Pszichológus, Önismereti tréner
Elérhetőségeim:
Cím: inSpirál Stúdió: Bp. 1094. Páva u. 6. II/2.
Telefon: 06-20/245-53-43
E-mail: domjanmoni@gmail.com
Honlap: http://www.inspiralstudio.hu
http://inspiralstudio.hu/index.php/bemutatkozas/munkatarsaink/53-domjan-moni
www.tavaszpont.com
párkapcsolati problémák
Témakörök ►
Kérdezz-felelek
Kedves Mónika!
Másfél éve megismerkedtem egy férfival. Mindketten egyedülállóak voltunk, kevéssel túl az 50-en. Kb 2 hónapig leveleztünk, ismerkedtünk egymással. Nagyon nagy összhang, szimpátia alakult ki köztünk, ezek után találkoztunk először. A randevú is nagyon jól sikerült, a közvetlen hangnem folytatódott élőben is. Úgy tűnt, mindketten megtaláltuk, akit kerestünk. Annyit ugyan említett, hogy hiányzott neki, hogy amikor meglátott nem dobbant meg a szíve, de ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat együtt. A szimpátia kölcsönös volt továbbra is.
Az ezutáni első levelében kihangsúlyozta, hogy nagyon jól érezte magát, nem bánta meg, hogy eljött, de azóta sem találja azt, amit keresett önmagában, úgy érzi nem tudna megszeretni, és különben is messze lakom.
Elkeseredésemben megvádoltam, hogy nem ad esélyt, pedig mennyire jól érezte magát, honnan tudja még, hogy meg tudna-e szeretni vagy nem... stb.
Nem tetszett neki a hangnem, és javasolta, hogy köszönjünk el egymástól, mert olyan oldalamat ismert meg most, amit nem szeretett volna. Pedig ő esélyt akart adni, hogy megismerjen, de így már nem. (Erről egy szó sem volt a levélben) Tudtam akkor is, hogy ő egy őszinte, jellemes ember, és nem manipulálás volt a célja, csupán "ostoba módon" nem gondolta végig, hogy mit ír le. Próbáltam meggyőzni, de nem sikerült. Elköszöntünk egymástól. Engem nagyon nem hagyott nyugodni a dolog, mert annyira éreztem a kettőnk közti "kapcsot", ezért írtam neki 5 hét múlva újra. Kedvesen fogadta a dolgot, de még dédelgette a sértődést magában, így aztán megint nem jutottunk zöldágra. Megint elköszöntünk.
Kb 8 hónappal később megint írtam neki, mert egyszerűen nem bírtam elfelejteni. Mostanra már megnyugodott, sőt rájött, hogy ő is hibázott abban, ahogy akkor alakultak a dolgaink. Egyetlen baj van, hogy azóta van egy új kapcsolata. Mondta, hogy sokáig tartott, míg le tudta zárni magában a dolgunkat, Mégis örült nekem és a levelemnek. 5 hónapja levelezünk megint. 5X köszöntem el tőle az első 2 hónapban, én végleg akartam. Mindannyiszor írt utána is, sőt felvetette, hogy találkozni szeretne velem. Akkor nem jött össze, de 1 hete mégis meglátogatott. Olyan volt, mintha nem is váltunk volna el egymástól! Elképesztően jól sikerült. Persze azóta meg a bűntudat gyötri a párjával kapcsolatban, de azt az elején elmondta, hogy nem egészen olyan a kapcsolat, amilyet szeretett volna, sokat veszekednek, sokszor az agyára megy a hölgy, nagyon zárkózott, sérült lelkű a válása miatt, de a mosolya az nagyon vonzza, nem tud rá haragudni, ha rámosolyog, meg a szelíd gondoskodása tetszik neki. És mostanában nem akar változtatni, bár megfordult a fejében többször is. Viszont napi szinten levelezünk már hónapok óta, és ragaszkodik hozzám is.
Én persze többet akarok, már nem akarok elköszönni. Úgy érzem, mellettem van a helye, hisz köztünk egy szoros kötelék van, mióta ismerjük egymást. Az, hogy akkor szerencsétlenül alakultak a dolgok, sajnálatos, de ha kitérővel is, mi összetartozunk előbb-utóbb. Szegény hölgy nem tehet róla persze, és sajnálom is emiatt, de ő az én helyemet "bitorolja". Annyira borzasztó, hogy ilyeneket gondolok, de egyszerűen tudom, hogy én erre az emberre vártam, és hogy ő az én másik felem. Úgy érzem, valahol mélyen ezt érzi, csak még nem tudatosodott benne.
Néha arra gondolok, hogy talán a hiányom hamarabb ráébresztené, minthogy állandóan "jelen vagyok", még ha csak levélben is.
Bár nagyon erős bennem a meggyőződés, azért néha megingok, hogy igazam van-e mindebben?
Tudom, hogy ő is gyötrődik, nem tudja, mit tegyen. Úgy érzi, hűséggel tartozik a párjának, még ha nem is annyira jó vele. De hát még csak egy pár hónapos kapcsolatról beszélünk, nem 30 éves házasságról. Az nyilván más volna. Azt gondolom ebbe a kapcsolatba belesodródott a mi afférunk miatt.
Kihangsúlyozom, ő egy becsületes, tisztességes ember. Ezért is gyötrődik folyamatosan.
Kérem mondja el, mit gondol erről!
Köszönöm szépen a válaszát!
Merci
Kedves Merci!
Nehezen fogok hozzá a levélhez, mert szeretném tiszteletben tartani az érzéseit, de mivel felkért rá, hogy írjam le a véleményem, megteszem. Így fogalmazott: "Egyetlen baj van, hogy azóta van egy új kapcsolata." Nos, szerintem nem ez az egyetlen baj. Ez csak egy erőteljes jelzés azzal kapcsolatban, hogy erre a férfira nem számíthat. Egyik megnyilvánulása sem megalapozott, rendkívül könnyen változtatja szándékait - véleményem szerint pillanatnyi igényeinek, hangulatának megfelelően, lehetőleg úgy, hogy minél kisebb teher háruljon rá, minél több megkapható élvezet mellett. Jelenleg élvezi a párja és az Ön szeretetét, rajongását is. Mondani bármit lehet, Ön nem tudja ellenőrizni, mennyi az igazság abban, amit a másik hölgyről állít. Önnel kapcsolatban is változóak az érzései: eleinte nem dobbant meg a szíve, most mégis ragaszkodik Önhöz - ez így eléggé zavaros. Ha egyértelműen Önnel szeretne lenni, korábban és most is teremthetett volna már olyan helyzetet, hogy ez megtörténjen. Miért is kell annyira hangsúlyozni, hogy ez a férfi egy becsületes, tisztességes ember, aki csak szerencsétlen helyzetekbe sodródik? Ez nekem eléggé gyanús. Meddig akar várni rá, annak ellenére, hogy ezek szerint olyat is mondott az úr, hogy "mostanában nem akar változtatni"? Sajnálom, de én semmi ígéreteset nem látok ebben a történetben Önre nézve.
Ami segíthet viszont, ha elgondolkodik arról, voltak-e korábban az életében olyan helyzetek (akár gyerekkoráig visszamenőleg), amikor hasonlóan érezte magát? Áhítozott az elérhetetlen szeretet, a csodálatos másik ember iránt, és biztos volt benne, hogy egyszer, valamikor, valahogy, minden ez ellen szóló eddigi történés ellenére mégis viszont fogja Önt szeretni? Álmodozott róla, hogy akkor majd minden jóra fordul? Gyakran megtörténik, hogy ezeket a korai mintákat ismételgetjük életünk során, mivel ezek jelentették egykor a szeretetet, mégha fájdalommal, hiánnyal párosultak is. A jó hír, hogy felnőttként át lehet írni ezeket egy hozzáértő terapeuta segítségével, és ekkor lehetőség nyílik egészségesebb, egyenrangúbb, s főleg szeretettelibb kapcsolatok kialakítására.
Ezt kívánom Önnek is!
Üdvözlettel,
Domján Mónika
2019-06-11 09:21:08
Az imént írtam, az előző dolgokhoz találtam egy fontosat. Írtam arról, hogy a párom domináns, írányító és hogyan akarja tartani a dominanciáját. Korábban félig-meddig értettem csak azokat az írásokat, melyekben azt írták, hogy a gyerek, vagy felnőtt újrajátsza a gyerekkori dolgokat. Sajnos mivel a párom anyukája erőszakos tud lenni szituációkban és erélyes, domináns, hanggal is, hogy akarata érvényesüljön, sajnos a párom gyerekkorában is ezt élte meg. Egy erőszakos anya, aki nem tartja tiszteletben gyereke személyiségét, és, hogy a gyerek elfogadást találjon, meg kell felelnie szülőjének. A párom sajnos ezt játssza a kapcsolatunkban. Eszembe jutott ez már korábban is, hogy így éli k magából. Mivel őt is leuralták, hatalmaskodtak felette, így kiéli magából. Sajnos mikor a párom apukája meghalt pár éve és a párom rendezte a dolgokat, akkor se volt a páromnak nyugta, erőszakosan, magyarázta a dolgokat anyukája. NEhéz volt magam visszafogni, hogy anyukáját helyre rakjam, hogy a fiát még gyászolni sem hagyja. Hogy lehet egy szülő ilyen erőszakos, hogy "akkor is úgy les ahogy én akarom, én mondom". Ezen kívül jó szívű az anyukája, segítőkész, de ez az arrogancia, erőszakosság egy anyától elképesztő. Láttam már pár dolgot, de akkor is. Mondjuk ő is hozza magával. Miért erőszakos és leuraló egy szülő? Miért nem tartja tiszteletben a gyerek autonómiáját? Meg votak ugyan a gondja a válás után, gyerek elhanyagolás is volt. Nem akarok álomvilágban lenni, de egy anyának a gyerekével szemben mást kellene tanusítania. És akkor pár éve nekem mondta a párom anyukája legyek valahogy hatással a fiára, mert nem akart dolgozni. Elég öntörvényű és makacs tud lenni a párom az árny oldalában. Egyébként címkézés nélkül, a páromban megtalálhatóak a kamaszokra jellemző személytípus. MAkacsság, önérdek, lekezelés,merev gondolkodás dolgokban, neki legyen jó, a másik nem olyan fontos. fellengzés többek között. AZt olvastam a személyiség megreked, ha nem kapja meg azokat a lelki szükségleteket. Páromnál elhanyagolás is volt. Hogyan reked meg? Mi hiánya miatt? Meszélgetés? VAgy megértés? Elfogadás? MI ? Köszönöm: Mono
Hogyan kezelhetném, vagy beszélhetnék a párommal, hogy a gyerekkori dolgokat ne rajtam játsza ki?
Elnézést, hogy ilyen sokára reagálok hosszú, két részletben megírt levelére! Legfontosabbnak azt látom ebben a nehéz párkapcsolati helyzetben, hogy figyelmét párja helyett saját magára irányítsa. Miért zavarja ennyire mindez a párjában? Elképzelhető, hogy Ön is hajlamos olyasmikre, amelyeket a párjában kifogásol? Miért fontos annyira, hogy Önnek legyen igaza vele szemben? Hogyan tud saját magának segíteni, hogy jobban érezze magát,amikor feszültség van Ön és a párja között? Tehát ne a párját akarja megváltoztatni mindenáron, hanem saját magát alakítsa úgy, hogy jobban érezzemagát az adott helyzetben, illetve igyekezzen minél inkább tisztába jönni a saját motivációival! Ez persze nem könnyű, és sokszor nem is megy segítség nélkül, ezért mindenképp ajánlom egy szakember igénybevételét ehhez. Ha párja hajlandó Önnel tartani, akkot párterápiát keressenek, de ha nem, Önnek saját magáért is érdemes eljárnia egy tapasztalt pszichológushoz vagy mássegítő szakemberhez. Végezetül ajánlok néhány (ismeretterjesztő, de igényes) szakirodalmat, amely segítségére lehet: Eva-Maria Zurhorst: Szeresd önmagad és mindegy, kivel élsz, ill. Szeresd önmagad és készülj örömmel a következő válságra! Valamint Riekje Bojswik-Hummel: A párkapcsolat forradalma.
Erőt és kitartást kívánok a változáshoz!
Domján Mónika
2016-04-09 13:52:53