Differenciálás, avagy mit tegyünk, ha "más" a gyermek!

Felkiáltásom saját lelkemig hatolt, hiszen tudtam, hogy a rám bízott „zsibvásári forgatagot” meg kell fékeznem, le kell kötnöm, fel kell hívnom a figyelmüket, csöndre kell intenem, hogy gyermekemberek módjára tudjunk együtt élni, mozogni, gondolkodni. Sok év elteltével a mai napig hordom ezt a tarisznyát, használom is, csupán a belevalókat tudatosabban választom ki és akkor veszem elő, amikor pont arra van szüksége valakinek!

Mert „Minden zárnak más a kulcsa!”

Nem vagyunk egyformák, a gyermekek sem azok. Vannak erősségeik, gyengeségeik. Nekem mégis más-más képességekkel, viselkedésformákkal, mozgásfejlettséggel rendelkező gyermekekből kell összekovácsolnom egy közösséget, még pedig egy olyat, ahol megértésben, szeretetben, elfogadásban, örömben, sikerben, élményben, sok-sok játékban van részük. No de miért is beszélek erről?

Sok óvónőben felvetődik az a mindennapi kérdés, hogy milyen fejlesztő eljárási módokat alkalmazzon az egyéni képességek, az eltérő fejlettségi szint, a személyiség tulajdonságok kialakulásának eléréséhez. Kinél, hol mutatkoznak hiányosságok, a mai szaknyelven fogalmazva, milyen kompetencia területen észlelünk hiányosságokat. Egy bizonyos cél elérése érdekében minden gyermeket el kellene juttatnunk a végeredményhez. De hogyan?

Az Ágoston Művészeti Óvodában segítségünkre siet ilyen esetekben pszichológus, logopédus, fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus, és ha felismertük a fejlesztendő területeket, könnyebb a differenciálás megszervezése nekünk, óvodapedagógusoknak is. Differenciálás, mely módszer, eszköz, eljárás, stratégia egyben.

Mások a gyermekek, különböző családi közegből jönnek, más-más képességgel bírnak, más a munkatempójuk, más a motiválhatóságuk. A differenciálásnál fontos követelmény, kitől mit várok, kinek mire van szüksége, ki mennyit bír, hogyan kérdezzek, mi érdekli legjobban, hogyan értékelek.

Differenciálásra szükség van, hogy mindenki a neki megfelelő nevelésben részesüljön. Könnyebben megtervezem ma már a fejlesztendő területeket, kifejezetten egyénre szabott módszerek, eszközök, eljárások, stratégiák alkalmazásával. A „másféle” gyermekek, mindannyian tudjuk, a régi frontális foglalkoztatási formát nem bírják, vagy az esetükben nem igazán hatékony.

Szükséges a tanulásszervezési munkaformák sokszínű palettáját változatosan alkalmazni, élve a tágabb lehetőséget biztosító egyéni-, páros- és mikro csoportos foglalkoztatási formákkal. Mindenképpen a gyermek egyéni fejlettségéhez mérten adok játékos feladatokat, kínálok nekik olyan lehetőségeket, tevékenységeket, melyek egyrészt kihívást jelentenek, másrészt sikerélményt biztosítanak számukra.

A differenciálás ma már egy szemléletmód, melyet minden óvodapedagógus, így én is kötelességemnek tekintek: elfogadom a másságot, tolerálom a viselkedési zavarokat, nem mondok le egy gyermek fejleszthetőségéről sem! Nekem a legfontosabb feladatom, hogy mindenkit vezessek el a neki kijelölt célig, élje át mindenki a siker örömét a játékos tevékenységek során, képességeik sokszínűségét hozzam felszínre, az átlagon felüli képességekkel rendelkező gyermekeknél vegyem észre a tehetségek kibontakozását, hogy sajátos képességeikkel, tulajdonságaikkal tudjanak a közösség tagjává válni.

A gyenge pontjaikat, hiányosságaikat nem hibaként értékelem, hanem a fejlődés lassabb ütemének tudom be. Nem a követelményekhez igazítom a gyermeket, hanem a gyermekhez igazítom a követelményeket, melyeket saját fejlődési ütemében érhet el! A differenciálás és a bátorító nevelés nevelőmunkánk során kéz a kézben járnak! Ehhez ad segít Nagy Jenőné „Óvodai nevelés a művészetek eszközeivel” alternatív programunk. Bízunk a gyermekben, olyannak fogadjuk el amilyen és nem olyannak, amilyennek lennie kellene, hiszünk képességeikben, ösztönözzük Őket, erősítjük önbizalmukat. Óvodánk pedagógiai programjának sajátosságai tükrözik a differenciálást, mint elvárt sajátos tartalmat, eszközt, módszert, a szervezett tanulás munkaformáit. Alapelvként feladatunk minden fejlesztési területen megkeresni azt a tartalmat, amiben jelen lehet az egyéni fejlesztés és a differenciált tehetséggondozás.

Már a csoportszoba képe mutatja, hogy kis csoportokban tevékenykednek a gyermekek, mindenki ott, ahol érvényesíteni szeretné vágyait, elképzeléseit, kreativitását. Kis létszámmal az építő szőnyegen építenek, vannak, akik a babakonyhában tevékenykednek, néhányan a meseszőnyegen könyveket nézegetnek, a meseláda eszközeiből választják ki a szerepjátékukhoz nélkülözhetetlen jelmezeket, vannak, akik az ábrázoló asztalnál a rendelkezésükre álló eszközök és anyagok felhasználásával készítik el önálló alkotásaikat. Az úgynevezett kuckósításnak vannak előnyei. Jobban átlátom, melyik gyermek, hol játszik, mit csinál, hol tart a tevékenységében, ki szorul segítségre, kit kell dicsérni, kit ösztönözni, bátorítani vagy éppen kinek kell, képességének megfelelő, egyéni tevékenységet javasolni.

A zenei fejlesztés mikro csoportban történik, hívódalukra jönnek a gyermekek a zenesarokba. A csoportok kialakításának szempontjait többféle tényező határozhatja meg.  Az azonos zenei képességgel rendelkező gyermekek tartalmában is bővített, gazdagabb feladatokat kaphatnak a siker és a fejlődés érdekében. Itt már a csoporton belüli tehetséggondozásról is be-szélünk. Együttes csoportot alkothatnak a különböző képességűek, figyelembe vehetjük a fiúk, lányok arányát, a csoportba integrálhatunk egy-egy viselkedési problémával rendelkező gyermeket. Egy biztos, minden csoportra és a benne lévő gyermekre másként figyelek! Célom a mikro csoportos foglalkoztatási forma alkalmazásán kívül, hogy átlássam mind az öt kisgyermek tevékenységét, egyéni segítségadást tudjak alkalmazni, ha szükséges, egyénileg tudjam értékelni, fel tudjam venni vele a szemkontaktust, a számára megfelelő ütemtartást biztosítsam, és véletlenül se hagyjam el a szociálintegratív módszer alkalmazását, a szeretet simogatást! Ezzel a módszerrel lassabban haladok, de biztosan a hatékonyság érdekében, mert érezhető, hogy meg van a gyermek belső biztonsága.

 A rajzolás, mintázás, kézimunka terén egy téma és két technika ajánlásával adom meg az önálló választás lehetőségét. Itt a csoportalakítás spontán alakul, azok a gyermekek jönnek oda egyszerre,akik megkapják karkötő-jüket, egy már alkotását befejező gyermektől. Itt nagyobb a lehetőség más-más technika választására.

A szervezett ábrázoló tevékenységek alkalmával igyekszem minden gyermeket aktivitásra késztetni, sikerélményhez juttatni, egyéni segítséget nyújtani, a bátorító neveléssel önbizalmukat növelni. „ Meg tudod csinálni!” „ Gyönyörű alkotás!” Fontos számomra, hogy a differenciált fejlesztés a teljes tevékenységrendszerben a gyermek magatartására, cselekvésére, az önmegvalósításra, egész személyiségére hasson, mert segíti a tehetséges gyermekek fejlődését és az esetleg lemaradtak felzárkóztatását is.

A differenciálást mindig a gyermek szükségleteihez igazítom. Ha kíváncsi valamire, megmutatom, ha nagy a mozgásigénye, akkor mozgásos játékot biztosítok számára, ha autókkal szeret játszani, akkor autókat csoportosítunk, ha az állandó megerősítést igényli, akkor dicsérem, buzdítom minden tevékenységében, ha kutat, keres, akkor felfedező tevékenység lehetőségét igyekszem biztosítani, ha a barátjával szeretne lenni, kettőjüknek adok közös feladatot, aki csupán csak a jelenlétemet igényli, mellette vagyok. Egyszerre igyekszem tanácsot adni, ösztönözni, segíteni, irányítani, beszélgetni, magyarázni, bemutatni, megmutatni, együtt végezni. Kinek, kinek, mire van szüksége és mindezt a gyermekek által végzett szabad játék során.

A differenciált fejlesztésre az „egy téma projekt” rendszerben való feldolgozása ad még sok lehetőséget. Az egészséghét alkalmával, kis csoportokban mennek a gyermekek más-más helyszínre közvetlen tapasztaltatás céljából. Az egyik csoport az orvosi rendelőintézetbe, a másik egészséges gyümölcsöket vásárol a piacon, a harmadik csoport a teaházba látogat, ahol gyümölcs- és gyógyteákkal ismerkedhettek meg, a negyedik a közterületen kialakított szabadtéri edzéshez használt eszközöket próbálta ki. 

Mindez egy probléma felvetésével kezdődik és egy végproduktummal zárul, melynek a célja olyan szellemi vagy tárgyi produktum létrehozása, mely a legtágabb, leghatékonyabb vonatkozásban tárja fel a témát a gyermekek életkori sajátosságainak és egyéni fejlettségének megfelelően.Jól zárjuk le azt a projektet, amely során a szülők hatékony és együttműködő  aktivitására is számíthatunk. Ebben az esetben gyermekeinkkel közösen tornáztak és egész-séges vitaminsalátát készítettek.

Minden gyermekben van valami egyedi, különleges, csak rá jellemző! Így nem volt kérdéses, hogy 2013 szeptemberétől, intézményünk is megkezdte a tehetséggondozás elméleti ismereteinek tanulmányozása mellett a gyakorlati megvalósítást. Óvodánk három intézményből álló épületében egységesen gondolkodtunk. Tehetséggondozó műhelyekbe kerültek azok a nagycsoportos gyermekek, akik az iskolába készültek és képességeiket, viselkedésüket tekintve „kitűntek„ a többiek közül. A differenciálás, egyéni fejlesztés ebben az esetben is nagy teret kapott. Kaphatott is, hiszen a kis csoportokban történő tevékenykedtetések során a programok gazdagítása, mélyebb feldolgozása, az érdekes, nem minden napi cselekvések, az együttdolgozás élménye, a művészi előadások, alkalmazott munkaformák, a különféle lehetőségek kihasználása elősegítette, a gyermekek kreativitásának fejlődését, speciális adottságaik kibontakoztatását.

Minden tehetségműhely  vezető szakirányú végzettségével és odaadó, lelkes, elhivatott munkájával az egyének közötti kapcsolatteremtésre, az együttérzésen alapuló készségek fejlesztésére, és a belső, személyes érzelmi intelligencia alakítására helyezte a hangsúlyt.

„Minden gyermekben megvan a cselekvési vágy és a világmindenség megismerésének igénye, csak annak kibontakoztatását kell elősegíteni.”

(Maria Montessori)

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.