Vegyük az anyukák példáját. Egy anyuka hétköznapjai zsúfoltak. Gyerek(ek) ellátása, háztartás vezetése, férjjel való törődés, munkahelyen való helytállás, főzés, kertészkedés, a felsorolás szinte végtelen lehetne. Mégis hogyan oldható meg, hogyan lehet összeegyeztetni a rengeteg kötelességet, amely egy anyára hárul? Egy szó erre a megoldás. Differenciálással.
Vajon tudjuk hogy ez a szó mit is takar pontosan?
Latin eredetéből fakadóan különbségtevést. Az anyuka feladatsokaságának példáján bemutatva a differenciálás az időben való gazdálkodás úgy, hogy minden feladatra jusson elegendő, minőségi idő, nyilván nem egyformán, hanem alkalmazkodva a feladatok fontosságához.
Ez a pedagógiában hogyan jelenik meg?
„Ne muszájból és ne vakon!
Felaprózva, de nem elaprózva!
Összefüggésben az életünkkel!
A magunk egyéni módszere szerint!”
Karácsony Sándor rávilágít versében arra, hogy a kulcsszó az egyéni módszerben rejlik. Az egyéni módszer pedig a differenciálás alappillére. A differenciálás a tanulás folyamatának egyik módszere, eszköze, amely célja a különböző (képességű/intelligenciájú, korú, tanulási adottságú, motivációjú/attitűdű, kulturális/családi hátterű) tanulók maximális bevonása az órába, mindamellett, hogy a motivációjukat folyamatosan fenntartjuk. Ehhez nem egy egészen új tanítási módra van szükségünk, hanem a már meglévő tudást, eljárásokat, módszereket, eszközpalettát kell tudatosabban és következetesebben alkalmazni a tanítási-tanulási folyamat során. Az ehhez való alkalmazkodás lehetőségeit elsőként Glaser rendszerezte az adaptív pedagógiáról írt könyvében. (1977)
De mi az a szemlélet, amely differenciálásra szorgalmazza a pedagógust ?
Adler így ismerteti:
- elfogadjam őt olyannak, amilyen
- biztosítsam bizalmamról minden cselekedetében
- elnyerjem bizalmát
- erősítsem öntudatát
- elismerjem teljesítményét, igyekezetét
- társai felé irányítsam
- társai előtt is értékeljem teljesítményét, igyekezetét
- apró lépésenként tervezzem képességei fejlesztését
- használjam ki erősségeit , kedvező adottságaira építsek
- tanulási folyamatait egyenlőre bízzam szabad játékában tanulható tevékenységekre
(Alfred Adler nyomán Szuhányi Mária: Adler individuálpszichológiája a nevelés szolgálatában. Fejlesztő Pedagógia 1995. 40.o.)
Mi kell ahhoz, hogy egy órán a differenciálásra lehetőség nyíljon? Mik a differenciálás megvalósulásának eszközei?
- differenciálás helye az órán
- különböző mennyiségű követelmény
- különböző témák, szövegek, feladattípusok
- különböző munkaformák (egyénileg, párban, csoportban)
- különböző tanulói szerepek
- pozitív tanulási környezet megteremtése
- extra tanári, asszisztensi segítség igénybevétele
- értékelés eltérése
- hibajavítás, tanári utasítások, magyarázatok szerepe
- önálló tanulási lehetőség megteremtése
- megfelelő és tudatos irányítás a tanteremben
- a tanulói stílusok megismertetése
- önálló ismeretszerzési lehetőségek megtanítása
- az óra céljainak a meghatározása, reflektálása
- óra tempója
- érdeklődés a diákok iránt
- együttműködés
- személyre szabottság
- egyénivé tétel
- problémamegoldó, elemző, értékelő, szintézisre törekvő tevékenységekre épül
- nyílt végű kérdések, feladatok beépítése
- kötelező alap és kiegészítő feladatok beépítése
- eltérő házi feladatok adása
Honnan tudom, hogy a legmegfelelőbb eszközt választottam a differenciáláshoz, annak érdekében, hogy a tanuló képességeit maximálisan figyelembevettem?
Michelangelo így fogalmazta ezt meg:
„Megtaláltam az angyalt a márványtömbben, és addig véstem, míg ki nem szabadítottam.”
Mindegy, hogy ezt milyen eszközzel teszi meg a szobrász. Használhat hozzá kalapácsot, vésőt, kőütögető módszert, (lehetőségek végtelen tárháza lehetne itt is a példa) ha szeretné az angyalt rekonstruálni, a cél, az eredmény a fontos, nem pedig a kivitelezés nehézsége, vagy a rá szánt idő meghosszabbítása. A végeredmény mindig ugyanaz, csak más-más a kivitelezés menete. Különböző anyagú, formájú, minőségi tömbből „varázsolnak” különböző eszközök segítségével különböző csodákat, változó idő alatt. De ahhoz, hogy eljussanak az angyal megformázásához, nekik kell a legmegfelelőbb eszközt kiválasztani, amivel ezt meg tudják valósítani. Honnan tudják a szobrászok is, hogy jól, a legjobb módszerrel dolgoztak? Az elismerő tekintetekből, akik a műveiket csodálják.
A pedagógia világában is ez így működik. „A differenciálásnak a tanulásszervezésben két jelentést tulajdoníthatunk: egy pedagógiai szemléletet, amely a tanító, a tanár érzékenységét fejezi ki tanítványai egyéni különbségei iránt (lsd: Adler felsorolása) és egy pedagógiai gyakorlatot, mely a különbségekhez való illeszkedést, adaptációt próbálja megvalósítani minden rendelkezésre álló eszközzel. (lsd: szobrászok példája)” Hortobágyi Katalin (1985,1990).
Rezüméként:
Anyuka, szobrász példáján, Karácsony Sándor versén, Michelangelo idézeteként, Adler szemszögéből, hivatkozásokon keresztül bemutatva a differenciálás nem más, mint a mindenkinek az önmaga képességeihez mért maximális fejlődése. A differenciálás megvalósításához nagyon sok feltétel kell. Érzékenyek vagyunk-e rá, oly mértékben, mint ahogy azt az Adleri felsorolás megkívánja? Illetve meg tudom-e valósítani különböző helyzetekben? Ha mindkét kérdésre adott válasz igen, akkor a megvalósításhoz használt eszközpaletta a csillagos ég, a pedagógus kreativitásán, játékosságán múlik, hogy az adott tanulónál milyen eszközöket vet be annak érdekében, hogy maximális tudását felszínre hozza ugyanúgy, mint a differenciálást igénylő tanuló diáktársainál.
És honnan tudom, hogy jó eszközt választottam a differenciáláshoz? A gyermek csillogó szeméből. És ekkor tudom, hogy eredményes is volt az órám.
„A játék csak egy másik változata a munkának; összes formájában bensőséges szerepet játszik az emberi tudás felhalmozásában.”
Ray Kurzweil
Úgyhogy kedves szülők, pedagógusok, olvasók differenciálásra fel! Az eredményt nektek is tapasztalni kell!
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)