Játszani jó. Ha csupán magáért a játék öröméért tesszük, az sem kevés. De az iskolába tanulni járnak a gyerekek, még akkor is, ha játszani jobban szeretnek. Tanuljunk hát játékosan, így játszva megtanulja a diák a tananyagot. Ennyi év után is hálás vagyok főiskolás korom két szakvezetőjének, akik arra tanítottak minket, hogy a tanórákat mindig valamilyen játékos bevezetővel kezdjük, ami ráhangolja a gyerekeket a tananyagra, felkelti az érdeklődést, motiválja őket.

-Ma is játszunk majd? –kérdezik tőlem a tanulók az óráim előtt.
-Természetesen – válaszolom.

A szerepjáték már kisgyermekkorban nagyon fontos. Az iskolában magyar-, történelem- és németórákon is használom ezt a módszert, mert hatékony, és hatalmas sikere van a tanulók körében. Ráadásul, ami nekik játék, az számomra egy fontos módszertani burok, amely tartalmazza mindazt, amit meg szeretnék velük tanítani úgy, hogy szinte észre sem veszik, miközben számtalan készségük és képességük fejlődik: gondolkodási, logikai, olvasási, kommunikációs, kifejező, improvizációs, empatikus, együttműködő, és ráadásként még a csapatszellem is erősödik.

Egy-egy irodalmi mű feldolgozása nagyon változatosan történik, de ahol csak lehet, alkalmazom a szerepjátékot, a dramatizálást és az ezekhez kapcsolódó, a kreativitást szintén fejlesztő írásbeli gyakorlatokat.  

1. A mesék birodalmában

5. osztályban az első téma a mesék birodalma. Bevezetésként azt kérem a gyerekektől, hogy hozzák el kedvenc meséskönyvüket, és meséljék el legkedvesebb meséjüket.

Ezután következik a tankönyvben szereplő mesék feldolgozása. Két tündérmesét szoktunk dramatizálni az egész osztály részvételével, az egyik a Tündérszép Ilona és Árgyélus, a másik a Fehérlófia. Az első lépés, hogy a történetet szereposztásban elolvassuk. Mesélő több tanuló is lehet, fontos, hogy senki ne maradjon ki az osztályból.

Második lépésként jön a mese dramatizálása. Itt már nincs mesélő. A szereplők száma az osztálylétszámtól függ, és szabadon alakítható, kiválasztása két módon lehetséges. Ha a gyerekek jelentkeznek egy nekik tetsző szerepre, előfordulhat, hogy többen is szeretnék ugyanazt a figurát eljátszani. Ilyenkor a kompromisszumkészség fontos szerepet kap, a gyerekeknek meg kell beszélniük és eldönteniük, kié legyen a szerep. A tanárnak nagyon kell figyelnie, hogy senki ne sérüljön, megmaradjon a jókedv.

Másik lehetőség, hogy a gyerekek kihúzzák a szerepüket nemüknek megfelelően. A diákok nemcsak embereket játszanak el, hanem a növényeket, állatokat, természeti jelenségeket, tárgyakat is megszemélyesítik. Így díszletre nincs szükség, esetleg jelzésszerűen. Jelmezre viszont annál inkább. Mivel a gyerekek nagyon szeretnek öltözködni, beviszem a ruhákat, amelyekből kiválaszthatják a számukra megfelelőt. A mesében található párbeszédek mellett újakat is be kell iktatni. Kezdetben itt még sok gyerek igényli a segítséget, de később ők is egyre ügyesebbek lesznek, és örülnek a dicsérő szavaknak és a tapsnak.

Kreativitást fejlesztő kis gyakorlat a Ki adta fel a táviratot? című, amely a szereplők tulajdonságaival együtt idézi fel az eseményeket, például: „Keresem azt a bátor vitézt, aki megőrzi aranyalmáimat a tolvajoktól.” Minden gyerek ír egy táviratot, a többiek pedig kitalálják a feladót. Ettől nagyobb lélegzetű a fogalmazásírás a különböző mesefajtáknak megfelelően. Igyekszem változatosan megadni a feladatot, pl. az állatmesénél megadom a kezdést, és a gyerekeknek tovább kell gondolniuk. A valós meséhez egy közmondás az alap, például Kicsi a bors, de erős. Tündérmeséhez csak a címet adom meg. Kedvencem: a Három kívánság, mert itt láthatom, mire vágynak a gyerekek, milyen problémák foglalkoztatják őket, amelyeket szeretnének megoldani, milyen a lelkiviláguk. Minden osztályban vannak tanulók, akik saját maguk által kitalált címhez írnak mesét. A történetekhez illusztrációt is készíthetnek, vagy lerajzolhatják kedvenc szereplőjüket. Ezekért is ötös jár, és az alkotásokat kitesszük az osztályteremben. 

2. Petőfi Sándor: János vitéz

Petőfi János vitéze is nagyon hálás feladat a dramatizálás terén, de ezt bábozással szoktuk kivitelezni. A gyerekek általában sík- és fakanálbábokat készítenek, de őrzök nagyon szép Jancsit és Iluskát fonalból is. Amíg elkészül egy ilyen kis mű, fejlődik a fantáziájuk és a kézügyességük is. Ahogyan haladunk az elbeszélő költemény olvasásában, úgy gyűlnek a szereplők, és a kívülről megtanulandó versszakok is.  A görög színjátszáshoz hasonlóan itt van kórus, amelynek a tagjai úgy csökkennek, ahogy a szereplők száma növekszik. Minden óra elején más játszhatja Jancsit, Iluskát, a banyát, a gazdát, míg a végére kikerekedik az egész történet. A gyerekek nagyon élvezik, teljes átéléssel mondják:

„Hanem most már elég, hallja-e kend, anyjuk…”.

Az óriásoknak általában nincs báb, a méretkülönbséget így különösen jól lehet érzékeltetni. Egyik évben annyira megszerették a gyerekek János vitéz történetét, hogy még a farsangon is ezt választották jelmeznek. Két perc alatt bemutatták, hogyan lett Kukoricza Jancsiból Tündérország fejedelme. 

Folyamatosan írjuk a János vitéz füzetet, amelybe az egyes részek tartalmát először együtt foglaljuk össze röviden. Így adok mintát, hogyan lehet tömören, a lényeget kiemelve fogalmazni. A fokozatosság elvét szem előtt tartva, egy következő rész tartalmát elkezdjük együtt, és nekik kell befejezni, végül önállóan írják meg a rövid kivonatokat. Biztatom őket, hogy rajzzal is illusztrálják az olvasottakat, ezt külön is értékelem. Gyönyörű füzetek születnek így, a legszebbekből kiállítást is rendeztünk már az iskolában. Ezt a füzetet folytatjuk majd 6. osztályban a Toldinál.

3. Arany János: Családi kör

Nem mindenki szeret könyv nélkül megtanulni verseket, főleg ilyen hosszúakat, ezért a közös játék jó motiváció. Itt nincs sem jelmez, sem díszlet, csak a kommunikáció eszközeire koncentrálunk.

Amikor az első két versszakot már tudják kívülről, akkor készítünk egy mini előadást. Ezzel motiválom a gyerekeket a mű megtanulására, hiszen ezt az életképet csak akkor játsszuk végig, amikor már tudják kívülről az egész verset. A tanulók kihúzzák a szereplőket, mindenki azt a sort mondja, amelyikben megjelenik, és közben el is játssza a cselekvést. Az eperfa kezd, majd jön az éji bogár, „lomha földi békák”, denevér, bagoly, tehén, gazdasszony, borjú, cica, kutya, kisfiú, eladó lány, legkisebb fiú, gazda, (kis nyúl,) Sára, béna harcfi, idősebb fiú. Az osztálylétszámnak megfelelően lehet alakítani a gyerekek és a békák számát.

Természetesen e mű kapcsán is írunk fogalmazást, melynek címe: Egy este nálunk, amely alapján el lehet játszani kis csoportokban az esti jeleneteket. Ez már nem egy adott irodalmi mű reprodukciója, hanem produkció. Különböző szempontok alapján csoportmunkában összevetjük az idősíkokat, a múltat és jelent, fantáziánk segítségével pedig elrepülünk a jövőbe is. Néhány szempont: családtagok száma, tevékenységek, eszközök, családtagok jellemzése, tulajdonsággyűjtés, beszédtémák. Sok idő elolvasni és kijavítani a fogalmazásokat, de én gyakran íratok a gyerekekkel, egyrészt azért, hogy fejlődjenek, másrészt pedig így jobban megismerem őket, s közelebb kerülök hozzájuk.

4. Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai A kerítésfestés

Megvannak a hagyományos órakezdés szabályai: köszönés, hetesek jelentése, bevezető feladat; de néha ezt szeretem megváltoztatni a cél érdekében, amely nem más, mint az érdeklődés felkeltése. Ennél a műnél előre egyeztetek a szereplőkkel, akik megkapják néhány mondatos kis szerepüket és kelléküket. Kicsit kockáztatok, amikor - ’in medias res’ - kendővel a fejemen, és festékes vederrel, ecsettel a kezemben megjelenve a tanteremben kiabálok, hogy: „Tom, hol vagy, Tom?”  De még soha nem fordult elő, hogy a Tom szerepét játszó fiú ne ’kapcsolt’ volna, és nem ugrott volna oda hozzám. Utána pedig a többi fiú is szépen bekapcsolódik a játékba. Számomra is csodálatos érzés, amikor nem kijelölt szereplők is jelentkeznek, hogy ők is akarnak kerítést festeni, és viszik a kis radírjukat, egyéb tárgyukat a cseréhez. Ezután egészen egyszerű megbeszélni a történet tanulságát, vagyis: Hogyan varázsolhatunk egy számunkra terhes feladatból szórakozást. Csak egy kis furfang kell hozzá. Na és kreativitás.

5. Arany János: Rege a csodaszarvasról

6. osztályban akkor dramatizáljuk ezt a művet, ha jól tudják a könyvnélküli részeket, hiszen a mű eljátszása közben mesélik a történetet. Külön a fiúk, és külön a lányok kihúzzák a szerepüket. Csak jelzésszerű jelmezek vannak.

Fiúk:Ménrót, Hunor, Magor, a többi fiú a leventéket játssza.

Lányok:Enéh, Csodaszarvas, 3 tündérlány, Dúl király két lánya, a többi Belár király lánya.

Nagy élményt jelent a tanulóknak, mivel az egész osztály játszik, ugyanakkor szöveget is mond. Tapsra kimerevítünk egy-egy képet. Minden osztályban akad olyan kislány, aki azt javasolja, hogy a Tavaszi szél vizet áraszt… kezdetű népdalunkat énekelve járjanak körtáncot, és indoklásul már mondja is az ide illő versszakokat. Ilyenkor már nemcsak játszanak, hanem néhányan rendeznek is, tanácsot adnak.

6. A mondák világa

Egy-egy mondát dramatizálhatunk az óra részleteként, vagy több mondát egy teljes órát felölelve részösszefoglalásként, ahogy ebben a tanévben tettük.

Hogyan történt A fehér ló mondája, a Mesés várak és a Mátyás király meg a Markóp dramatizálása egy órán?

Az első két mondát már elemeztük, a harmadik új ismeret volt. A gyerekek kihúzták a szereplőket, és megkeresték egymást azok, akik azonos műben fordulnak elő, mintegy „családokat” alkotva. Választottak maguknak ruhát. Előfordult már, hogy lány fiúszerepet húzott és fordítva, ilyenkor természetesen lehet cserélni, ha szeretnének. Például A fehér ló mondájában a víznek egy szép világoskék hosszú ruhát vittem, amit nem akart felvenni egy fiú, és cserélt egy karcsú kislánnyal, aki a féket húzta. A gyerekek kimondhatatlanul leleményesek és ügyesek Viszont nagyon vicces volt, amikor Rapsonnét fejkendőben egy szőke fiú játszotta, és úgy alkudozott az ördöggel, akit egy talpraesett lány testesített meg. Ők nem akartak cserélni.

A csoportok értékelték magukat és egymás játékát is, javaslatot tettek a legjobb alakításra. A lovat alakító közepes képességű diák nyerte meg ezt a címet. Valóban nagyszerűen játszott. Így az is tudatosodott a tanulókban, hogy nemcsak az a fontos, aki hosszú szöveget mond, hanem minden egyes szereplő, hiszen a verbális kommunikáción kívül a nonverbális eszközökkel is fel lehet hívni a figyelmet, és nagyot alakítani. 

7. Kőmíves Kelemenné

Szereposztásban szoktuk felolvasni több mesélővel, de a gyerekek várják a dramatizálást is.

Számtalan kérdés felvetődik közben.

8. Arany János: Toldi

A könyv nélkül megtanulandó részekből jól összeáll az egész történet. Minden órára jut belőle egy falat, mint a János vitéznél.

Közben persze más gondolkodtató feladatok is vannak, például: Mit érezhetett a malomkő, amikor Miklós eldobta? Én magam is nagyon szeretem ezt a játékot, mert a gyerekek személyiségéhez közelebb visz. Az „örült, hogy végre felemelték, és magasban lehetett” mondattól, a „szomorú volt, mert tettes lett a gyilkosságban” véleményéig számtalan ötlet előfordul. Ennél a játéknál megesik, hogy nem mindenki szeretne benne részt venni, ilyenkor egyszerűen továbbadja a követ. 

9. Fazekas Mihály Lúdas Matyija és Móra Ferenc Kuckó királya szintén nagyszerű lehetőség a dramatizálásra.

Az utóbbinál újra jöhet a Mit érezhetett … játék is, csak itt a pénzdarabra vonatkoztatva.

10. Nem múlhat el dramatizálás nélkül a 7. és 8. osztály sem.

Csokonai Vitéz Mihály: Zsugori uram című jellemrajzához illusztrációt készítünk, majd interjút a címszereplővel.

Arany János: A fülemile című szatírája, valamint Mikszáth Kálmán művei közül a Bede Anna tartozása, A néhai bárány és A Balóthy-domínium kiváló alapot kínál ehhez. Ez utóbbi történelemből is segít a dzsentrivilág megismerésében.

A kortárs irodalom nagyon közel áll a gyerekekhez, kihagyhatatlan Gyurkovics Tibor: Tükröm, tükröm, mondd meg nékem! című novellája.

Minden évben dramatizálunk részleteket a házi olvasmányokból is. Nem csak tanulunk, hanem nagyszerűen szórakozunk is egy-egy ilyen „előadás” folyamán, az óra hangulata remek.

Ha a tanuló beleéli magát egy olvasott mű szereplőjének jellemébe, eljátssza azt, nemcsak a kreativitása fejlődik a bevezetőben felsorolt képességek és készségek mellett, hanem megjegyzi a művet is, és reményeim szerint kedvet kap az olvasáshoz. A szerepjátéknak közösségformáló hatása is van, növeli a bátorságot, az önbizalmat és az önbecsülést.

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.