igen, átölelik és piszéznek is velemannyira aranyosak
csak szomorú vagyok, hogy nincsenek bent velem a lakásban, de hát ők is a magukéban szeretnek lenni
Jogos, én is úgy hívom. Tényleg, annyi emberi tulajdonságuk van! Amikor volt a fehéregerem, imádtam nézni, ahogy ette a napraforgómagot, a két kis kezével fogta.
Én is sírtam. Öreg lett a kutyus és elvitték az állatorvoshoz. Elaltatták. De legalább öreg volt. Tudom, akkor is szörnyű megválni attól az állattól, akit nagyon szerettünk. (szándékosan írtam, hogy akit)
Aranyos sztori. Imádni valóak. Tegnap láttam egy filmet, a Film+-on: Marley meg én A Marley egy kutya és a gazdája történetéről szól. Csak a vége volt nagyon szomorú. Az ember előre tudná!
igen, ezzel én is így vagyok néztem egy kis videót én is, arról szólt hogy a cica ráfeküdt a kutyu párnájára és a kutyu csak szenvedett mert nem tudott lefeküdni először megpróbált a cica helyére feküdni, de nem fért bele, aztán bökdöste a cicát, de az nem mozdult egy ideig, aztán megpaskolta kutyut, megpróbált lefeküdni a párnájára és ugy kitúrni a cicát de az sem ment, akkor megrázta a párnát, húzgálta végig a szobán, de semmi hatása sem volt, a cica nyugodtan aludt a párnán a kutyu meg csak nézett hogy most mi van
Nem biztos, hogy te vagy a béna. Lehet, hogy már levették, vagy én tettem fel rosszul. Mindegy. Ez 4 különböző cica volt, különböző helyzetekben. Néha felmegyek a Whiskas-oldalra, ott is vannak videók, vagy a Háziállat magazin. Csak miót nincs Tequila, nem szívesen fájdítom a szívemet.