SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Az indiánok földjén

- 2017-11-09
A gyermekek játéka nem szabályos pálya, útszakasz. Vannak benne éles kanyarok, kereszteződések, körforgalmak és néha zsákutcák is. Nekünk felnőtteknek csak az a feladatunk, hogy segítsük a gyermekeket abban, hogy "utazásuk" során megérkezzenek abba a csodálatos világba, melyben minden lehetséges. Ehhez nem kell más, mint egy kreatív, játszani szerető, nyitott óvó néni.

Kedves olvasó!

Most bemutatom egyik izgalmas „utazásunkat” a gyermekekkel. Ha szeretnél ebben részt venni, esetleg felidézni gyermekkorod gyere velünk! Éld át újra a kalandokat!

A Föld világnapja alkalmából elhatároztuk a gyermekekkel, hogy az indiánok földjére utaztunk és csoportunkat indiántáborrá alakítjuk át. Igazi élmény hiányában a könyvtárba látogattunk, ahol indiános könyvek nézegettünk és meghallgattuk könyvtáros néni indiános történetét. A gyermekek fokozott érdeklődést mutattak az indiános projektünk, játékunk iránt. Ezek után közösen terveztük meg projektünket. A szőnyegre kiterített papírlap hamar betelt az ötletekkel, tervekkel, egyéni vállalásokkal.

Gondolkodtató kérdésekkel próbáltam inspirálni a gyerekeket: „Miből tudjuk elkészíteni?” – „Mi kell hozzá?” – „Ki segít?” – „Ki tud hozni…?” – „Mivel pótolhatjuk?” – „Mekkora lesz?” – „Be fog férni?” – „Mit gondoltok…?” – „Mit kell tennünk…?” – „…és ha mégsem?” – „Ha te indián lennél, mit csinálnál?”


Készül az indián sátor 

A gyermekek ötletei, az általuk megvalósított játéktémák:

indiántábor megépítése:

  • sátor készítés lepedőre festés, majd felállítása (kollektív munka)
  • kövekből – ágakból tűzrakó hely
  • patak (hosszú kék textíliából)
  • totemoszlop kivágása, megfestése dobozlapból

tevékenységek:

  • törzsfőnök és a sámán kiválasztása (gyermekek véleménye alapján)
  • indián harcosok fejdíszeinek elkészítése (textíliára festés, tollakkal díszítés)
  • csontokból, kavicsokból, csigaházakból jóslás (időjárásra és vadászatra)
  • vadászás tomahawk-tal (egyénileg díszített henger, végén az „éles” fegyver)
  • vadászat bölényekre: karikadobás
  • halászás tornazsámolyból


Kapásra várva

  • evezőlapát készítése seprűnyélből és kartonból
  • lányoknak bőrből hajdíszek, karkötők készítése
  • hangszerek készítése alufólia hengerből (esőbot), kavicsokból csörgő
  • gyógynövény és varázsfű főzés a „tűz” fölött


Főzés indián módra

  • esőtánc, örömtánc a tűz körül (improvizáció, táncmozdulatok)
  • kifogott halak megsütése a tűzrakó hely fölött (halak pálcikára húzása, tűz fölötti forgatása)


Megsült már?

  • indiánanyák hátára gyermekhordozó varrása
  • sátorban indián baba altatása, etetése


A törzs asszonyai


Nyomkeresés

Zenei tevékenységek, "hangok a táborban":

Az indián táborban mindenki a saját kis feladatát látta el: volt aki halászott, sátorban rendezkedett, őrizte a tüzet, a totemoszlop tövében jósolt vagy éppen kézműveskedett.

Ekkor én – „Csendes Patak” – odaléptem a sámánhoz:

„Megkérem a törzs sámánját, kérdezze meg ”Sikeres lesz-e a bölényvadászatunk?”

Erre ő a kis bőrtalizmánjából kiszórta a kavicsokat, csontokat, csigaházakat. Majd azt válaszolta:

„Egy egész csordát látok. Összehívom a harcosokat, hogy készülődjenek.”

Következő kérdésemmel igyekeztem problémahelyzetet generálni:

„Mivel tudnánk  hangokat adni, hallatni úgy, hogy a törzs minden tagja meghallja és ide jöjjön a tűz köré?”

A játékhoz kapcsolódó kérdésekkel vidám légkört teremtettem, kihívást és sikerélményt biztosítottam. Az egyéni ötletek meghallgatattuk, kipróbáltuk. Így vélemény és ítélet alkotás gyakorlására is lehetőség volt. A gyermekek kántáltak, szótagokat ismételtek, halkan-hangosan, magasan-mélyen. Mozdulattal –mozgással – tánccal fejezték ki érzéseiket. Mindvégig figyelembe vettem a gyermekek elképzeléseit, ötleteit a zenei fejlesztési lehetőségek kihasználásakor. A különböző természetes tárgyak, hangszerek használata felkeltette a gyermekek érdeklődését, és a zeneileg kevésbé fejlett gyermekeknek is élményt adott.

Újabb probléma elé állítottam a törzs tagjait:

„Hogyan értesítsük a vadászokat a veszélyről?”

A gyermekekkel kitaláltuk, hogy mindegyik veszélyhez (ami lehet: állati, természetbeni, emberi veszély), egy közös jelet, motívumot adunk.  Ha baj van ezekkel jelzünk. Így alkottuk meg indián zenei beszédünket: kövek kettő összeütése = ellenség, esőbot használata = vihar, botokkal koppintás = bölények közelsége.

„S hogyan üzenhetünk a másik törzsnek?” – érdeklődtem a kis indiánoktól.

Ekkor Ülő Bika ezt válaszolta: „Egymásnak kell átadni az üzenetet.” S ekkor elkezdődött egy hosszabb visszhangjáték, egyéni ritmusokkal hangoztatva. A játék e zenei szakaszában a gyermekek köveket, kavicsokat, botokat használtak ritmushangszereknek, táncoltak a totemoszlop körül (lányok esőtánca), ritmusmotívumok adtak át a testen (hát) egymásnak, indiánnevüket ritmikusan – tapssal kisérve mondták el, és a sátorban babát ringattak, altatót énekeltek.

A zenei fejlesztést kötetlen formában, játékba integráltan szerveztem, igyekeztem a benne lévő zenei képességfejlesztési lehetőségeket kihasználni. JÁTÉKBAN motiváló hatású életszerű helyzet, környezet, a „mintha” helyzet biztosítása belső késztetést indított el a gyermekekben.

A játék során az indián családokban az anyáknak fontos szerep jutott: a baba elaltatása, ringatása és a főzés, sütés.  Egy kislány, a tűz fölött nyársra húzott halak forgatása közben dudorászott, társa a sátorban altatót énekelt kicsinyének.  A de. folyamán a gyermekek belső késztetésükből, indíttatásukból fakadóan vettek részt a játékban, az abban rejlő zenei fejlesztésben.

A kisebbek összehasonlíthatták hogyan szól egy pár kavics, egy pár kő, vagy bot összeütése. Melyiknek milyen a hangja, mihez hasonlít. A nagyobbak saját elképzeléseiket is megvalósíthatták, rögtönözhettek.  A közösen elfogadott szabályokat betartva is izgalmas „zenei párbeszédet” alakítottak ki egymás között. Ebben a zenei dinamika, hangsúly is jól érezhető volt.


A hangok varázsa

Arra törekedtem, hogy a délelőtt folyamán a gyermekek zenei ismereteiket cselekvő és gondolkodó tevékenység útján szerezzék meg. A de. igen mozgalmas volt, mind hangban, mind pedig mozgásban. A gyermekek felszabadultak voltak. Egymással is megosztották ötleteiket, kiosztották egymás között a „szerepeket”: „Te a köveket lassan ütögeted, te a botot gyorsabban! Mi meg táncolunk rá.”

Az indián megfigyelők is résen voltak, egymásnak adták át a híreket, a ritmust: hallás alapján (botok, kövek hangoztatása), hátukon éreztetve (taktilis).

Biztos vagyok benne, hogy a gyermekek a játék során számtalan tapasztalatra tettek szert, közben fejlődött zenei alkotóképességük, emlékezőképességük, formaérzékük, belsőhallásuk, önmegvalósításuk. Ugyanakkor a közös játékban kreativitásuk, kezdeményezőképességük, szervezőképességük, együttműködésük és kitartásuk is fejlődött.

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.

 

(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)

LEGOLVASOTTABB

Három gyerek tűnt el Szigetszentmiklósról

A szigetszentmiklósi rendőrök a lakosság segítségét kérik három gyermek eltűnésének felkutatásában.

Epekövesek, figyelem! Íme a gasztroenterológus ünnepi tanácsai

Az ünnepi időszakban tömegesen jelentkeznek a sürgősségi ellátásban az epekólikás betegek. Dr. Pászthory Erzsébet, a Gasztroenterológiai Központ gasztroenterológus, belgyógyász szakorvosa szerint, ha valaki már átélt ilyen rohamot, az soha nem felejti el; megfelelő kezelés híján pedig bármikor újra jelentkezhetnek a tünetek, és akár súlyosabb szövődményeket is okozhatnak a kövek.

Óriási a korai felismerés jelentősége a nőgyógyászati daganatoknál is

A daganatos betegségek korai felismerése sok esetben élet-halál kérdése lehet, de legalábbis meghatározza a kezelés lehetőségeit. Így van ez a nőgyógyászati daganatok esetében is: minél korábban sikerül felismerni a betegséget, annál jobbak lehetnek a kilátások. Dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza, a nőgyógyászati onkológia specialistája elmagyarázta, mikor, kinek és milyen vizsgálatok szükségesek az időben történő diagnosztizáláshoz.

Elmúlhat-e magától a pánikbetegség?

A pánikbetegséggel nehéz együtt élni, különösen, ha úgy érezzük, kicsúszik a kezeink közül a kontroll a rohamok kapcsán. Érdemes-e arra várni, hogy majd "magától" elmúlik a nehézség? Egyáltalán léteznek-e olyan eszközök, amelyekkel elősegíthetjük a javulást? Mikor és miért érdemes orvoshoz fordulni? Dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ pszichiátere adott választ a kérdésekre.

Újévi fogadalom: 2025-ben ne hagyjuk ki a „nagyrutin” vizsgálatot!

Huszonegy éves kor fölött rizikófaktorok, tünetek hiányában legalább öt évente, krónikus betegség, idős életkor esetén évente javasolt a laborvizsgálat, amely fényt deríthet a tartós fáradékonyság, sápadtság, szem alatti sötét karikák, ingerlékenység, hajhullás, gyors hízás vagy fogyás, haspuffadás, bőrproblémák, véres vizelet vagy széklet hátterében húzódó problémákra is. Mindez azért fontos, mert az időben felfedezett betegségek, nagyobb hatékonysággal gyógyíthatók - mondja dr. Torzsa Péter, a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének vezetője.

© 2004-2022 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja