Miért nem találkozunk már dinoszauruszokkal?

Az innovatív óvodai tervezőmódszerek megjelenését követően nagyon sok lehetőség nyílt az óvodapedagógusok számára, hogy a gyermekekkel közösen, komplexen tudjanak új irányvonalakat felfedezni. Óvodánkban a projektorientált pedagógia elvei szerint dolgozunk, az elmúlt néhány évben számtalan innovatív, és alternatív projektet tudtam a gyakorlatba ültetni, és a különböző csoportokban kipróbálni, fejleszteni, közösen a gyerekekkel. Sok tapasztalatot szereztem arról, hogy milyen sok előnnyel járhat a gyermekek, és pedagógusok számára a projektorientált pedagógia, saját pedagógiai tapasztalataimra több projektet is tudtam írni.

Azonban miért is válhat a gyermekek számára élményszerűvé egy-egy alternatív témát feldolgozó komplex hét, mint akár a dinoszauruszok világa? A legfontosabb tényező, hogy a hét nagyon intenzív, sok motiváló hatású kezdeményezés váltja egymást, emiatt nagyon hatékony a módszer. A legfontosabb, hogy olyan érdeklődést keltő játékokat biztosítunk a gyermekeknek, melyek ösztönzik a divergens gondolkodást. Sokszor teszem fel kérdésként a gyermeknek: Van egy megvalósítandó ötleted a játékkal kapcsolatban? Próbáljuk ki. Több ötleted van? Nézzünk utána a lehetőségeknek. A cél a téma iránti kíváncsiság felkeltése, a tévedés elfogadása, és ösztönzése, a kreativitás, az egyéni nézőpont megértése és a nehézségekkel szembeni megküzdési stratégiák kidolgozása a különböző kooperatív és egyéni módszerek segítségével. Törekszünk arra is, hogy a játékok motivációs bázist biztosítsanak a gyermekeknek a témával kapcsolatos kérdések önálló megfogalmazásához.

Ami a legfontosabb talán egy-egy nap tervezésekor, hogy párhuzamosan több tevékenység áll a gyermekek rendelkezésére, így minden gyermek meg tudja találni azt a tapasztalatszerzési lehetőséget, amely spontán és differenciált tanulási lehetőséget biztosít számára az élmény átélésén keresztül. Kínáljuk meg a gyermeket minél több tevékenységgel – így nem érzi a kényszert, és azok a gyermekek is sokkal szívesebben részt vesznek a felfedezésben, akik sajátos nevelésű igényűek, és akár kiemelkedő képességekkel rendelkeznek. A projektorientált pedagógia a differenciált és szabad játékválasztásának következményeként nagyban hozzájárulhat az óvodai tehetséggondozási feladatok megvalósításához is. Többek között akár környezeti nevelésre épülő tehetségműhelyek létrehozásával is erősíthetjük ezt a folyamatot.

A témahetet hatalmas izgalom előzte meg mind felnőtt, mind pedig a gyermekek részéről, hiszen sok gyermek álma valósult meg azáltal, hogy egy egész hetet szánunk a dinoszauruszok világára. Nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy a gyermekek a média, és a különböző infokommunikációs felületeket (internet, számítógép, tablet) napjainkban szinte mindennap használják otthon, sokszor felügyelet nélkül, így a 3-7 éves korosztály ezeknek az eszközöknek a használata során önállóan, azonban feldolgozás nélkül jut ismeretanyaghoz. Ez sok esetben okoz frusztrációt a gyermekekben, hiszen egy-egy videóra, játékra vagy mesére felügyelet nélkül kattintva nem tudjuk, hogy a gyermek milyen mélységben jut ismeretanyaghoz. és mennyit tud ebből feldolgozni.

Nagyon sok racionális, érzelemmentes ismeretanyag épül be a gyermekek gondolatvilágába, azonban sok esetben ezt nem képesek önállóan feldolgozni. Fontosnak tartom, hogy a racionális tényekből a gyermekek számára feldolgozható, élményszerű, mesei elemekkel átszőtt világot hozzunk létre, hiszen ezáltal a tapasztalatok sokkal inkább feldolgozható módon épülnek be a személyiségbe, építve azt, és nem rombolva. A gyermekek nagyon sokat tudnak többek között olyan alternatív témákról, mint a dinoszauruszok, így úgy gondolom, hogy ez kiváló lehetőséget nyújthat arra, hogy egy élmény alapú hetet hozzunk létre a már nem létező világuk bemutatására. 

A témahét felépítése:

A hét az „Utazás…az időben? - Időutazás projekt” keretén belül valósult meg, ez volt a kezdőhete a folyamatnak. A témahetet megelőzően, mint minden témahetünk előtt, a gyermekekkel közösen alakítottuk ki a tevékenység fő vonalán túlmutatva a motivációs fonalat, melyekhez kérdéseket tettem fel a gyermekeknek. Miért szereted a dinoszauruszokat? Mivel táplálkoztak a dinoszauruszok? Melyik a kedvenc dinoszauruszod? Miért nem találkozunk már velük? A gyermeki válaszokból létrehoztam a hét fő motívumait: a T-Rexet, a növényevő dinoszauruszokat, valamint a vulkánokat. Kérdésként merült fel, hogy a héten milyen dal, mondóka és meseanyagot fogok felhasználni, hiszen az óvodás korú gyermekek számára ezek az elsődleges élményforrások. Sokat kutattam annak érdekében, hogy olyan mesét, illetve dalt találjak, melyet a hét során használni tudunk, azonban Berg Judit egyik nagyszerű sorozata a Két kis dinó… című sorozat tökéletes alapot nyújtott a héthez. A Kerekmese Dinó dala pedig a legismertebb dinoszauruszokat mutatja be a gyermekeknek. A hetet a külső világ tevékeny megismerésére építettem, a komplex napok során azonban kiemelt tevékenységként szinte minden nap megjelent a játékos matematika. Így elsősorban ezen a szemüvegen keresztül szeretném a hetet bemutatni.

Nem is gondolnánk arra, hogy milyen sok matematikai tartalom bújhat meg egy ilyen hét során. Kezdve azzal, hogy milyen méretűek voltak a dinoszauruszok, keresztül azon, hogy milyen színűek lehettek, és arra is választ kerestünk, hogy vajon hogyan függhet össze a fogak mintája a táplálkozási szokásokkal. A következő játékos tevékenységek a dinoszauruszok világán keresztül fejleszti a gyermekek kognitív képességeit, valamint lehetőséget nyújt arra, hogy a különböző tevékenységtartalmakat a játékhoz tudjuk rendelni.

Az első napon, amely a motivációs napunk volt, a gyermekeket már a csoportszobába érve különleges látvány fogadta, különböző színű lufiból és kartonból készült dinoszauruszokat helyeztem el a plafonról lelógó damilhálón. A projektfalon egy dinoszaurusz csontváz képe tűnt fel, a projektpolcon pedig különböző fosszíliákat és könyveket helyeztem el. A hét során nagyon sok könyvet és posztert kaptunk otthonról, melyeket szintén a projektpolcon helyeztünk el. A csoportszobában dinoszauruszok képét helyeztem el, melyek szabad felfedezésre ösztönözték a 3-7 éves korosztályt. Még ugyanezen a napon a vizuális kezdeményezés során száraz tésztából készítettek a gyermekek dinoszauruszt, a különböző formájú tészták kiváló lehetőséget biztosítottak a halmazalkotást felhasználva a dinoszaurusz csontvázának elkészítésére. A nap során a gyermekek régésszé és paleontológussá változtak, hiszen önmaguk fogalmazták meg, hogy a dinoszauruszok ma már nem élnek, kihaltak így csak ezen a felfedezéses úton ismerhetjük meg a világukat.

A padlón egy szigetelőszalagból készült hálón a gyermekek különböző őskövületeket bemutató memóriakártyával játszhattak nagy méretben. Nagyon izgalmas volt a gyermekek számára, hogy lufiba kis műanyag dinoszauruszokat rejtettem, majd feltöltöttem vízzel és lefagyasztottam. A gyerekek feladata az volt, hogy a lehető leggyorsabb módon kiszabadítsák a dinoszauruszokat a jég fogságából, ehhez használhattak meleg vizet, sót, és kesztyűt, így önállóan szereztek tapasztalatot a fagyással-olvadással kapcsolatban. A gyermekek önállóan állapították meg, hogy a só segítségével tudták a leggyorsabban felolvasztani a jeget. Nagy motivációt jelentett a héten az egészséges életmódra nevelés keretén belül, hogy házi készítésű szappanba szintén elrejtettem egy dinoszauruszt, ami csak akkor szabadulhatott ki, ha elfogy a szappan, természetesen közben a kézmosás szabályait teljes mértékben betartva.

A második napon a kis régészek és paleontológusok a csoportszoba különböző pontjain elhelyezett kartonból készült csontokat keresték meg, majd ezt közösen állítottuk össze egy Velociraptor csontvázának, amely formaegyeztető játék során teljesítette be a matematikai tapasztalatszerzést. Egy valódi méretben felrajzolt Velociraptor csontvázának árnyékára kellett a megtalált csontokat felragasztani.

A szenzoros sarokban egy nagy ládába homokot tettem, só-liszt gyurmából készült csontokat rejtve bele, a gyermekeknek ecset segítségével kellett a csontokat letisztítani, majd egy csipesszel kellett kivenni a ládából. A végén ebből is össze lehetett tenni egy dinoszauruszt. A játék a megfigyelőképesség mellett a finommotorikát is fejlesztette. A gyermekeknek pedig hatalmas élményt jelentett egy-egy dinoszaurusz kép létrehozása. Olyannyira tetszett nekik a játék, hogy másnap a homokozóban nagyban folytattuk a kutatást, lelaminált dinoszaurusz csontokat kellett a gyermekeknek meghatározott időn belül megtalálniuk a homokban. Melyik csont volt mélyebben? Melyik a legnagyobb? Melyik a legkisebb? A csoportszobába visszatérve közösen festettek ki a gyermekek egy növényevő és egy húsevő dinoszauruszt, melyeket elhelyeztünk a projektfalon – ezzel erősítve a közösségi élményt.

A hét produktuma azonban mégsem ez volt, hanem a közösen papírmasé technika segítségével megépített ecettel és szódabikarbónával működtethető vulkán volt, amely a hét során többször kitört. Egy nagycsoportos gyermek fogalmazta meg, hogy a vulkánok nem akkor törnek ki, amikor mi azt megtervezzük, hanem a vulkánok „egyszer csak” kitörnek, így erre is egy játékot építettem, a vulkánba ecetet töltöttem, majd lefedtem. Zsebkendőbe szódabikarbónát csomagoltam, majd a nap egy előre nem meghatározott idejében a vulkánba juttattam a szódabikarbónát. A magnó segítségével valódi vulkánhangot hoztam létre, a gyermekek hatalmas érdeklődéssel vettek részt a felfedezésben, amely lehetőséget nyújtott arra, hogy megbeszéljük, hogyan működik a vulkán, és miért okozhatta többek között ez a tényező a dinoszauruszok kihalását.  Hogyan tör ki a vulkán? Mi a láva? Tényleg vannak a víz alatt is vulkánok? A több napig tartó megfigyeléseket mind a gyermekek, mind a szülők számára látható helyre helyeztük, hogy a tapasztalatokat és a következtetéseket minden nap le tudjuk vonni.

A harmadik napon a dinoszauruszok táplálkozási szokásait használtam fel a játékos matematikai tapasztalatszerzéshez. A csoportszobában elhelyezett dinoszaurusz képekre különböző formákat ragasztottam (háromszög, téglalap) annak függvényében, hogy az adott dinoszaurusz húsevő (háromszög) vagy növényevő (téglalap) volt, hiszen más a formája egy húsevő dinoszaurusz fogának, és más egy növényevőnek. A gyermekek a kezükbe kaptak egy ugyanilyen formát, és az volt a feladatuk, hogy a csoportszobában keressenek egy olyan dinoszauruszt, amelyiknek ugyanilyen foga van. A gyermekek a formaegyeztetést követően egy nagy dobozból választaniuk kellett egy húst vagy növényt ábrázoló képet, és annak a dinoszaurusznak kellett „adniuk”, (ráragasztani) amelyiket választották.

A negyedik napon a mozgásos játékok kerültek előtérbe, az udvaron krétával közösen rajzoltuk fel, hogy mekkora lehetett a valóságban egy T-Rex. Sok nagycsoportos gyermekben ekkor tudatosult, hogy milyen hatalmas élőlények voltak. Körbeszaladták, és megbecsülték, hogy mennyi óvodás testmagassága adja a dinoszauruszét, majd a gyerekek az udvaron szaladtak, és tapsra a felrajzolt körvonalra kellett állniuk. A következő játék során a dinoszauruszoknak meg kellett találniuk az otthonukat, az udvarra kivitt padok tetejére különböző színű korongokat helyeztem, melyeket minden játékkörben átraktam máshová. A gyerekek kezén ugyanilyen színű szalagok voltak. Egy színt mutattam, és a gyerekeknek ahhoz a „házhoz" kellett futniuk, amelyik színt látták. A játékot továbbfejlesztve dinoszaurusz képe is megjelent, ha növényevő képét mutattam, akkor a padra álltak és nyújtózkodtak, mint a Diplodocus nyaka, ha húsevőt, akkor a pad elé guggoltak a gyerekek. A következő játéknál a gyermekek húsevő és növényevő dinoszaurusszá változtak, amikor húsevő dinoszauruszok képe tűnt fel, akkor minden gyermek keresett magának egy párt, amikor növényevő dinók lettek, akkor négyen álltak egymás mögé. (dinoszauruszok mérete)

Összességben elmondható, hogy megfelelő eszközökkel, élményszerű lehetőséget biztosítva egy ilyen látszólag elérhetetlennek tűnő témát is fel tudunk a gyermekekkel dolgozni, mint a dinoszauruszok világa. A lényeg, a kreativitás szabadsága. 
Indexkép: Nobu Tamura / Wikimedia Commons

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.