fiatal koromban az én anyukám is kutatott, de egyszer szóltam neki és utána már nem csinálta én nem nyúlok egyik fiú zsebébe, táskájába sem, még a férjemében sem, mindenkinek kell egy kis magánélet, még családban is, szerintem
Akkor magadnak írj. Én is sokszor csinálom. Képzeld, gyerekkoromban 2 naplóm volt. Egyet írtam a valós történésekről, egyet meg anyám kedvéért, mert tudtam, hogy szokott kutatni. Semmit nem lehetett elől hagyni. Egyszer nála voltam a lakásán, öcsém is ott volt a feleségével.
Kimentem, mire visszamentem, öcsém a fülembe súgta, hogy anyám belekotort a táskámba. Ilyen.
Jó a Bagira és a neve is tetszik. Kár, hogy már nem írkálsz, az embernek néha jól esik. Nem szabad engedni az árnak, hogy sodorjon, az embernek bele kell szólni a történésekbe. Attól még van sodrás, de néha muszáj, hogy az ember a maga ura legyen.
Bagira a keresztlányom cicája, meg van még neki, díjakat is nyert
az volt az első és utolsó amit itt írtam, régen írtam mindenfélét, de abbamaradtvalamilyen láthatatlan erő mindig meggátolt sok mindenben és én csak hagytam, hogy sodorjon az ár
Megnéztem. Legjobban a Bagira tetszett. Ő van még?
Olvastam a cikkedet is és üzentem is Neked. Megkaptad? Irtál máskor is?
Én régen novellákat írtam, egy pár megjelent. Aztán utána már csak riportokat készítettem.