Az eljárásrendszer kidolgozója Franz Kett, német reformpedagógus. Elmélete keresztény alapokon nyugszik, amelyben a személyiség testi-lelki-szellemi egysége valósul meg. A lényeg a tárgyak körben való elhelyezése, közös kép elkészítése a földön. Minden gyermek a maga által elkészített képével kapcsolódik az egészhez.
A módszer leglátványosabb eleme a végére elkészülő padlókép! Én a Szent Hubertus legendáját dolgoztam fel vegyes életkorú csoportommal. Körbe ültünk és egy ezüstkorongot adogattunk át egymásnak: Mi lehet ez? A gyerekek holdnak, kocsikeréknek, tányérnak stb… látták. Én azt mondtam, most ez egy tisztás, az erdő közepe lesz. Ezzel indult a padlókép kialakítása. Mivel ősz van, őszi „leveleket” tettünk a korong köré, vagyis színes selyemszalagokat.
Ehhez középső- és nagycsoportost választottam egy finom jellel: ránéztem, megszólaltattam a fémháromszöget. A kendők elhelyezése gondosságot, óvatosságot, figyelmet igényelt. Ez után kialakítottuk az erdőt úgy, hogy kendőkből mindenki elkészítette a maga fáját. Itt szükség volt kreativitásukra. A kicsik segítséget igényeltek, de a nagyok önállóan dolgoztak. Terméseket helyeztek a fákra és megnevezték azokat. Már csak az állatok hiányoztak az erdőből. A kicsik az általam készített pompon bábokból válogattak, míg a nagyok a dobozokban rejlő tárgyakból ötletes állatfigurákat készítettek. Fejlődött finommotorikájuk, kreatív gondolkodásuk. Ezt követően egy gyermeket választottam ki Hubertusnak, fejére kalap került és röviden elmeséltem a legendát. Ő mozgással imitálta, ahogy járta az erdőt és nyilával célba vette az állatokat. A foglalkozást közös dallal és hozzá kapcsolódó mozgással zártam. Az elkészült padlókép hűen mutatja a gyermekek kreativitását. Ez a módszer mesefeldolgozásra is alkalmas!
A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)