Fejlesztő és óvodapedagógusként minden napos feladatom, hogy közel 26 gyermek napját örömökkel és boldogsággal aranyozzam be. Akkor is, ha a gyermek nehéz családi háttérrel rendelkezik, akkor is, ha rosszkedvvel érkezett aznap reggel, ha egyéb problémával küzd, netán az én vállamra is súly nehezedik. Hiszen a „pedagógus is ember, de egy óvónéninek mindig az ajtón kívül kell hagyni a gondjait”- mondogatta legkedvesebb mentorom, pályakezdésem hajnalán. Igaza volt, mert a gyermekek olyan intenzitással igénylik a velük való foglalkozást, szeretetet és törődést, hogy közben az igazi pedagógus megfeledkezik a mindennapos gondjairól. És ez így van rendjén. Pár hónapja intézményvezetőként folytatom a pedagógusi pályám, így más megközelítésből is segíthetem a gyermekek egészséges személyiségfejlődését. Számomra a differenciált szemlélet ott kezdődik, amikor mindenkiben megpróbáljuk megtalálni a pozitívumot és azt kezdjük erősíteni. Hivatásom során sok tapasztalatot megéltem. Gyakoroltam, adminisztráltam, tovább képeztem magam, előadásokra jártam, így számos pedagógiai módszert ismertem meg és alkalmaztam. Melyik a legjobb? Mindenkinél más megoldás válik be. Ami elengedhetetlen és egyérvényű, az a gyermekek szeretete, a nyíltság, és a példaadás.
A sokszor emlegetett új pedagógiai pályamodell egy innovatív irányvonalat követ. Ez jelentheti a megújulást, a minőségi munkát, a gyermekek egyre hatékonyabb nevelését-oktatását. Amikor bevezetésre került sokan megijedtek, mára pedig természetessé vált, hogy „kompetenciákról, portfólióról, minősítésekről” beszélünk. Ideje korán annyit használtuk ezen kifejezéseket, hogy lassan alkalmazni is tudjuk őket J. A korszerű pedagógiai szemléletváltás időszerű, ha szeretnénk felvenni a mai kor gyermekei fejlődésének ritmusát.
A projektekben történő tervezés, a tevékenységközpontú pedagógiai módszer, a játékba ágyazott tanulás mind a differenciálás megkönnyítését segítik. Ha kiemelkedő képességeket észlelünk egy gyermeknél, az óvoda és a szülő közös felelőssége, hogy még magasabb szintre tudjuk fejlődését emelni. Az általam képviselt óvoda művészeti beállítású, és eddig is nagy hangsúlyt kapott a nagycsoportos korú gyermekek tehetség műhelyekben való foglalkoztatása. A különleges zenei, vagy mozgásos képességfejlesztés mikro csoportos formában zajlik. A tehetséggondozás kevés helyen beilleszthető az óvodák életébe, ennek legtöbbször technikai, szervezési akadályai lehetnek, de különösen fontosnak tartom a gyermekek pozitív személyiségjegyei és érzelmi intelligenciájuk fejlődése szempontjából, így érdemes megszervezni ezt a fajta tevékenység formát.
Elkötelezett híve vagyok a differenciált nevelésnek. Elképzelhetetlennek tartom a „skatulyázást”, mert lekorlátozza azon gyermekeket, akiket más nehezen fogad el vagy egyszerűen bármi okból nem tud kezelni. Mindenkihez megvan a „kulcs”, megtalálni pedig a felnőtt feladata, és akkor fog nyitni a gyermek, ha partnerként közelítjük meg. Ha eleget teszünk a gyermeki kíváncsiságnak azzal, hogy van türelmünk válaszolni, ha elég időt biztosítunk egy-egy tervezett foglalkozásra, mese vagy játék megélésére és nem mereven ragaszkodunk elképzeléseinkhez, ha merünk változtatni, játszani és bevállalni, akkor sokkal hitelesebbek vagyunk a gyermek számára. Játszva kreatívan tanulni, alkalmazkodva a gyermeki érdeklődéshez, rugalmaság elvét használni sokkal hatékonyabb, mint az állandó sémák mentén, mereven gondolkodni.
A gyermek személyiségjegyeiből a pozitívumok kiemelése, egyéniségének tiszteletben tartása, alkotásainak elismerése, dicsérete, egyszóval a gyermek elfogadása azért fontos, mert segítik a közösséget, ezáltal ők is elfogadják egymást és a másságot is. Korán megtapasztaltam, ha egy gyermeket nem kizárólag irányítani szeretnénk, hanem kompromisszumos megoldást keresünk az esetleges problémáira, akkor bizony hamar célt érhetünk. Nyíltan beszélni az érzéseinkről még nekünk felnőtteknek sem könnyű. A beszélgetőkör, a meseóra a gyertyagyújtás, az elmélyült zenehallgatás, az alvás előtti „szeretet rituálék” mind gazdagítják a gyermekek érzelemvilágát, kifejezőkészségét, és érzelmi intelligenciáját.
Én bízom abban, hogy mindenkihez meg van az út, csak rá kell találni.
A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)