Kreativitás az iskolában
Lipcseiné Nagy Mária vagyok, a Siófoki Széchenyi István Általános Iskolában dolgozom 18 éve. Miért ezt a témát választottam? Véleményem szerint a boldoguláshoz - tanulás, munka, örömteli, sikeres és teljes élet - elengedhetetlen a kreativitásnak, mint képességnek a kibontakoztatása, támogatása, fejlesztése.
A XXI. században minden rohamtempóban változik körülöttünk. A „túlélés”, a siker egyik feltétele, hogy gyorsan és rugalmasan reagáljunk az új helyzetekre. Ez a kreatív személyiség egyik jellemzője. Az ilyen képességgel rendelkező ember törekszik a változásokra, kellően merész és impulzív, nonkomformista, néha fegyelmezetlen, sőt, olykor a tekintélyt is képes megkérdőjelezni az általa elért cél érdekében.
A mai gyerekek ugyanolyan kedvesek, érdeklődők, minden jóra és szépre nyitottak, motiválhatók, mint elődeik. De annak, hogy bizonyos értelemben mégiscsak mások, a kor az oka, amiben élnek. Ami nem jobb vagy rosszabb, mint „a mi időnkben”. Csak más.
Sokféle hatás, inger zúdul egyszerre a kisdiákokra a médiából, az utcán, az iskolában, otthon. Szélesebb a látókörük, más került érdeklődésük középpontjába, nehezebben és más módszerekkel köthető le a figyelmük, mint néhány évvel, évtizeddel ezelőtt. Az ingergazdag környezet állandó készenlétet és alkalmazkodást igényel tőlük. Kreativitásuk segítheti őket abban, hogy a feléjük áramló, feldolgozhatatlan mennyiségű információból idővel megtanulják kiválasztani azt, ami számukra releváns, személyes fejlődésüket, boldogulásukat segíti.
A pedagógusi pályára vargabetűvel érkeztem meg. Mérnökként megtapasztalhattam belső képi világunk fejlesztésének fontosságát, a tervezés szabályainak kreatív alkalmazását, az egyéni, különleges látásmód kialakulásának fontosságát.
Mindig szívesen tanulmányoztam az általam érdekesnek tartott, munkásságuk alapján nagyra becsült művészek és tudósok világát, különös tekintetettel arra, hogyan viszonyulnak a kreatív gondolkodás és alkotás témaköréhez.
Egy közösség tagjai állandó kölcsönhatásban vannak egymással, formálják egymás gondolkodását, alkotói tevékenységét. Tanítványaim esetében számos alkalommal megfigyelhettem, hogyan inspirálják egymást a gyerekek, kreatív ötleteikkel ösztönzőleg hatva a többiekre.
„Az emberi kreativitás minden látszat ellenére nem individualista forrásból származik, bármennyire is szeretik az emberek a nagy tudóst, a nagy politikust látni. A kreativitás közösségi folyamat, csak csoportokban jelenik meg. Előfordul már két embernél is, de minél kiterjedtebb a közösség, annál különösebb formái jelentkeznek. A kreativitás eredendően emberi tulajdonság, és kevés köze van az intelligenciához. Valamennyi kell hozzá, persze, de jóval kevesebb, mint gondolják.”
Csányi Vilmos gondolatai mellett különlegesen inspirálónak találtam Albert Einstein gondolatát:
“Nem vagyok különösebben tehetséges. Csupán szenvedélyesen kíváncsi.”
Pedagógusként ezt a kíváncsiságot szeretném felkelteni tanítványaimban a világ dolgai iránt. Jelenleg második osztályos kisdiákokat tanítok. Első osztályos koruk óta igyekszem velük megismertetni a művészeteket a korosztályuknak megfelelő módon. Amikor iskolások lettek, a Kálmán Imre Emlékházban a világhírű operettszerző muzsikájával és korhűen berendezett lakókörnyezetével kezdtük a művészetekkel való ismerkedést. Majd megtekintettük helyi művészek kiállítását, mert nagyon fontosnak érzem, hogy ismerjük és támogassuk a helyi alkotókat. Ezután a Vakok és Gyengén látók Egyesületének kiállításán vettünk részt. Erre az eseményre több osztályommal is ellátogattunk az utóbbi években. Itt megismerkedtünk a fogyatékkal élők művészetével, és rendkívül érdekes tapasztalás volt számukra csukott szemmel, csupán tapintással megismerkedni a kiállított alkotásokkal. A kiállításon való részvétel a rendkívüli élmény mellett segíti összehangolni a különböző érzékleti modalitásokat, fejleszti a képzeletet, toleranciára nevel.
A Balerina című mozifilmet a színpadi balettra történő ráhangolódásként tekintettük meg. A főszereplő kislány állhatatossága, kitartása és küzdelme az álmaiért nagyon nagy hatást gyakorolt a gyerekekre. Másnap a következővel fogadott egy tündéri kis tanítványom: „tegnap egy órán át fél lábon álltam a konyhában, mint a balerina a mesében – megtanultam, hogy tenni kell azért, hogy az álmaink valóra váljanak.” J És akadt olyan is, aki akkor volt először moziban. Így ismerkedtünk meg egy másik művészeti ággal.
Karácsonykor a Diótörő című balettelőadást tekintettük meg, az élménybe a szülőket is bevontuk. A balett fejleszti a vizuális látásmódot, esztétikai érzéket, képzelőerőt, zenei készségeket és a ritmusérzéket. Az általam előzőleg ismertetett történet összekapcsolása a látottakkal és hallottakkal logikus gondolkodást és kreativitást igényel.
A gyerekek nem csak a mozivásznon és a színpadon találkozhatnak mesével. A mese része a mindennapjaiknak; időnként a saját magam által írt történeteket olvasom fel nekik, ezzel próbálom megmutatni, hogy az alkotás ugyanakkora öröm lehet, mint a befogadás. Fél év alatt hozzászoktak ahhoz, hogy sok helyre megyünk és sokféle dolgot megnézünk. Izgatottan várták és várják a következő programot.
Fontosnak tartom, hogy a gyerekeken kívül a szülők is úgy érezzék, egy közösséghez tartoznak. Ezért adventi meglepetésnek – anyukák, apukák, nagyszülők- filc anyagból varrtak Zsebi egeret közösen a kicsiknek. Nagy sikerük volt!
Zenés-táncos produkciót több alkalommal is előadtunk az eltelt egy év alatt. Mivel a koreográfia elkészítésénél a gyerekek ötleteit is figyelembe vettük –közösen találtuk ki -, hatalmas „flow élményt” éltünk át minden szereplés után. Az ötletelés és az ötletek megvalósítása, térbeli elhelyezése fejlesztette kreativitásu(n)kat, a tánc kiváló eszköze volt az önkifejezésnek, fejlesztette együttműködési képességeiket, személyiségüket, toleranciára nevelt.
A szülőknek készített műsoroknál is számítok a kreativitásukra. Minden alkalommal van olyan része is a produkciónak, melyet ott helyben találnak ki a gyerekek. Pl. „Karácsony alkalmából az a kívánságom, …„ vagy : „Azért szeretem az anyukámat, mert ….”
Rendszeresen részt veszünk és sikerrel szerepelünk képzőművészeti pályázatokon. Itt a kiírásnak megfelelő technikával –színes ceruza, por pasztellkréta, olajkréta, vízfesték, stb. - dolgozunk. A porkrétát az iskolába lépés első hónapjától használjuk. A kréta ujjal történő felvitele a lapra fejleszti a finommotorikát, a kreativitást – arról nem is beszélve, hogy a képzőművészet az önkifejezés egyik leghatékonyabb eszköze. Ilyenkor Lázár Ervin: A Kék meg a Sárga című meséjét mesélem nekik. A pályázatokat igyekszem mindig részletesen előkészíteni. Művészek, idősebb diákok munkáit elemezzük többféle szempontból, és együtt „brain stormingolunk”.
Néhány régi tanítványom időnként szívesen visszajár hozzám. Van úgy, hogy művészeti foglalkozáson a kicsikkel együtt rajzolnak. A gyerekeknek óriási élmény látni a nagyokat alkotás közben, az elkészült művek csodálatáról nem is beszélve! Számomra is boldogság nézni, ahogy közösen átélik az alkotás örömét, kifejezik érzéseiket, napról napra fejlődik látásmódjuk, esztétikai érzékük.
Ezeken a művészeti foglalkozásokon a pályázatokra való felkészülés mellett kreativitást igénylő, szórakoztató feladatokkal is foglalkozunk: képkiegészítés, páros munkában egymás képeinek folytatása, rajzolás csukott szemmel, festékfújás szívószál segítségével és a kapott alakzatokból figurák rajzolása.
Mivel is zárhatnám az írásomat?
Elsős korukban így látták a tanító nénit:
A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Közösségi hozzászólások: