Ezen a héten óvodás csoportommal az élőlények életsegítésére gyakoroltunk. Itt kiemelném a növények ültetését egészen egy aprócska magból. A gyerekek ültettek két kicsiny kezükkel, serényen dolgoztak azon, hogy életet adjanak egy aprócska búzaszemnek. Reggelente megöntözte mindenki a saját jelével ellátott pici termőföldet és ez által kialakult a felelősség tudatuk. Érzik, hogy ők maguk maradandó életet alkottak.
Másik része a hétnek az állatokról való gondoskodás. Madáretetőt készítettünk pet-palackos üvegből. Újrahasznosítottunk, azaz meg tanulnak figyelni környezetükre és mindeközben eleséget tudnak biztosítani télen a madaraknak.
Fontosnak tartom a gondviselés, szocializáció iránti figyelem felkeltését. El lehet magyarázni és mesélni honnan indul egy kisgyermek élete és mennyi minden apró figyelem, szeretet és törődés kell ahhoz, hogy mindez kialakuljon és megmaradjon. Nem sok… Egy kedves szó Anya vagy Apa felé, de ezeket természetesen a gyermek leutánozza, tehát szülői példából tanul. A gondoskodáshoz fontos a családon belüli harmónia. És mennyi minden közös élményt lehet szerezni egy olyan gesztussal, mint együtt tenni valami maradandót az élővilágért és magunkért. Ezáltal kialakul az élet iránti tisztelet, szeretet és kedvesség önmaga és társai iránt. A kedveskedés mindennap észrevehető. Én a foglalkozásaim végén szeretek velük beszélgetni kötetlenül, barátságosan, majd ezek után szeretet kört alkotva olykor mindenki elmondhatja, miért kedveli és miért játszik a mellette lévő kisbaráttal. Negatív kijelentés esetén (mert ugye van rá példa) fontosnak tartom, hogy legalább egy pozitív jellemzést is mondjon a gyermek. Nem szabad rossz élménnyel lezárni egy foglalkozást, beszélgetést vagy napot. Amennyiben pozitív a felnőtt példa, úgy kiegyensúlyozott lesz a csoport és a családon belüli élet. Odafigyeléssel egyszerre sikerül az életben való haladás és az idő beosztása.
A legfontosabb az együttes élmény kialakítása, valamint a játékosság gyermek és szülő/felnőtt között. Játékos nevelésen belül pedig rengeteg örömteli pillanat vár mindenkire, ami emlékezetes marad.
Egyszerű az egész: ne felejtsük el soha, hogy mi is voltunk gyerekek.
A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)