Egy napig gyönyörködtem az ablakban, mert tegnap már eleredt az eső. Függönyöm nekem nincs, nem szeretem, meg én emeleten lakom, tehát nem kell attól tartanom, hogy belátnak. Szemben meg nincs lakóház. Így kiiktattam a függönyt.
Tequila megkapta a szuriját. Remélem, pár hétig elég lesz.
Jaj, remélem, addig nem lesz semmi gond! Azóta is eszik, iszik... nem látszik rajta semmi? Majd, ha volt a doki, írd meg, mit mondott!
Próbálok én nem gondolni rá, de mindig csak úgy jön és rágondolok, vagy látok valamit, mit a minap cicuszőrt... mindegy, majd elmúlik idővel!
Persze, tudta a baráétnőm is, minden szempontból az elaltatás a leghumánusabb döntés, csak mondta ő is, hogy zokogott! Előtte is már, hogy ilyen állapotban van a cicája, meg persze utána is.
Jól tette a barátnőd, hogy elaltatta, nem szabad már ilyen állapotban tartani. Bárhogy is fáj, meg kell tenni. Tudom, nehéz ezeket a dolgokat tudomásul venni, de ilyenkor kell az állat szempontjait nézni.
Még nem volt a doki, holnap hívom ki. Ma ablakot pucolnak, nem tudott máskor jönni a hölgy, viszont már nagyon ráfért. Amúgy jól van, csak nagyon csúnya az oldala, olyan kis torz lett az alakja.
Nekem pedig mindenről cicu jut eszembe. Még mindig sokat gondolok rá, de ha épp nincs eszembe, akkor találok egy cicuszőrt, cicubajuszt, és rögtön eszembe jut. :/
A barátnőm is elaltatta a macsekját. Azt mondja, már nem bírta nézni, hogy szenved. Már nem bírt mozogni, belemászni az alomba, odapiszkolt ahol volt, aztán végighúzta magát rajta, nem tudott már fürdeni, büdös volt. Így már jobbnak látta, ha nem szenved tovább. Pedig azt mondta a barátnőm, hogy akkora élni akarás volt benne, hogy ki tudja meddig húzta volna még így.