A kreativitás mibenléte, avagy fából vaskarika

Alkotókészség, eredetiség, impulzivitás, személyiségjegy, sokféle megoldás, rugalmasság; ezek a fejemben elsőre beugró szinonímák. Egyetemi tanulmányaim alatt gyakran látogattam a pszichológiai és pedagógiai témájú könyveket tartalmazó polcokat a könyvtárakban, vagy kerestem rá az internetes keresőben a hasonló kifejezésekre. Biztosan állíthatom, a szakirodalmi háttér a témában mára-már rendkívül gazdag. Az elmúlt évtizedekben sokan, sokféleképpen próbálták meghatározni a kreativitás fogalmát, vizsgálatok, tesztek készültek gyerekekkel, felnőttekkel. Azt, hogy miért fontos ez a fogalom egy kisgyermek életében, miként befolyásolja tanulási folyamatait, hogyan kíséri el szinte az élet minden területén élethosszig, azt most nem szeretném kifejteni, hiszen ezt nagyon sok pszichológus, pedagógus előttem már megtette. Ha gyermekünk alkotókészségét egy picit inspirálni vagy fejleszteni szeretnénk, arra is rengeteg ötletet, feladatot találunk a világhálón és a szakirodalomban.

Azonban engedje meg a kedves olvasó, hogy a pedagógus szerepemből egy picit kilépjek és édesanyaként írjak tovább, hisz írásom elsődleges címzettje Ön kedves szülő, nagyszülő. Én elsősorban két gyermek édesanyja vagyok és másodsorban pedagógus. Ezért a kijelentésemért sem kövez meg talán senki, de szeretném egy picit másfajta szemszögből megmutatni a kreativitás fogalmát.

Gyakran keresnek meg a szülők az iskolában, hogy adjak tanácsot, ajánljak szakirodalmat gyermekük különböző területeken való fejlesztéséhez. A feltett kérdésre először azt szoktam válaszolni, hogy hagyjuk gyermekeinket élni, ne akarjunk minden áron belőlük szuper okos és hihetetlenül tehetséges embereket nevelni, ne terheljük túl a pici emberkéket felesleges elfoglaltságokkal, ne kössük le minden szabadidejüket tervszerűen. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne vigyük őket délutánonként külön foglalkozásokra, programokra, csak próbáljuk megtalálni azt a bizonyos arany középutat. A tehetséggondozás véleményem szerint is lényeges dolog, de nem mindig minden körülmények között. Fontos, hogy mindig hagyjunk időt saját játékra, feltöltődésre, mert a kisgyermek ösztönösen tudja, hogy mely tevékenységek, elfoglaltságok az optimális-testi lelki fejlődéshez a legmegfelelőbbek. Most természetesen elkanyarodhatnék gondolatmenetemben nagyanyáinkhoz, szüleink régi játékaihoz, no és persze felgyorsult világunk info-kommunikációs eszközeihez és ezeknek negatív hatásaihoz, de engedje meg, hogy ezt megtegye helyettem más. 

De miért is osztottam meg egy kreativitásról szóló írásban ezeket a gondolatokat? A válaszom egyszerű, minden alkotás alapja - legyen az szellemi vagy művészi, vagy csak gyermeki önkifejezés – a szabadság. Édesanyaként én a kreativitást a kisbabával együtt születő adottságnak gondolom, mely aztán az évek múlásával a közvetlen környezet hatására kinyílik, mint egy csodaszép virág, vagy lassan-lassan elhervad. A sok tudós után anyukaként én a kreatív gyermeket a következőképpen határozom meg:

K vagyis képes bármit eljátszani és megépíteni, minden rosszaságot kipróbálni.
R vagyis reproduktív, képes dolgokat pillanatok alatt tönkretenni.
E vagyis eredeti, egyszeri és megismételhetetlen.
A vagyis alkotó, a megfoghatatlan gondolatokat is  képes lerajzolni.
T vagyis tudatos, nagyon jól tudja, mit miért csinál.
Í vagyis ígéretes bizonyos területeken.
V vagyis vaskarikát fából is képes készíteni.

Ha már van egy ilyen páratlan gyerkőcünk, adódik a kérdés, hogy lehetne szülőként gyermekünk alkotókészségét fejlesztenünk? Honnan és hogyan induljunk? A megválaszoláshoz fel kell, hogy vegyem pedagógus cipőmet egy kicsit. Fejleszteni csak akkor érdemes, ha ismerjük az aktuális fejlettségi szintet, tudjuk, hogy honnan hova szeretnénk eljutni a fejlesztési folyamatban. A kreativitás szintjének méréséhez a szakemberek már többféle tesztet készítettek gyerekek számára is. Én most egyet szeretnék bemutatni, mely leegyszerűsítve és egy picit továbbgondolva jól alkalmazható nem csak az iskolában, hanem otthon anyukaként is minden háttértudomány ismerete nélkül. A teszt már 5-6 éves kortól elvégezhető.

Vizsgálatomhoz a kreativitáskutatás úttörőjének Ellis Paul Torrence amerikai pszichológus „KÖRÖK” nevű tesztjét használom fel. A vizsgálat első részében a a kiválasztott személynek 20 perc alatt, egy A/4-es lapon előre megrajzolt köröket kell kiegészíteni úgy, hogy a kör a rajzok szerves része legyen. Vagyis a feladat egy-egy fekete-fehér ábra befejezése; a meglévő rajzokhoz további, minél több figura hozzárendelése.

Konkrét utasításként a következő mondatok mondom el: „Rajzolj a körök felhasználásával, minél több ábrát, úgy, hogy a kör az ábrák szerves része legyen! Színes ceruzát lehet használni! A feladatra 20 perced van.” Több kérdés és ötletelés nincs. Az időt stopperrel mérem, amikor letelt, kérem, a feladatot fejezze be és írja a képek alá a nevüket, ahogy az eredeti tesztben is kellett, habár esetünkben a neveknek nincs jelentősége, csak kíváncsiságból kérem, ráismerek-e az ábrákra, mit ábrázolnak a név alapján. Végül elkérem a papírt.  Ezt a tesztet érdemes kiértékelni fluencia, flexibilitás szerint. A fluencia vagyis folyékonyság az adott ingernek megfelelően generált interpretációk, jelentőségteljes és releváns ötletek számát fejezi ki. Ahány darab kör kész lesz a megadott idő alatt, annyi pontot rendelek hozzá. A rugalmasság, vagyis flexibilitás annak kimutatására szolgál, hogy a releváns válaszok hány eltérő kategóriából származnak. Ha két egymás melletti ábra között nincs jelentésbeli kapcsolat, hasonlóság, akkor azt két különböző ötletnek tekintem. Ha két ilyen különböző ötlet követi egymást, akkor ötletváltásnak számít. Minden ötletváltás 3 pontot ér. Ha például a labdát óra követi az ötletváltásnak számít. Minél több ötletváltás van a tesztlapon, annál kreatívabb az egyén. 

A teszt kiértékelése nem hasonlítható egyetlen pedagógiai mérés értékeléséhez sem. Pontos eredményt csak kreativitáskutató vagy pszichológus szakemberek adhatnának, az egyéb életkori adottságokat és környezeti tényezők hozzáadásával. Az én célom azonban nem egy pontszerű skálán való elhelyezése a gyermeknek, inkább tájékozódás, a kreativitásának egyik oldalának feltérképezése, a kiindulási fejlesztési pont meghatározása. Fogjuk fel a tesztet játékként, mely szülőnek vagy pedagógusnak és tanulónak egyaránt jó szórakozási és fejlesztési lehetőség. Az elkészült minták természetesen továbbhasznosíthatóak, laminálva és körbevágva hangoztatáshoz, betűtanuláshoz, szótagoláshoz vagy memóriajátékként is jól használható. A játék, tetszés szerint végezhető körök helyett négyzetekkel vagy háromszögekkel is.

 Ennél a feladatnál is le kell szögezni, mint minden mérésnél és tesztnél, hogy minden gyermek egyedi és megismételhetetlen, az aktuálisan elért teljesítmény semmi féle általánosítást nem vonhat maga után.

Kedves olvasó, ha kedvet kapott gyermekével egy kicsit másképp kreatívkodni, akkor kalandra fel!

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.