos, és előrelátó, gondos, és megfontolt óvó néni, és bácsi! Jó, ha tudod, hogy a meséidet, dalaidat, a hangodat, a tekintetedet, az érintésedet minden kis varázsszemüveg- tulajdonos másképpen fogja a szívébe, a lelkébe, a gondolataiba zárni. Mert ha a legnagyobb csiszolómester egy ártatlan kisgyermek szemüveglencséjébe azt csiszolja, hogy őt az édesapja négyéves korában elhagyja, mert kiderül, hogy egy távoli országban van egy másik családja, és az eddig példaképként szeretett apa mostantól már őket választja, akkor ezeken a lencséken számára a Világ összes ragyogása is csupán sötét, szomorú felhőkön, könnyzáporon keresztül válik csak láthatóvá. Ez egy nehéz üvegű, kényelmetlen, fájdalmas viselésű szemüveg lesz.

Ez a kisgyermek:

• nem hiszi el a mások meséjét, mert úgy látja, a végén ő mindig egyedül marad,
• nem hiszi el mások kacagását, mert az övé elnémult,
• nem hiszi el a kedves szót, a vigasztalást, mert talán egyszer az is máshoz szól majd,
• nem éri el a baráti kezet, mert az számára csupán egy üres kesztyű a távolban.

Számára csakis úgy teheted a meséidet, dalaidat, hangodat, tekintetedet, érintésedet széppé, ha megérzi rajtad:

• Hogy a szereteted, a megértésed, az elfogadásod világosíthat egy kicsit sötét szemüvege lencséin.
• Hozzá mindig külön kell szólnod, hogy érezze, mindenkinél fontosabb a számodra.
• Ha a kezed érintése, az ölelésed eldalolja neki, hogy mindaddig itt leszel vele, amíg csak szeretné.
• Meg kell mutatnod neki az élet, a természet, és önmaga örömeit, sugárzó szépségét, kincseit.
• El kell vezetned őt az útelágazásig, ahol megláthatja, hogy számtalan irányban érdemes elindulni, és a virágok, az állatok, a kis patak, mind a barátai lehetnek.
• Engedd, megéreznie, hogy a sírás, és a nevetés, közeli jó barátok, és mégis mindketten lehetnek a miénk.
• Oly jó, ha öledet, és két karodat biztonságos, puha fészekké varázsolod a számára.
• Az arcod, a mosolyod a Napjává válhat, ami felmelegíti őt, és fényével beragyogja.
• Tanítsd meg neki önmaga csodáit, és megtalálni helyét a nagy egészben.
• Mutasd meg, hogy bár az első lépés kicsit mindig nehéz, de az ösvények meseszépek, izgalmasak, a csodák pedig mindnyájunkra várnak.
• Meséld el, hogy az út végén mégiscsak várhat ránk az ajándék, amit magunknak álmodtunk.
• Adj jó példát a társaknak szeretetből, emberségből, hogy ők se tegyenek másképp.
• Tanítsd meg mindnyájukat, hogy merjenek befogadni, és elengedni, kimondani, és meghallgatni, adni, és elfogadni, kérdezni, és válaszolni, … őszintén, tiszta szívvel, szeretettel!

Így talán az ő meséje is szebbé válhat.

Olykor maga az Öröm, is előtted állhat, hiszen ott van a számtalan boldog, elégedett, kiegyensúlyozott gyermek, akinek a varázsszemüvege, akár a csillogó gyémánt csiszolása, amerre néz, csodákat lát!

Ezért:

• Erősítsd a hitét!
• Mutass neki megmászni való magaslatokat, tiszta forrást, kéklő eget!
• Tanítsd meg hálát adni mindazért az ajándékért, amit láthat, hallhat, tapinthat, érezhet.
• Segítsd, hogy le tudjon hajolni, és igaz szívvel fel tudjon emelni másokat.
• Ne sajnálja kezét nyújtani, amikor kérik, mert a szép mesék is lehetnek még szebbek, ha együtt hallgatjuk őket.
   

Tudod, a szivárvány is számtalan árnyalatból áll, a szemünk mégis csak néhányat láthat.
A szépség a Világból nem tud kifogyni, tudni kell észrevenni, és magunkhoz ölelni. És ha jól figyelsz, megértheted, hogy lehet a szívünkkel is látni, a szemünkkel is érezni, lehet, és kell a jót világgá dalolni, hogy mások is meghallják! Ma talán ő is hallgatja a mesédet, akit nem fogad el az édesanyja, mert nem tudja megfelelően kifejezni az érzéseit, mindig bajba sodorja magát, és gyakran bánt másokat. Ezért aztán reggel korán ő érkezik elsőnek az óvodába, este őt viszi haza utolsónak a babysitter, és anyák napján ő az egyetlen, aki nem tud „anyával közös élményt” rajzolni, mert nincs neki olyan.

Furcsa szemüveg az övé, roppant homályos, mindent szeretne befogadni, de mégis inkább visszatükrözi az összes fényt. Az ő meséje csak akkor ér el hozzá, ha az édesanyja is hallgatja. Ám itt is tudsz segíteni, hozzá is tudsz szólni, ha meglátod, hogy olykor az édesanyák sem nőttek még fel, és ő is csak a tündérek szavát értik. Mutasd meg neki, hogyan „mesélheti magához” a kisfiát, akinek nagyon hiányzik. Mondd el, hogyan lehet a kettőjük meséje is vidám, és miként győzhetik le együtt a sárkány mind a hét fejét. A kisfiú szomorú szemüvegéről letörölheted a homályt, és jól figyelj, mert ennek csakis te lehetsz a mestere. Ha jól csinálod, nemsokára együtt énekelnek majd anyával, és a gyermeki kéz mielőtt bántana, varázsszóra megszelídül, és simogatni, ölelni fogja a másokét.

Nézd, az irigy kislány nem akarja, hogy más is hallja a meséjét, hisz nem tudja elfogadni, hogy mióta a testvérkéje megszületett, meg kell osztoznia mindenen.

Mutasd hát meg neki:

• milyen jó, ha mindenki örül, hisz abból neki is jut bőven.
• tedd láthatóvá számára, hogy a szeretet kiapadhatatlan, örök forrásban lakik, és minél többen hívják, annál bővebben árad.
• engedd meg, hogy szétosszon egy almát, mindenkinek adhasson belőle a saját kis kezével, és hagyd, hogy ő maga gyűjtse be az érte kapott sok-sok köszönömöt!
• mutasd a példádat, hogy testvérként nézzenek egymásra, aki ad, és aki kap, mert mindannyian egyformán fontosak.

Így hát a mese, a dal, a játék is mind-mind a miénk, valamennyien örülhetünk neki, és akármennyien várjuk is, bőségesen jut belőle, és el nem fogyhat. Ha pedig szeretettel adjuk, hamarosan megsokszorozva tér vissza hozzánk. Láthatod, ahány gyermek, annyi varázsszemüveg, és persze, rajtad is ott a sajátod! Hogy miként látod a gyermekeket, mit, és hogyan mesélj nekik, csakis ezen keresztül értheted, és érezheted.

Lehet a te meséd is szomorú, lehet a te szemüveged is sötét, vagy homályos, mégis jó, ha tudod: ahány kis varázsszemüveg lencséjéről le tudod törölni a homályt, a sötétséget, annyival lesz tisztább, és fényesebb a tiéd!

Nos, hát kedves óvó néni, és bácsi, most már tudod, hogy a Sors, a nagy csiszolómester munkáját a saját birodalmadban, te vagy hivatott, szebbé, és jobbá tenni! Legyél mérhetetlenül hálás a „csodatévő” képességedért, hiszen kiválasztott vagy! Ne félj, használd bölcsen, és bátran, ahogyan csak te tudod! Nem hibázhatsz, hiszen varázserővel bírsz! Csak annyit kell tudnod, hogy valahányszor tervezgetni kezdenél, soha ne felejtsd el feltenni a Varázsszemüvegedet!

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.