tetszett a dolog, és nemigazán jutott volna eszembe nekem sem hiába nem ilyesmire gondolunk először, hanem rögtön rosszra örülök, hogy nincs semmi baj neked még dolgod van a világban, nem kell végrendelkezned, de nagyon együtt érzek veled, ismerős a dolog most hétvégén már főzöl?

Igen, mit csináljon az ember, ha hülye. Nevet saját magán. Eszembe nem jutott, hogy elemet cseréljek, még jó, hogy telefonáltam az ügyeletre. Már magamban végrendelkeztem és azon gondolkodtam, hogyan fogják megtudni, hogy már nem vagyok.
Hogy mi minden tud az ember agyán átmenni, amikor pánikban van?????
Azóta állandóan van itthon tartalék elem.
Már feltetted a képet?
Tejfölösen volt elkészítve és sajttal megszórva. Nagyon finom volt.

A hét végén nem főztem, mert éppen pánikban voltam, úgyhogy összevissza ettem valamit.

én tapasztaltam, igaz nem magamon, hogy bizony egyik másik orvos, nővér felelőtlen, figyelmetlen jó ha nem kerülünk kórházba

20.-án elmentünk sétálni a várhoz, elnyaltunk egy fagyit, kellemes volt az idő csináltunk fényképet, nagyon pocsék vagyok rajta, de felteszem, hogy megnézdhogy volt elkészítve a kelbimbó mi nagyon szeretjük, de így még nem ettünk

és mit kotyvasztottál hétvégére? biztosan valami finomat nekem csak zöldséges bab leves volt

igen, már minden rendben, az utolsó napon beszélgettünk a legtöbbet, ő is visszatért a régi kerékvágásba

nem semmi gyógyszer lehet, még ilyenről nem hallottam és nem vagy rosszul tőle?

gondolom, hogy megijedtél és fel sem merült benned az elem csere, szegénykém, de legalább utólag nevetni tudtál rajta

Egyre-másra hülyét csinálok magamból. Mérem reggel a vérnyomásom: 66. Na, ettől annyira megrémültem, hogy csinálom az ilyenkor szokásos dolgokat: lefekszem, magasra pócolom a lábam, egyre-másra iszom a rengeteg vizet. Kb. egy óra múlva úgy gondoltam, most már kell, hogy normalizálódjon, újra mérem. 170 volt. Ettől teljesen elájultam, gondoltam, felhívom az ügyeletet, adjanak tanácsot. Így is tettem: azt mondja a hölgy, cserélje ki az elemet a vérnyomásmérőbe! Így tettem. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. végül nevettem, kicseréltem, újra mértem. Most már normális.

Korán kellett ma (is) kelnem, a gyógyszer miatt. Olyan gyógyszert szedek, ami után fél óráig nem szabad lefeküdni, csak ülni és állni. De szerencsére ez csak egyszer egy héten van.

Úgy szeretnék olyasvalamiket írni, hogy elterelje a gondolataidat a fiadról. De gondolom, sok olyan jó és kellemes beszélgetéseitek voltak, ami most tartja benne de a lelket.

Kénytelen vagyok ma is az ebédről írni. Péntek van, teljesen meghülyített ez a hétköznapi ünnep. Tudod, mindig úgy csinálom, hogy egy nappal többet rendelek, hogy legyen a hét végére is. Sajnos, csak egy napot tudok pluszban kérni, mert csak egy napig lehet megenni az ételt. Ezért egészségkonyha! Így most szombaton és vasárnap nekem kell kotyvasztani valamit.

Nem tudom, mikor volt ilyen az ünnep, esik és nem ígérnek nagyon javulást sem.
Nagyon unalmas ez a nap is. Viszont finomat ebédeltem: kelbimbó sajttal sütve és tejföllel.

Nem hiszek ebben a félrekezelésben, ilyenkor mindenki vádaskodik, persze, soha nem tudjuk meg mi történt. Nagyon szomorú történet ez.
Tele vannak a lapok, hogy Gálvölgyi elől titkolják ezt az eseményt. Nem gondolnak arra, ha jön haza, a repülőn megismerik őt és talán szóba hozzák? Sokkal rosszabb, mintha felkszítik előre. De ők tudják, ezen most nem gondolkozom.

sajnos, van amikor már semmi sem segít, de azt olvastam, hogy félrekezelték, én azon sem csodálkoznék