Ötgyerekes édesanya révén tudom milyen fontos a kreativitás számomra is, hogy a nagycsaláddal túléljük a hétköznapokat és az esti „névsorolvasásnál” mindenki épségben üljön le a vacsoraasztalhoz! Saját gyerekeimnél mindig hagytam, hogy mindenfajta kreativitásuk érvényesüljön, persze bizonyos kereteket betartva! A lényeg csak az volt, hogy mindennemű próbálkozásaikat épségben túléljék. Be kell vallanom, hogy sokszor kisegítettek engem az ő kis gyermeki gondolkodásukból adódó hétköznapi ötletek is.
Mint óvónő is arra törekszem, hogy a csoportomba járó gyermekeim kreativitását se fogjam vissza, sőt fejlesszem is ha lehet. Nagyon sok esetben ők adnak ötletet a munkámhoz. A kreativitás szónak nincs teljesen magyar megfelelője, szerintem, leginkább a találékonysághoz és az alkotóképességhez hasonlítanám. Én is nagyon szeretek alkotni, kombinálni, valami újat teremteni. Így örömmel nézem a gyermekeknél is ezeket a próbálkozásokat. Ők még gondolkodás nélkül ötletelnek, képzeletük szabadon szárnyal, náluk még minden lehetséges! Néha a legvadabbnak tűnő ötleteikből születnek a legjobb, legérdekesebb dolgok! Hisz tudjuk, minden találmány egyszer megvalósíthatatlannak tűnt!
Nagyon szeretem a kézműves dolgokat, magam is horgolok, ékszereket készítek. Néha csak úgy jönnek maguktól az ötletek! Ilyen szemléletmód mellett kisérem figyelemmel a csoportban lévő gyermekeket is és ösztönzöm, biztatom őket szokatlan, egyedi ötleteik megvalósításában.
Pályám kezdetén sokszor nem tudtam eldönteni, hogy jót teszek-e vele, hogy rájuk bízom, hogy mit milyen színűre színezzenek és nem szóltam rájuk, ha a valóságtól elrugaszkodva a nap sárga helyett éppen kék, vagy zöld lett. Ma már sokat bővült szakmai tudásom és tudom, hogy ösztönösen jól cselekedtem, mert a képzeletnek nem szabhat gátat semmi. Számtalanszor előfordult, hogy egy-egy feladatnál nem bírtak rám várni és megoldották maguk a felmerült problémát, melyből nagyon különleges dolgok születtek. Sajnos a mai világban minden technikához túl sok segítséget ad a boltok kínálata. Gondolok itt a szalvétatechnika és üvegfestés titkaira, sablonokra mindenféle díszítéshez, melyet ihlethiányos időszakunkban kényelemből ki is használunk. Ezért örülök annak, amikor a gyermekközösségben nem tudok mindig mindenhol ott lenni, segítséget nyújtani, mert ilyenkor készülnek a spontán, ügyetlen, kiforratlan, de valódi értékes alkotások.
Jól eső érzéssel gondolok a következő aranyos történetre, melynél épp mesét olvastam a szőnyegen. Természetesen mindenki mellém gyűlt, ölembe szeretett volna ülni. Mesélés közben még mellékesen szükség volt rám, LEGO szétszedésnél, vonatsínek összeillesztésénél, stb. Mikor már többször le kellett raknom a könyvet a történetet megszakítva, az egyik gyermekem ezt megunva LEGO-ból készített egy könyvtartót, hogy szabad maradjon mind a két kezem és ne kelljen letenni a könyvet. Ilyen és ehhez hasonló kreatív ötletek színesítik a mi óvodai életünket!
Próbálok arra törekedni, hogy mindig felismerjem az elefántot megemésztő óriáskígyót és a bárányt is, csakúgy mint Exupéry Kishercegében. Már azzal is sokat teszünk, ha nem gátoljuk a kreatív kezdeményezéseket, hanem megteremtjük azokat a feltételeket, amik hozzájárulnak a kibontakozásához. Dicsérjük meg mindig a saját kezdeményezésű, leleményes megoldásokat. Tudom rengeteg türelemre és toleranciára van ehhez szükségünk, de megéri. Így válnak a mi gyermekeinkből is „kis Einsteinek”. Higgyünk bennük!
A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)