Köszönöm, most már ideje, hogy sikerüljön. Ma megyek fodrászhoz, mert eszelősen nézek ki. Viszont a pedikűrösöm nincs, a térdével operálják. Ez nem öröm, mert nagyon benőtt megint a körmöm. Neki estem a netnek, hogy találjak egy gyógypedikűröst. Nem fogod elhinni, találtam. Kedden tud jönni. Addig meg majd csak kibirom!
Tudod, én fatalista vagyok. Minden úgy van jól, ahogy van. Csak mire az ember eljut oda, hogy rájön a miértre, sok idő telik el. Tegnap este írtam a harmadiknak. Már fel is hívott, megbeszéltük, hogy 20-án tud eljönni, igaz, hogy csak megbeszélésre. Remélem, ezúttal sikeres lesz a dolog!
Hát most panaszkodni fogok! Semmi nincs rendben. Szombaton 10 órára beszéltük meg, hogy jön. Háromnegyed tízkor telefonált, hogy nem tud jönni, halasszuk hétfőre. Nem szívesen, de rábólintottam, oké! De akkor már megfogadtam, hogy megmondom neki, ne csinálja ezt, mert erre sem időm, sem idegem. Ezzel együtt rossz érzésem volt. Ma reggel 9 körül sms-t küldött: mégsem tudja vállalni a munkát! Erre válaszoltam neki, hogy semmi gond, én eleve tudtam, hogy ez lesz a vége, de akkor miért vállalta el. Ugyanakkor írtam, hogy erre a kérdésemre ne válaszoljon. Hát itt tartunk. Még van egy lány a talonban, írtam neki, hogy jelentkezzen. Kíváncsi vagyok,
Nem bosszankodom, a bosszankodást a fiam barátnőjére mondtam. Holnap szombat, remélem ez a nő eljön. És remélem segít elpakolni, mert nekem egyedük nehéz!
Nem a viselkedésétől félek, az kiderült, hogy rendben van. Az elvégzett munkával mennyire leszek elégedett. Már jártam úgy, hogy valakinél az ablaktisztítással volt bajom. Koszosabb lett, mint volt. Ez a fiam volt barátnőjénél fordult elő. Annyira akart segíteni, végül a fiam csinálta újra. Na, ilyentől függ.