Kreatív tanítás és nevelés a Tátika csoportomban

Az óvodás korosztály a legfogékonyabb az élet minden területén. Mindent el lehet velük képzeltetni, játszani. Szívesen utánoznak és vágynak újabb és újabb tudás után. 38 éves óvónő pályafutásom alatt (10 évig vezetőként is) megtapasztaltam, hogy tényleg a szeretet, az elfogadás a siker alapjai. Az érzelmi intelligencia, az empátia, a tolerancia olyan magas szinten működik csoportomban, hogy a gyerekek egymás között is alkalmazzák. Szeretet nélkül nincs alkotás! Arisztotelész is ezt vallotta: „Amikor csak az elmét tanítják, de a szívet nem, azt tilos egyáltalán tanításnak nevezni.” Az alapigazságok öröktől fogva azonosak, a divathullámok – bár időnként elhomályosítják – el nem törölhetik sohasem őket. Az óvodás is ember, csak ő még nem ismeri az élet teljességét, csak rajtunk múlik, hogyan formáljuk, és hogyan adjuk át neki szeretettel vagy anélkül az alkalmazkodó tudást. A kreativitás szempontjából az óvodáskor kitüntetett jelentőségű, mert a gyermek gondolkodása rugalmas (szemléletes, képszerű).

A konstruktív produkcióhoz 4 feltételcsoport szükséges.

1. Tevékenység (tartalom, anyagok, cselekvési módok, szervezés)
2. Légkör (szerető, meleg-engedékeny, szabadságot adó, spontán, választható, felszabadult, motiváló, érdeklődő, segítő, támogató, biztonságot adó)
3. Idő (megfelelő időkeretek az ötletek létrejöttéhez, kivitelezéshez)
4. Szociális tér – Szociális környezet

• felnőttek: utánzás, segítség-nyújtás
• kortársak: ötletek kicserélése, versengés, kölcsönös kommunikáció.

A rugalmasságot a megoldási variációk mennyisége jelzi. Az új helyzetekhez való gyors, rugalmas, alkalmazkodás ad lendületet a kreatív munkának, a szárnyalásnak. Itt figyelhetjük meg, hogy mennyire flexibilis a gyermek gondolkodása. A fluencia szó pedig lefedi a fogékonyságot, ami a kreativitás jellemzője.

• „Hogy járunk túl az eszén?”
• „Hogy legyen az építendő várnak 2 bejárata?”
• „Mi legyen az étlapon, ha éttermet nyitunk?”
• „Mit főzzünk a piacon megvásárolt zöldségből, gyümölcsből?”

Arra törekszem mindig (vezető koromban éreztem rá erre), hogy felülről „egyben” lássam a dolgokat (helikopter szemlélet). Tehát, ha a gyerekekkel kitűztünk egy célt, azt A-tól Z-ig feldolgozzuk pl:

• Miért mentünk a piacra, miért van piac?
• Mit lehet ősszel vásárolni?
• Kik árulják?
• Mivel fizetünk?
• Miben szállítjuk haza (kosár, hogy ne törődjön az áru).
• Busszal jövünk haza (utazás módja).
• Hazaérve, megbeszéljük az élményeinket lerajzoljuk, eljátsszuk.
• Elkészítjük a vásárolt termékekből a vitaminsalátánkat.
• A megfőzni valókat (spenót) a dajka néni a konyhában készíti el.
• Mindig olyan gyümölcsöt vagy zöldséget is vásárolunk, ami nem közismert a gyerekek előtt: gránátalma, padlizsán, naspolya.

Az élményszerző sétáink így mindig komplexek: testi, érzelmi intellektuális, vagyis többféle örömben részesülnek egyszerre a gyerekek. A mindennapjaink megéléséhez, olyan közösséget formálok, ahol minden gyerek és felnőtt személyiségét tiszteletben tartom. Mindenkinek szabad különbözőnek lenni. Egy óvónő „polihisztor”, mégis egyéniségünkből adódik, hogy vannak kitüntetett kedves területeink és van amiben, kevésbé vagyunk tehetségesek.

Hozzám legközelebb a matematika, a nyelvi improvizáció, a testnevelés és a barkácsolás, díszítés, praktikus dolgok létrehozása áll közel. Amiben nem vagyok annyira ügyes, azt is a gyerekekkel együtt csináljuk. Sokra becsülik, ha ügyetlenségemet látják, és együtt nevetünk rajta. Azt gondolom, hogy nem csorbul ezzel az én tekintélyem a gyerekek előtt, és az együtt nevetés és játékosság nagy nevelő erő. A gyerekek egymás között is tudják, ki miben ügyes vagy ügyetlen. Ami nagyon fontos, hogy soha nem sértődünk meg egymás előtt az őszinte szóért!

A barkácsolás és a vizuális dolgok létrehozása egy belső „kényszer” nálam, állandóan „belelátok valamit” egy adott szituációba, dologba. Rögtön „beindul” az alkotásvágyam és némi textil, papír, gomb, csat, bőrdarab és olló segítségével már indul is a kreatív alkotás a gyerekek között. A közös munka energiatöltő, örömcserélő lehetőség mindannyiunk számára. A személyiség a játékon és a kreatív alkotáson keresztül ismeri meg önmagát. Az a gyerek, aki nem kap ollót, - ragasztót, gombot, vonalzót, gyöngyöt, stb. - a kezébe, soha nem tudja meg, hogy mire lenne képes.

Találó idézet erre: „sötétben nehéz a színekről vitatkozni”. A kreatív alkotás közben fejlődik a gyermek önazonosság tudata, megismeri saját testi, lelki, szellemi tulajdonságait és azt is felismeri, hogyan reagálnak pajtásai az ő ötleteire. A mindennapi „alkotásaink” során azt is megtanulja, hogy érték, amit létrehoztunk, minden gyerek máshoz ért, és azt örömmel és szeretettel adja magából. Ezáltal tapasztalja meg, hogy különbözőek vagyunk, mindenki más és más, és ezt természetesnek fogadja el. Mindezt megtanulja, anélkül, hogy tanítva tanítanánk.

Az óvodásnak a meghatározó életérzése az öröm! Soha vissza nem térő korszak ez az ember életében. Mi játszva örömmel tanulunk. A kéréseimet mindig röviden és egyértelműen közlöm, ezért minden gyermek ugyanazt érti és ugyanakkor. Vizuálisan szeretem látni a dolgokat, és ezt közvetítem feléjük is. Mimikával, gesztusokkal, szemkontaktussal nagyon jól tudunk kreatívan „beszélgetni”.

Minden helyzetből, áttételesen rögtönzött vicces „életképet” alkotok és hozok létre, amit nagyon értékelnek és 5-6 évesek. Ők már érzik és ismerik a kétértelműséget és mögöttes tartalmat. Ilyenkor jót nevetünk. A kicsik pedig – mivel a példa és a minta alapján tanulunk – másolnak, észrevétlenül átveszik csoportunk szokásait, és az életvidám hangulatot.

Tátikás ismertetőjegyeink /alkotásainkat mindig "életszagú" környezetbe illesztjük/:

Elmaradt a permetezés, kukacosaklettek az almák	Korongépítőből képkeret
Melyik mátkát vegyem feleségül?	Eladó a nyusziház!
"Magyarok vagyunk" - legóból	A magyar TÖKFILKÓK is ünnepelnek!
"Sündisznócska ágyat vetett..." az avarban	A pókhálók fogságában
Számolnak a VITÉZEK	Kockacukorból számlépcső építés
"Kikelet" a csizmában	Forrótea a hidegben
Bevettük a jégvárat!	"Piros alma, de kerek!"
Csoport albumunk segít felidézni élményeinket
A földön is számolunk	A TÁTIKA Cukrászda mézes sütije a legfinomabb
Igazi színházat játszunk gyakran	Azanyáknapi ajándékok
Karácsonyi ajándék is fényképpel személyes	Madár menza
Hogy a liba?	Tátikás szánkó: nylonzsák, nyakkendő húzóval

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.