A fenti kis történetet azért találtam szükségeknek, mert jól példázza, hogy a gyerekek mennyire kíváncsiak. Mindenre. És ez az a pont, ahol megragadhatóak. Benéznek a kő alá, megfogják a döglött, megszáradt békatetemet is - megtörtént eset - … kérdeznek, kíváncsiak, mindenre, mindenhol, mindenkor.
Egy budapesti, eltérő tantervű általános iskolában dolgozom gyógypedagógusként, tanulásban – és értelmileg akadályozott, valamint autista tanulókkal. A tavalyi tanévben összevont osztályban tanítottam, ahol 1. és 3. osztályos értelmileg akadályozott tanulók okosodtak együtt, 3. osztályos tanulásban akadályozott tanulókkal. (A felsorolt kategórián belül/felül, természetesen, a lehető legszínesebb, legváltozatosabb képességstruktúrák álltak rendelkezésemre.)
Így ötleteket gyűjtöttem, miként tudnék a legtöbb gyermek számára olyan művészeti tevékenységet felkínálni, ahol ebben a heterogén, színes légkörben mindannyian együtt, valami izgalmasat tudnak, tudunk teremteni. És aminek sikerében együtt tudunk gyönyörködni. Amihez például, nem kell feltétlenül ügyesen kezelni az ecsetet, amiben van ötletesség, színesség, izgalom, egy kis varázslat, vagy meglepetés.
ALAPOK
Kreativitás, intelligencia, képességek, tudás… Milliószor halljuk ezeket a szavakat, meg hogy fejleszthető-e, változtatható-e, vagy nem. Azt is sokat halljuk, olvassuk, hogy ezek összefüggnek egymással, hogy a kreativitás intelligencia függvénye. Persze, a kognitív funkciók, mint a figyelem, az emlékezet, a gondolkodás, összefüggnek az intelligenciával. Ha nem tud valaki emlékezni arra, mit csinált a múlt héten, vagy egy hónappal ezelőtt, vagy annak előhívásában akadályokba ütközik, akkor nehéz az addig tapasztaltak hasznos összekapcsolása az aktuális élményekkel.
A gyógypedagógus szakmában pedig mindig azt halljuk, hogy tevékenykedtetés, élményszerzés, tapasztalat-szerű tanulás, a legtöbb érzékszerv bevonása. És ez nem véletlen. De nem csak a gyógypedagógiában van ez így. A gyermekeknek lételeme a tapintás, a dolgok közvetlen közelről való, részletes vizsgálata.
ÖTLETBÖRZE
Az órák, foglalkozások felépítése természetesen óraszerű, bár az itt bemutatott technikák, otthon, családi körben is megvalósíthatók, esős, szürke szombat délutánok alkalmával. (Bár a körömlakkos márványfestést csak szabad levegőn ajánlom, amihez viszont egy szuper napos vasárnap délután illik.)
A szülők akár az előkészítés részben is közösen tevékenykedhetnek a gyermekeikkel. Vagy az internetes böngészést is a közös időtöltés részévé tehetik. Az internet tele van jobbnál-jobb technikákkal. Ne féljünk kipróbálni őket! Magyarul és angolul is érdemes keresni, eszközök, anyagok, vagy módszerek, technikák megnevezésével.
Vannak képek, képsorok, blogok, vlogok, cikkek, vagy külön oldalak, amelyek újrahasznosítható, könnyen beszerezhető, akár hétköznapi anyagok felhasználásával kínálnak ötleteket. Ezeket pedig különösen tudják értékelni a gyerekek…
„Micsoda? Borotvahabbal fogunk festeni? Azta’! Golyók festenek helyettünk? Hallottál már ilyet? Hogy lufival? Körömlakkal? Mosogatószerrel? Én akarom kipróbálni először!”
A leggyorsabb, ha képet töltünk le az adott ötletről, vagy a képernyőfotózással mentjük el. Videóról, számomra azt tűnt a leghasznosabbnak, ha szintén a PrtSc gomb segítségével folyamatábrát mentettem el a legfontosabb lépésekről. Lehetőség szerint letöltéssel is menteni lehet.
MEGVALÓSÍTÁS
Iskolai körülmények között nagyon-nagyon fontos a körültekintő előkészület, mivel ebben az esetben időkorláthoz vagyunk kötve, és figyelembe kell venni a gyermekek tűrőképességét türelem, figyelem tekintetében, vagy a helyiség fizikai adottságait.
Otthon persze, ki-ki maga módján, előkészítéskor is maga mellé rendelheti gyermekét, vagy gyermekeit, akár az érdeklődő szomszéd gyermeksereget.
Egy fontos dolgot tisztázni kell. Igaz, sok technikához, otthon, a fürdőszobából, vagy a kisboltból is beszerezhető alapanyagokat ígérek, de spórolni nem tudunk az anyagokkal. Főleg a festékkel, temperával nem. Itt folyatjuk, kenjük, hígítjuk és keverjük a festékeket, anyagokat és eszközöket.
A prototípus bemutatása
A gyerekek gyorsan megtanulják ezt a szót; „prototípus”. A prototípus bemutatása során először a fantáziájukat, emlékeiket, eddigi tapasztalataikat hívom elő, mert megkérdezem, vajon hogyan készülhetett a mű. Ilyenkor heves indulatok, ötletvihar közepette egyre jobb ötleteik támadnak. Ez azért fontos, hogy lássák, mi a cél, mit fogunk készíteni. Így, közben már el is képzelik, hogyan fog készülni, fejükben már ötletek fogalmazódnak meg, amelyeket a készítés során ki is próbálhatnak.
Az alkotás lépései
Ebben a pontban meg kell beszélnünk, milyen lépéseket hajtunk végre a készítés során, így a gyerekek biztonságban, türelemmel várják ki a sorukat. Tudják, mire számíthatnak, és közben magas fordulatszámon jár az agyuk… Mivel lehetne még színesíteni a dolgot… A felsorolt lépések folyamatos, erőteljes képzeleti tevékenységet tesznek lehetővé, mire elérkezik a várva várt pillanat, a gyerekeknek millió ötletük van.
Itt elmondom a következőket, és ahol lehet, be is mutatom:
- milyen papíron, vásznakon dolgozunk
- milyen eszközöket használunk
- milyen biztonsági, balesetvédelmi veszélyekre kell figyelni az eszközhasználat közben
- milyen anyagokat használunk és annak mi a funkciója
- a használt anyagoknak milyen tulajdonságaik vannak
Mindamellett, hogy pörög az agyuk, az anyagok, eszközök nevét is megtanulják, mert minden órán elhangzik, ismétlődik.
KEDVELT TECHNIKÁK
Most öt „receptet” fogok bemutatni, melyek többféle eszközzel, hasonló, vagy azonos módszerrel, vagy anyagokkal, de változatos formában tárulnak elénk. A hozzávalók pedig jó sok tempera, merész vállalkozó kedv, legalább egy érdeklődő gyermek szükséges. Valamint egy olyan terep, tér és ruha, amit nem sajnálunk jól összekenni…
1. Golyófestés
Hozzávalók:
- egy marék üveggolyó (fontos, hogy üveg legyen, mert a súlyuk miatt ügyesebben hordják a festéket)
- egy műanyag tálca, amelynek a fala legalább 2 cm magas, hogy a golyók ne ugorjanak ki könnyen
- rajzpapír (famentes, vagy félfamentes)
- gyurmaragasztó, vagy kétoldali ragasztó a papír rögzítéséhez
- vízzel kissé higított temperák több színben (körül-belül 15%-os tejföl állagú, folyékony)
Elkészítés:
- A műanyag tálcára rögzítsük a papírt a négy sarkánál.
- Válasszunk ki 3-4 színt a temperából, majd minden színt külön-külön adagoljunk a papírra, és minden színhez, finoman futtassuk a golyókat jobbról balra, fentről lefelé. Itt nagyon fontos, hogy a golyók tánca ne tartson túl sokáig, mert a színek összekeveredése nem célja a műveletnek. Néha nehéz feladat a golyókkal eltalálni a festékpacákat, de nem lehetetlen! Minden színnél táncoltassuk kicsit a golyókat.
2. Márványfestés borotvahabbal
Hozzávalók:
- egy flakon borotvahab
- egy darab műanyag tálca
- egy vonalzó (legalább 30 cm-es, ha A/4 papírral dolgozunk)
- vízzel kissé higított temperák több színben (körül-belül 15%-os tejföl állagú, folyékony)
- rajzpapír (famentes), A/4, vagy A/5 méret
- egy hurkapálca
Elkészítés:
- A borotvahabot kb. 2 cm vastagságban felvisszük a tálca egész felületére, vagy akkora felületre, amekkora papírra dolgozunk. A habot a vonalzóval elsimítjuk.
- A festékeket szabadon folyatjuk, csepegtetjük a habra.
- A hurkapálcával elhúzzuk a festéket, körkörösen, óvatosan keverve a színeket.
- A papírt ráhelyezzük a habra, kissé megnyomkodjuk. Majd levesszük.
- A vonalzóval lehúzzuk a maradék habot.
3. Sablonfestés
A sablonfestés esetében nagyon sok lehetőség áll rendelkezésünkre. Az alapvető hozzávalókat írom le elsősorban, majd variációkat kínálok hozzá.
Hozzávalók:
- műanyag tapéta (barkácsboltokban kapható) vagy ragasztó szalag
- olló
- tempera, vagy akrilfesték
- papír, vagy vászon
Elkészítés:
Az eszközök közül fontos a műanyag tapéta. A műanyag tapéta jól és könnyen vágható bármilyen formára, vagy csíkra, nagyon jól ragad, és nem ázik át.
Elkészítéskor ki kell találnunk, hogy az ábra negatív, vagy pozitív felét kívánjuk használni. Tehát a formát hagyjuk „fehéren”, vagy a körülötte lévő területet. Ragasztó szalagos festéskor csupán annyi a dolgunk, hogy a papírra, a kívánt formában szalagokat ragasztunk, majd a felületet festjük le. Így a ragasztott felület fehéren marad, kiadva a szalag csíkjait.A sablonfestés szinte kimeríthetetlen. Itt szintén sok lehetőség áll rendelkezésre, hogy szivaccsal, lufival, ecsettel visszük fel a festéket a papírra. A ragasztószalag esetében itt szivaccsal vittük fel a festéket, de ugyanezt a technikát lufival is elkövethető. (1.) Itt a kiválasztott szín világosítása és sötétítése is a feladatok közé keveredett. Nem véletlenül. A levélmatricát a gyerekek is kivághatják.(2.) A formák és csíkok kollázsszerűvé teszik a képet, négy részre osztva, különböző színekben. A képen a sablon leszedése látható, az elkészítése utolsó lépéseként. (3.)
A sablonfestést még a textíliákon is kipróbálhatjuk, amelyben a gyerekek azért is vesznek részt szívesen, mert saját maguk által készített, festett, díszített használati tárgyakat alkothatnak, például pólót. Ehhez viszont textilfestéket kell vásárolnunk, amelyet levasalhatunk, majd a későbbiekben moshatunk is.
4. Vonalzós festés
A nagy lélegzetvételű sablon-téma után újra egy egyszerű, de szintén temperaigényes technikát mutatok be.
Hozzávalók:
- vonalzó (legalább 30 cm)
- rajzlapok
- tempera
Elkészítés:
- A papírt egy sima felületre tesszük, majd enyhén vizes ecsettel bekenjük, mert így szebben oszlik majd el a festék.
- A papír egyik szélére temperát nyomunk, különböző színekben.
- A temperás oldalról kezdve, vonalzóval elhúzzuk a festéket a papír végéig. Ennél a lépésnél lehet hullámzó, vagy cikk-cakkos mozdulatokkal is dolgozni.
5. Buborékos festés
Hozzávalók:
- tálak a festékhez
- tempera
- mosogatószer
- szívószál
- papír
Az elkészítés egyszerű. Mindent keverjünk össze, fújjuk szívószállal, majd helyezzük rá a papírt a buborékokra. Ezt ismételjük meg többször. A buborékos festést több színnel is variálhatjuk.
ZÁRÓ GONDOLATOK
A gyermekek a foglalkozások alatt megtanulták az órákon használt anyagok tulajdonságait, kombinálhatóságukat. A heti két rajz órából egy órán, szabad tevékenységet biztosítottam számukra, ahol sok esetben az előzőleg használt technikákat is alkalmazták, próbálgatták. Aztán egyszer csak, hirtelen, valami történt a gyerekek fejében, és elkezdtek alkotni, újraalkotni… Főleg akkor történik ez meg, ha érzik, tudják, hogy szabad pancsolni, kotyvasztani, hogy van hozzá segítség és lehetőség, hogy a légkör támogató és biztonságos.
A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)