Agyagos praclik varázsereje

Ó, tudom, nem mondok én ezzel valami nagy újdonságot! Hiszen a művészetterápiát a pszichés problémákkal küzdők között már régóta használják. No, de a gyerekekkel mi lesz? Nekik nincsenek problémáik? Dehogynem! Ha tudnák, hány szorongó, fájdalmában befelé forduló, vagy éppen erőszakossá váló gyermek van egy teljesen átlagos általános iskolában! Meglepően nagy a számuk.

Amikor ezelőtt 25 évvel elkezdtem kerámiakészítő foglalkozásokat, szakköröket, tanfolyamokat tartani gyerekeknek, fiataloknak és felnőtteknek, csak azért vágtam bele, mert óriási volt az igény az alkotásra. Semmi világmegváltó gondolat nem volt bennem, egyszerűen csak a korongozás fogásait akartam megmutatni, vagy azt, hogyan készítsünk agyaglapokból fakanáltartót. A hosszú évek alatt azonban rájön az ember, hogy az alkotás során valamilyen csoda történik. Valahogy kivarázsolódik a gyerekekből a fájdalom.

Amikor agyagból plasztikus alkotásokat készítek velük, elmesélik a tárgyakban a bennük és a körülöttük zajló eseményeket, belevarázsolják a traumatikus élményeiket, feszültségeiket a kerámiába. Az alkotófolyamat megnyugvást, megkapaszkodást, biztonságérzetet, ellazulást, örömforrást, és ami még nagyon fontos, sikerélményt ad nekik. Ez pedig öngyógyító folyamattá válik, s így segít ezeknek a sokszor rendkívül hátrányos helyzetben lévő, tanulási, beilleszkedési, magatartási nehézséggel küzdő, de tehetséges gyermekeknek megtalálni a helyüket a világban.

A kerámia szakkörökben, amelyeket hetente háromszor vezetek alsós és felsős kisdiákoknak, a magyar népi hagyományokon alapuló tehetséggondozó munka folyik. A foglalkozások tematikája kronologikusan épül a magyar néphagyományokra, figyelembe véve minden ünnepünket és jeles napunkat.  A gyerekek megjelenítik a népmeséket, népszokásokat, népviseletet, autentikus edényeket, de még a parasztházakat is. 

Megtanulják megbecsülni nemzeti értékeinket, hagyományainkat, formálódik személyiségük. A népművészet egy demokratikus művészet, hiszen nem kötődik egyetlen társadalmi réteghez sem. Így mindenki megtalálhatja és kibontakoztathatja benne önmagát, akár halmozottan hátrányos helyzetű, akár nem.

A tanév alatt számos csodálatos tárgy készül a gyerekek alkotó praclijai között, s ezekből minden évben kiállítást rendezünk. Így az iskola minden tanulója és családtagjaik is láthatják, hogy milyen varázslat történik ebben a műhelyben 9 hónap alatt. Az iskola falait is dekoráljuk az alkotásaikkal, így egy olyan lehetőség teremtődik az alkotó gyerekek számára, amelyben elismerést vívhatnak ki az iskolai közösségben, ami mint tudjuk igen fontos, sőt, a legfontosabb a számukra. Az alkotás közben észre sem veszik, de fejlődik a tanuláshoz szükséges részképességeik, a feladatmegoldások közben a kreativitásuk, a sikerélmény, illetve a visszajelzések pedig mind építő jelleggel hatnak a gyermek személyiségének fejlődésére.

Utószónak a kedvenc mondatom Einsteintől:
„A kreativitás az, amikor az intelligencia jól szórakozik.”

50 éves vagyok. Remélem, még sokáig szórakozhatok a gyerekekkel együtt az alkotások során!

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.