Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Csilla!
Sok kétely kavarog a fejemben, és már nem tudom hová fordulhatnék. Sajnos segítségem e téren nincs, a férjem kategórikusan elzárkózik minden gondolat elől, a család pedig engem ostoroz, hogy rosszul neveltem a gyerekem...
Kisfiam 3 éves lesz, bölcsibe jár. 40 hétre született császármetszéssel, 7-9-10 Apgarral. Magzati korban plexus cysta ábrázolódott a bal agykamrájában, ami 4 hét múlva már nem látszódott (23 hetesen).
Élénk, gyorsan gyarapodó, mosolygós kisfiú volt, viharos mozgásfejlődéssel. 6 hónaposan kúszott (nagyon keveset), fel is állt, majd 8 hónaposan már a bútorok mentén szaladt. 7 hónaposan mászott, 11 hónaposan járt.
A beszéde megkésett. Voltunk egy korai fejlesztőnél is, aki ezt mondta, valamint hogy autisztikus tüneteket produkál a gyerek. Akkor fél év haladékot kaptunk, hogyha továbbra sem fejlődik a beszéde, akkor Szakértői Bizottság elé kell állnunk. A beszéde szépen fejlődött, így meg is nyugodtunk. Mára már szinte teljesen ki tudja fejezni magát, szókincse rengeteget bővült, de azért még akadnak furcsaságok: pl apa babát fölveszi, apa ezt kikapcsolja, tehát nem mond felszólító mondatokat.
Viselkedése sokszor aggasztó. Rendkívül akaratos, képes apróságok miatt dührohamok kapni, csapkodni, dóbálózni, harapni, tárgyakat felborítani. A bölcsödében már sokadszor harapott meg másik gyereket. Ezeknek általában volt előzménye (elvették a játékát, kedvenc alvós állatát, motorját, fellökték, belenyúltak a szájába), de akkor sem a harapást tartom a legjobb megoldásnak, sőt. Itthon már nem tudom szankcionálni, hiszen már nem tudja, hogy miért kapná a fegyelmezést. Egyébként pedig csöndes, gondozói szerint "elvan", bár amikor én látom kívülről, akkor is külön van, egyedül játszik, vagy legtöbbször inkább csak nézi a többieket, amolyan megfigyelő.
Egyéb helyzetekben is nehezen kezelhető. Nem tudunk együtt leülni egy asztalhoz enni, mert ő nem ezt kért, vagy nem ezt gondolt, vagy egyszerűen meg sem kostolja az ételt, csak eldobja a kanalat, villát a földre.
Bárhol vagyunk, akár itthon is, nem távolodik el tőlünk, fel kell venni, fogni kell a kezét, ha biciklizik is a saját kertünkben, akkor is a nyomában kell lenni.
Nagyon fárasztó már örökké magyarázkodni mások előtt, hogy most épp ez a baja, most épp beteg, most épp fáradt, vagy fáj valamilye, éhes, stb... másból sem áll az életünk, mint hogy magyarázzuk másoknak, hogy most épp mitől viselkedik úgy a gyerek, mint ahogy nem kellene.
Az édesapjával is harcolunk ezen, mikor esetleg felvetem neki, hogy nem feltétlen "normális" viselkedés az, hogy hét számra nem tudunk együtt enni, vagy épp magán kívül ordít a gyerek, csak mert beült mellénk egy ismerős az autóba, akkor is csak a vállát rángatja, illetve közli, hogyha mondom neki,hogy szakemberhez vinném a gyereket, hogy én keressek fel szakembert. Bár sokszor már én is úgy érzem, hogy segítségre lenne szükségem...
Jövő hétre van időpontunk egy TSMT terapeutához, felmérésre, és reményeink szerint majd tornát is előír, amivel tudunk segíteni neki.
Mit tanácsol? Mit tehetnék? Lassan felőröl a helyzet. Jelentkeztünk már nevelési tanácsadóba is, de onnan tulajdonképpen elutasítottak minket...
Köszönettel: Zsomanyu
Sok kétely kavarog a fejemben, és már nem tudom hová fordulhatnék. Sajnos segítségem e téren nincs, a férjem kategórikusan elzárkózik minden gondolat elől, a család pedig engem ostoroz, hogy rosszul neveltem a gyerekem...
Kisfiam 3 éves lesz, bölcsibe jár. 40 hétre született császármetszéssel, 7-9-10 Apgarral. Magzati korban plexus cysta ábrázolódott a bal agykamrájában, ami 4 hét múlva már nem látszódott (23 hetesen).
Élénk, gyorsan gyarapodó, mosolygós kisfiú volt, viharos mozgásfejlődéssel. 6 hónaposan kúszott (nagyon keveset), fel is állt, majd 8 hónaposan már a bútorok mentén szaladt. 7 hónaposan mászott, 11 hónaposan járt.
A beszéde megkésett. Voltunk egy korai fejlesztőnél is, aki ezt mondta, valamint hogy autisztikus tüneteket produkál a gyerek. Akkor fél év haladékot kaptunk, hogyha továbbra sem fejlődik a beszéde, akkor Szakértői Bizottság elé kell állnunk. A beszéde szépen fejlődött, így meg is nyugodtunk. Mára már szinte teljesen ki tudja fejezni magát, szókincse rengeteget bővült, de azért még akadnak furcsaságok: pl apa babát fölveszi, apa ezt kikapcsolja, tehát nem mond felszólító mondatokat.
Viselkedése sokszor aggasztó. Rendkívül akaratos, képes apróságok miatt dührohamok kapni, csapkodni, dóbálózni, harapni, tárgyakat felborítani. A bölcsödében már sokadszor harapott meg másik gyereket. Ezeknek általában volt előzménye (elvették a játékát, kedvenc alvós állatát, motorját, fellökték, belenyúltak a szájába), de akkor sem a harapást tartom a legjobb megoldásnak, sőt. Itthon már nem tudom szankcionálni, hiszen már nem tudja, hogy miért kapná a fegyelmezést. Egyébként pedig csöndes, gondozói szerint "elvan", bár amikor én látom kívülről, akkor is külön van, egyedül játszik, vagy legtöbbször inkább csak nézi a többieket, amolyan megfigyelő.
Egyéb helyzetekben is nehezen kezelhető. Nem tudunk együtt leülni egy asztalhoz enni, mert ő nem ezt kért, vagy nem ezt gondolt, vagy egyszerűen meg sem kostolja az ételt, csak eldobja a kanalat, villát a földre.
Bárhol vagyunk, akár itthon is, nem távolodik el tőlünk, fel kell venni, fogni kell a kezét, ha biciklizik is a saját kertünkben, akkor is a nyomában kell lenni.
Nagyon fárasztó már örökké magyarázkodni mások előtt, hogy most épp ez a baja, most épp beteg, most épp fáradt, vagy fáj valamilye, éhes, stb... másból sem áll az életünk, mint hogy magyarázzuk másoknak, hogy most épp mitől viselkedik úgy a gyerek, mint ahogy nem kellene.
Az édesapjával is harcolunk ezen, mikor esetleg felvetem neki, hogy nem feltétlen "normális" viselkedés az, hogy hét számra nem tudunk együtt enni, vagy épp magán kívül ordít a gyerek, csak mert beült mellénk egy ismerős az autóba, akkor is csak a vállát rángatja, illetve közli, hogyha mondom neki,hogy szakemberhez vinném a gyereket, hogy én keressek fel szakembert. Bár sokszor már én is úgy érzem, hogy segítségre lenne szükségem...
Jövő hétre van időpontunk egy TSMT terapeutához, felmérésre, és reményeink szerint majd tornát is előír, amivel tudunk segíteni neki.
Mit tanácsol? Mit tehetnék? Lassan felőröl a helyzet. Jelentkeztünk már nevelési tanácsadóba is, de onnan tulajdonképpen elutasítottak minket...
Köszönettel: Zsomanyu
Kedves Zsomanyu!
A TSMT vizsgálat jó lesz, remélhetőleg tornát is fogtok kapni. Én mindenképpen azt javasolnám, hogy egyéni majd csoportos terápiát válasszatok, ha lehet, ne az otthon végezhetőt.
Miért utasítottak el a nevelési tanácsadóban. Csak jövőre kaptatok időpontot? Az ott úgy szokott lenni.
A kisfiadnál a sérülés mellé még az ebben a korban jelentkező szeparációs szorongás is jelentkezett. Ezért NAGYON nehéz most vele.
Azt így látatlanban nem tudom megmondani milyen típusú a sérülése, de mindenképpen segítségre lenne szükség. Jelzem a harapás a bölcsődés, de még az óvodás csoportokban is előfordul.
Ha sem a nevelési tanácsadó, sem a TSMT nem válik be, jelentkezzetek és segítek Alapozó terapeutát keresni hozzá.
Azt gondolom az helyes, ha meg tudod magyarázni a környezetnek, hogy mit miért csinál, az viszont nem túl jó megoldás, hogy Te rosszul érzed magad amiért a kisfiad nem viselkedik jól.
Én is azt gondolom, hogy a gyerek terápiája mellett, esetleg Neked is segítségre lehet szükséged.
A Heim Pál kórházban a gyerek is kaphat és Te is segítséget. Ez ingyenes. És még a mozgásfejlesztés mellett is javasolnám.
Még gyermekneurológus vizsgálatát lehetne kérni, a gyerekorvostól kell hozzá beutalót kérni.
Kitartást kívánok ehhez Nektek! Ne add fel!
A TSMT vizsgálat jó lesz, remélhetőleg tornát is fogtok kapni. Én mindenképpen azt javasolnám, hogy egyéni majd csoportos terápiát válasszatok, ha lehet, ne az otthon végezhetőt.
Miért utasítottak el a nevelési tanácsadóban. Csak jövőre kaptatok időpontot? Az ott úgy szokott lenni.
A kisfiadnál a sérülés mellé még az ebben a korban jelentkező szeparációs szorongás is jelentkezett. Ezért NAGYON nehéz most vele.
Azt így látatlanban nem tudom megmondani milyen típusú a sérülése, de mindenképpen segítségre lenne szükség. Jelzem a harapás a bölcsődés, de még az óvodás csoportokban is előfordul.
Ha sem a nevelési tanácsadó, sem a TSMT nem válik be, jelentkezzetek és segítek Alapozó terapeutát keresni hozzá.
Azt gondolom az helyes, ha meg tudod magyarázni a környezetnek, hogy mit miért csinál, az viszont nem túl jó megoldás, hogy Te rosszul érzed magad amiért a kisfiad nem viselkedik jól.
Én is azt gondolom, hogy a gyerek terápiája mellett, esetleg Neked is segítségre lehet szükséged.
A Heim Pál kórházban a gyerek is kaphat és Te is segítséget. Ez ingyenes. És még a mozgásfejlesztés mellett is javasolnám.
Még gyermekneurológus vizsgálatát lehetne kérni, a gyerekorvostól kell hozzá beutalót kérni.
Kitartást kívánok ehhez Nektek! Ne add fel!
Szabó Csilla
2013. 05. 06. 19:14
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
