Óvoda,- és drámapedagógusként egy ideje igyekszem a felzárkóztatásban és a tehetséggondozásban is „segítségül hívni”  az egyik korszerű pedagógia, a drámapedagógia módszereinek elemeit. 

„A drámapedagógia a személyiségfejlesztésének olyan módszere, amelynek során a cselekvő ember (gyermek) ismeretei, képességei és társas kapcsolatai a nevelő által irányított és társakkal végzett közös dramatikus játékok során fejlődnek. A drámapedagógia eszköze: a drámajáték.” (Gabnai Katalin)

Mivel az óvodás korú gyermekek fő tevékenysége a játék, így a játéktevékenységen keresztül  szereznek ismereteket, tapasztalatokat az őket körülvevő világról. A játékban alakítanak kapcsolatokat, melyekben megtapasztalják az alkalmazkodás, az egymásra figyelés, az esetleges konfliktuskezelés lehetőségeit. Eközben fejlődik figyelmük, megtanulják érzelmeiket kinyilvánítani, kordában tartani - érzelmi életük gazdagodik; verbális kifejezőképességük, kommunikációs képességeik is fejlődnek.

Ennek érdekében rendszeresen szervezek a csoportomban az éppen aktuális tevékenységekhez illeszkedő játékokat, Tehetségműhely-foglalkozásokon drámajáték-csokrokat ( egy témához kapcsolódó játékok láncolata narratív szöveg- összeköttetéssel.) , időnként nevelési drámát (ami egy adott problémahelyzet körüljárására, a problémák  megoldására  ad lehetséges megoldásokat.) Ezek a játékok „mintha” szituációban valósulnak meg, melyek  interakciókban nyilvánulnak meg. Sok segítséget nyújtanak az önálló gondolkodás kialakulásához.

A drámajátékok a legkülönfélébb gyermeki képességeket, ezen belül a tanulási képességeket meghatározó pszichikus funkciók fejlődését is elősegítik, mint a differenciált észlelés, percepciófejlesztés, figyelem -, emlékezet fejlesztés, képzelet, fantázia fejlesztése.

A játékok nagy előnye, hogy szinte eszköz nélkül játszhatóak , bármikor. A közösség alakításában csodálatos eredménye van; elfogadóak, együttműködőek , összetartóak  a gyerekek. A felzárkóztatásra szoruló gyerekek is aktív részesei a játékoknak, felszabadultan, játékon keresztül részesülnek fejlesztésben.

Néhány gyakran alkalmazott játék, melynek során fejlődött a csoportom figyelme, fegyelme, beszédfegyelme, verbalitása, szociális magatartása, empatikus magatartása, számolási készsége, kreatív gondolkodása,  reakció- és mozgásos készsége:

Mindennapi számlálás, avagy hány kisgyerek jött ma a csoportba?

Kényelmesen körbe ülünk a szőnyegen, egy kiválasztott kisgyerek elkezdi a számolást, előre nyújtja a kör felé a kezét, majd visszahúzza, ránéz a mellette ülőre(innen tudjuk, hogy jobbra vagy balra megy tovább a számlálás), a következő a kezét kinyújtva a következő számot mondja. A játék adogatással (labda vagy bármilyen tárgy, gyümölcs továbbadásával) is játszható.

Ezt a játékot még érzelmek  megfigyelésére, továbbítására is alkalmazhatjuk: az első kisgyerek által kifejezett érzelmet, arckifejezést továbbítjuk( nem kell feltétlen számolással kísérni!), majd aki szeretné, elmondhatja, mit fejezett ki ezzel a mimikával? Milyen érzés volt így ránézni a társára?

Differenciálás: Először nem sikerülnek a tízes, húszas átlépések, van, akiknél a 10-ig valószámlálás is nehézséget okoz. Idővel, a gyakorlások során sikeresek lesznek a számlálásban-természetesen sok-sok megerősítés és dicséret, buzdítás hatására.  A tehetséggondozásban pedig a százas és akár a több százas átlépés is lehetséges!  

Atom

Zenére mozognak a gyerekek, amint a zene leáll, mondok egy számot( 3) . A lehető leggyorsabb időn belül ennyi gyereknek kell összekapaszkodnia.  Nehezíthető a játék : számképek ( a dobókocka számképei, ujjak mutatása) taps, ritmushangszerrel adott hang mennyisége szerint alkotnak csoportokat; meghatározzuk, hány fiú, hány kislány legyen egy csoportban.

Differenciálás: Amíg új a gyerekek számára a játék, addig csak a hármas atomig jutunk el, majd egyre növeljük a csoportok számosságát. Mindig megszámoltatjuk a csoportok létszámát – ha valahol több vagy kevesebb számú gyerek alakított csoportot, igyekszünk képszerűen(csoportok összehasonlításával-párosítással, egymás mögé állítva a két különböző számú csoportot)érzékeltetni és javítani a csoport létszámát. A tehetséggondozásban  főként a gyors feladat végrehajtást gyakoroljuk, vagy a feladatok nehezítésével ( pl.: Alakíts atomot, ahány fiú nevet mondok! Vegyesen 3kislány-, és 5 fiú -név hangzik el) A játék végén mindig megbeszéljük, melyik feladat miért volt érdekes, melyik volt kicsit nehezebb, miért.

Mozgás zenére – Érintés :

Zene szól. Járjatok úgy a térben, hogy ne érjetek egymáshoz! Járjatok úgy, hogy akivel találkoztok, mosolyogjatok rá (Érintsétek meg! Öleljétek meg! Érintsétek meg úgy, ahogy nektek is jól esne! Fogjatok vele kezet! Akivel találkozol, érintsd hozzá a térded, vállad…..!)

Kövesd, akit jellemzek!

Lassan járunk a térben, (először felnőtt, majd az ügyes gyerek is jellemezheti társát) külső és belső tulajdonságokat sorolunk egy,  a csoportba járó kisgyerekről, aki ráismer, beáll mögé és követi(végén egy hosszú sor alakul)

Földrengés:

A székek egymással szemben kb. 3-4 m távolságban egymástól. Minden széken ül egy gyerek. Egy valakinek nem jut szék, ő középen, a székek közötti (folyosón) térben sétál, majd váratlanul elkiáltja magát: Földrengés! Mindenki helyet változtat, a középen lévő igyekszik helyet találni magának…...az az ügyes, aki mindig talál helyet(számolhatjuk, ki hányszor került középre!)

Madarak hess!

Egy széken két „madár” (egymás ölében 2 gyerek). Középen áll akinek nem jutott hely. Kiált: Madarak hess! Mindenkinek új helyet kell találnia, a középen lévőnek is helyet kell keresnie! Akinek nem jutott, az lesz a kiáltó.

Cseréljen helyet az, aki…

Körben ülünk, valaki a kör közepén áll. Eggyel kevesebb a szék, mint  a játszók száma. A középen álló mond egy tulajdonságot, így : Cseréljen helyet az, akinek barna a szeme! Akire igaz ez a  körben ülők közül feláll és új széket keres magának. A középen álló is széket foglal, így a végén megint valaki szék nélkül marad. Ezután ő mondja a mondatot…

Differenciálás: Mindig próbajátékkal kezdünk, hogy meggyőződjünk arról, mindenki megértette -e a játék szabályát, igyekezünk sokat buzdítani játék közben, először az ügyesebbeket választjuk „kiáltónak”, de bizalmat szavazunk a kevésbé bátraknak, akiknek segítséget adunk, de a dicséretről sem feledkezünk meg! A tehetséggondozásban szintén a gyorsaság és a fantázia(Cseréljen helyet…,Kövesd ,akit…) a fő szempont.

Az említett játékokon kívül rengeteg lehetőség adódik a játékkal való fejlesztésre. Saját kútfőből kitalálva a Barkochbán keresztül a találós kérdéseken át, a színkereső - ( keress a szobában olyant, ami zöld, piros stb.) és gyűjtőfogalom – játékok ( mondj bútorokat, gyümölcsöket, fiú neveket)  is hasznosak az időkitöltésre (felzárkóztatásra, tehetséggondozásra),  kiscsoportos, akár az egyéni, otthoni játszásokra.

„A játékok nem esetleges találmányok. Megvilágítják a felnövekvés gondjait és örömeit, megkönnyítik a csecsemőkortól a felnőttkorig való utánzást. Megtanítják a gyermeket arra, amiről soha nem is gondolta, hogy meg kell tanulnia, és soha nem is fog emlékezni rá, hogy valaha tanulta, Ellátja őt a legkülönbözőbb tapasztalatokkal, amelyekre semmilyen más módon nem tehetne szert.”

(Cherfas J.:Ez csak játék)

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.