Domján Mónika
Pszichológus, Önismereti tréner
Elérhetőségeim:
Cím: inSpirál Stúdió: Bp. 1094. Páva u. 6. II/2.
Telefon: 06-20/245-53-43
E-mail: domjanmoni@gmail.com
Honlap: http://www.inspiralstudio.hu
http://inspiralstudio.hu/index.php/bemutatkozas/munkatarsaink/53-domjan-moni
www.tavaszpont.com
Pszichológus, Önismereti tréner
Elérhetőségeim:
Cím: inSpirál Stúdió: Bp. 1094. Páva u. 6. II/2.
Telefon: 06-20/245-53-43
E-mail: domjanmoni@gmail.com
Honlap: http://www.inspiralstudio.hu
http://inspiralstudio.hu/index.php/bemutatkozas/munkatarsaink/53-domjan-moni
www.tavaszpont.com

Témakörök ►
összes téma
agresszió kezelése
agresszív gyerek
alacsony önértékelés
alkoholista hozzátartozó
álmodozás
anya fiú kapcsolat
anya szerep
anyagi jólét
anyai önbecsülés
anyaság
anyaszerep
anyós
anyós-konfliktus
anyós meny konfliktus
apahiány
apakomplexus
asperger szindróma
autizmus
bûnbak
bûnbakképzés
baba születése
bántalmazás
bátorság
beilleszkedés egy új családba
bekakilás
bepisilés
beteljesületlen szerelem
bizalmatlanság
bizalom
bizalomvesztés
bõség
célok
családállítás
családi minta
családi minták
családterápia
dementia
depresszió
dermedtség
diploma
döntés
egyéni tanácsadás
egyéni terápia
egyenlõtlen munkamegosztás
egzisztenciális szorongás
elengedés
elfogadás
elhagyatás
elhidegülés
elkötelezõdés
elkötelezõdési problémák
ellenkezõ nemû barátságok
elõrehozott nyugdíj
elsõ szerelem
elszakadás otthonról
eltérõ igények egyeztetése párkapcsolatban
elutasítás
érdekérvényesítés
érettség
érzelmi zsarolás
félelem
félelem az elkötelezõdéstõl
félelem az intimitástól
felelõsség áthárítás
felnõtt szerep
felnõttség
férfi nõ barátság
férfi nõi szerepek
flört
fogadott gyermek
függõség
fulladás
gyanakvás
gyász
gyerek szerep
gyerekbaleset önvád bûntudat kimerültség
gyerekek féltése
gyermekszületés
gyõr
hûség
hûtlenség
hajhullás lelki okai
halálfélelem
harag kezelése
harmónia
házasság
házassági problémák
házasságon kívüli kapcsolat
hazudozás
hibáztatás
hipochondria
homoszexualitás heteroszexualitás biszexualitás döntés
indulati kontroll zavar
intimitás
intimitás elkerülése
introvertált gyermek
ismerkedés
játszma
kapcsolat idõsebb férfival
kapcsolatok
kapcsolatok hiánya
kapcsolaton kívüli vonzalom
kapcsolatteremtési nehézség
kellemetlen szomszédok
kezdeményezés
kiégés
kilépés bántalmazó kapcsolatból
költözés
kommunikáció
kommunikációs problémák
konfliktuskezelés
konfrontáció
kontrollvesztés
könyvajánló
korai szexualitás
korkülönbség
kóros gyászreakció
kötõdési zavar
közeledés
közelség
különválás
külsõ kapcsolat
lelki okok
lelkileg sérült partner
leválás
lojalitás-konfliktus
magányosság
mániás depresszió
manipuláció
manipuláció kezelése
második gyermek születése
megbocsátás
megcsalás
megcsalás párterápia krízis
megfelelési kényszer
mentális teremtés
munkahelyi konfliktus
munkahelyi szerep
munkakeresés
munkanélküliség
nappali alvás
napszikra terápiás stúdió
nárcisztikus személyiség
negativitás
nyitottság
önállóság
önbizalom-hiány
önbizalomhiány
önelfogadás
önérétkelési zavar
önértékelési zavar
öngyilkosság
önismereti csoport
önismereti tanácsadás
önkifejezés
önszeretet
önzés
öröm
õszintétlenség
óvodaváltás
pánik
pánikbetegség
párkapcsolat
párkapcsolat nagy korkülönbséggel
párkapcsolati problémák
párkeresési nehézségek
párterápia
pesszimizmus
pozitív énkép
pszichodráma
pszicholszomatikus tünetek
pszichoszomatikus betegség
pszichoszomatikus betegségek
pszichoterapeuta
pszichoterápia
realitás
saját igények
segítõ szindróma
segítségnyújtás határai
soha be nem váltott ígéretek
spontaneitás
súlyos önbizalomhiány
szakítás
szenvedély
szerelem
szerelmi háromszög
szeretet
szeretõi viszony
szomatodráma
szorongás
szüléstõl való félelem
szülõ
szülõ gyerek kapcsolat
szülõi támogatás
szülõk közti ellentét
szülõkkel együtt lakás
szülõvé válás
támogatás
támogató közösség
tanár-diák szexuális kapcsolata
tanult tehetetlenség
társfüggõség
terápia
terápia idõtertama
terápiára küldés
testhez való viszony
testi elváltozás kezelése mentálisan
testi tünetek
testkép zavar
testvérféltékenység
tisztázatlanság
trauma
túlreagálás
túlsúly
új partner
újrakezdés
válás
válás hatása a gyerekre
válság
változások
védekezés
viszonzatlan szerelem
vonzás törvénye
zaklatás
zaklatás szakítás után
zárkózottság
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Mónika!
A párommal egy éve vagyunk együtt, nagyon szeretem őt, úgy érzem, biztos lehetek abban, hogy ez kölcsönös. Boldog vagyok emiatt, jól érezzük együtt magunkat. És akkor jön a DE... Úgy vagyunk boldogok, ha nem kell közben hétköznapi dolgokat intézni. És én ebbe mostanra belefáradtam. Kb. 9 hónapja költöztem hozzá, mosás, takarítás, pakolás, főzés. Mindent én csinálok. Van egy gyönyörű kertünk, teraszunk, lenne, mert nem hajlandó rendbehozni. Kértem már szépen, csúnyán, semmi. Majd megcsináljuk, majd milyen jó lesz, majd milyen szép lesz, a valóság pedig ott tart, hogy telnek a napok, hetek, hónapok és minden egyes alkalommal fontosabb neki leülni a gép elé a haverokkal játszani. Bennem meg minden egyes alkalommal felmegy ilyenkor a pumpa. Hogy lenne mit csinálni... Ráadásul rászánnánk két napot, készen lenne a lényegi része, mindenben csak a halogatást látom nála és elfogyott a türelmem. Csak egy másik példa hogy 3 hónapja vettünk új polcokat, azóta se tette fel őket a falra. Ha szemet hunyok ezek felett, minden a legnagyobb rendben van. Így ő nem is veszi komolyan mindazt, ami nekem probléma. Nem akarok így élni. Elmondtam neki. Hazajöttem a szüleimhez, hagytam neki egy levelet. Kaptam persze már üzenetet tőle, hogy hétvégére hívott segítséget és a kertben fog dolgozni. Ha ott vagyok vele a falnak beszélek az igényeimről, nem napokig, hetekig, hanem hónapokig. Azt mondja igazam van, nem álmodozni kellene, hanem cselekedni. Viszont újra és újra csalódok, hogy na majd most, most megcsináljuk, most segít, de sosem történt eddig semmi. Mit tehetnék még? Hogyan viselkedhetnénk ezalatt a külön töltött idő alatt? Egyik este ugyanis újra elmondtam neki, hogy így nem tudok vele együtt élni, egyszerűen máshogy kellene hozzáállnia dolgokhoz, hogy fejlődjünk. Egyedül érzem magam ezzel az igényemmel, ő szuperül elvan így a gyakorlatban, egyébként meg egyetértve álmodozik mit kellene csinálni a lakáson. Azt is mondtam, úgy gondolom, a nő hibája is, ha nem teljesen, hogyha beleragad egy ilyen szerepbe, mint amilyenben most én vagyok, hogy egyedül viszem a háztartást, de még a ház körül is dzsungel van... Nem mondott semmit, elaludt zárkózottan. Így másnap hazautaztam, időre van szükségem gondolkodni, és magamra figyelni, és segítségre mit lehet tenni ilyenkor. Köszönöm előre is!
A párommal egy éve vagyunk együtt, nagyon szeretem őt, úgy érzem, biztos lehetek abban, hogy ez kölcsönös. Boldog vagyok emiatt, jól érezzük együtt magunkat. És akkor jön a DE... Úgy vagyunk boldogok, ha nem kell közben hétköznapi dolgokat intézni. És én ebbe mostanra belefáradtam. Kb. 9 hónapja költöztem hozzá, mosás, takarítás, pakolás, főzés. Mindent én csinálok. Van egy gyönyörű kertünk, teraszunk, lenne, mert nem hajlandó rendbehozni. Kértem már szépen, csúnyán, semmi. Majd megcsináljuk, majd milyen jó lesz, majd milyen szép lesz, a valóság pedig ott tart, hogy telnek a napok, hetek, hónapok és minden egyes alkalommal fontosabb neki leülni a gép elé a haverokkal játszani. Bennem meg minden egyes alkalommal felmegy ilyenkor a pumpa. Hogy lenne mit csinálni... Ráadásul rászánnánk két napot, készen lenne a lényegi része, mindenben csak a halogatást látom nála és elfogyott a türelmem. Csak egy másik példa hogy 3 hónapja vettünk új polcokat, azóta se tette fel őket a falra. Ha szemet hunyok ezek felett, minden a legnagyobb rendben van. Így ő nem is veszi komolyan mindazt, ami nekem probléma. Nem akarok így élni. Elmondtam neki. Hazajöttem a szüleimhez, hagytam neki egy levelet. Kaptam persze már üzenetet tőle, hogy hétvégére hívott segítséget és a kertben fog dolgozni. Ha ott vagyok vele a falnak beszélek az igényeimről, nem napokig, hetekig, hanem hónapokig. Azt mondja igazam van, nem álmodozni kellene, hanem cselekedni. Viszont újra és újra csalódok, hogy na majd most, most megcsináljuk, most segít, de sosem történt eddig semmi. Mit tehetnék még? Hogyan viselkedhetnénk ezalatt a külön töltött idő alatt? Egyik este ugyanis újra elmondtam neki, hogy így nem tudok vele együtt élni, egyszerűen máshogy kellene hozzáállnia dolgokhoz, hogy fejlődjünk. Egyedül érzem magam ezzel az igényemmel, ő szuperül elvan így a gyakorlatban, egyébként meg egyetértve álmodozik mit kellene csinálni a lakáson. Azt is mondtam, úgy gondolom, a nő hibája is, ha nem teljesen, hogyha beleragad egy ilyen szerepbe, mint amilyenben most én vagyok, hogy egyedül viszem a háztartást, de még a ház körül is dzsungel van... Nem mondott semmit, elaludt zárkózottan. Így másnap hazautaztam, időre van szükségem gondolkodni, és magamra figyelni, és segítségre mit lehet tenni ilyenkor. Köszönöm előre is!
Kedves Kérdező!
Nagyon jól döntött, hogy határokat húzott a párjának, és kifejezte, mi az, ami az Ön számára már nem elfogadható! Ha a közös teendők nagy része Önre hárul, ez hosszútávon megmérgezi a kapcsolatot, mégha most a "békeidőben" megélt érzelmi közelség ezt időszakosan felül is tudja írni. Kérdés, hogy párja mennyire veszi komolyan az Ön kéréseit, és képes-e hosszútávon változtatni a jelenlegi hozzáállásán? Kérdés, hogy Ön mennyire tud türelmes lenni ebben a változási folyamatban, például tud-e egy "próbaidőt" megszabni, melynek során kiderülhet, hogy egyáltalán elindul-e ez a változás? Fontos lenne, hogy kölcsönösen elfogadják és tiszteletben tartsák egymás igényeit, valamint sikerüljön egy olyan élhető kompromisszumot találni, amely reálisan betartható mindekettőjüknek. Sok erőt, kitartást kívánok hozzá!
Üdvözlettel,
Domján Mónika
2020-07-30 11:23:11
Nagyon jól döntött, hogy határokat húzott a párjának, és kifejezte, mi az, ami az Ön számára már nem elfogadható! Ha a közös teendők nagy része Önre hárul, ez hosszútávon megmérgezi a kapcsolatot, mégha most a "békeidőben" megélt érzelmi közelség ezt időszakosan felül is tudja írni. Kérdés, hogy párja mennyire veszi komolyan az Ön kéréseit, és képes-e hosszútávon változtatni a jelenlegi hozzáállásán? Kérdés, hogy Ön mennyire tud türelmes lenni ebben a változási folyamatban, például tud-e egy "próbaidőt" megszabni, melynek során kiderülhet, hogy egyáltalán elindul-e ez a változás? Fontos lenne, hogy kölcsönösen elfogadják és tiszteletben tartsák egymás igényeit, valamint sikerüljön egy olyan élhető kompromisszumot találni, amely reálisan betartható mindekettőjüknek. Sok erőt, kitartást kívánok hozzá!
Üdvözlettel,
Domján Mónika
2020-07-30 11:23:11
Olvasói értékelés: nincs még értékelés