Talán kezd lecsengeni a rumli. A tegnapi nap kifejezetten sikeres volt.
Nem akarom elkiabálni, de a gépemre is lett megoldás, hogy ne vakítson annyira. A szemorvossal is beszéltem, délután megyek hozzá. Kiváncsi vagyok, mit mond.
Az végülis ideális. Az én öcsém /az anyaig/ 11 évvel fiatalabb nálam. Most már jól megvagyunk, de kicsi korában sokat veszekedtünk.
Most kicsit eltűntem megint, de annyi rumlim van/volt, hogy meg kell őrülni!
Akkor ebben is egy a sorsunk. Az én férjem is szerette a fiamat, ő is apunak szólította, erre senki nem kényszerítette, magától hívta így. Egy férfi amúgyis másképpen áll hozzá mindenhez, nem olyan érzelgős, mint mi. A fiamat is kicsi korától nevelte, azt hiszem, 8 éves volt a fiam, amikor összeházasodtunk. A második fiad a közös?
volt hogy az én fiam is csak szenteste volt velünk, megvacsoráztunk, beszélgettünk, aztán elment, de most még akkor sem lesz itt, nagyon hiányzik a férjem is aggódik, de másképp áll a dologhoz, érzelmileg másképp kötődik hozzá mint én, mert ő az első házasságomból született, de szereti, kicsi korától ő nevelte és a fiam is apának szólítja
Fiam csak szent délután jön. A barátnője évek óta nem jön. Okát nem tudom, én meg nem kérdezem meg.
Ne búslakodj, biztos majd akkor is felhív. Csak az a baj, hogy nem ugyanaz, mintha Veletek lenne. Férjed hogy viseli?
Természetes dolog, hogy szeretem őket. Mindegyiket, mert mind más és más egyéniség volt. Annyit gondolok mindre, az élményekre. Attól szomorú vagyok, ez az első karácsony Tequila nélkül.