Néha azért az óvó néni is rosszalkodik!

Felgyorsult világunkban sok felnőtt feszült, türelmetlen, mely kihat az egész családra. Mi óvónők sokat tehetünk azért, hogy a gyermekek az óvodában eltöltött idő alatt egy kicsit lecsillapodjanak, megnyugodjanak, békességre találjanak. Ennek érdekében olyan dolgokat próbáltam kitalálni, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy legalább egy kicsit, mindenki jobban érezze magát.

Gyakran van szükség arra, hogy felhívjam magamra a gyerekek figyelmét. Ezt a gyermeki zsivaj miatt sokszor csak a hangerőm növelésével lehet elérni, mely az egyébként is nagy zajt csak fokozza, s nem tesz jót a hangszalagoknak sem.
Áttértem a dallamos közlésre, mely ugyanolyan figyelem felhívó, csak barátságosabb, játékosabb jellegű. Nem emeli a zajszintet, sőt csökkenti az által, hogy többen csatlakoznak hozzám az éneklésben.
Pl.: „Gyertek Katicák!”, „Rakjuk a játékot!, stb. Zenei nevelés szempontjából sem hátrányos, hogy naponta rögzülnek a zenei alapok, melyek hozzájárulnak a tisztább énekléshez is. Többször megtörtént már, hogy egy-egy gyermek dalolva válaszolt, ezzel jó hangulatot teremtve.

Időnként előfordul, hogy a reggeli kapkodásban lemarad valamilyen óvodai élethez szükséges felszerelés. Ilyenkor a gyerekek nagyszájúan hangoztatják, hogy ”anyukám elfelejtette”.
Ez a probléma adott ötletet, hogy egy hosszú távú memória fejlesztésére alkalmas játékos feladatot találjak ki a nagyobbak számára. Készítettem egy várat színes lépcsősorral. Mindig az aktualitásoknak megfelelő, különböző megjegyzendő feladatokat kapnak a gyermekek, melyek könnyen teljesíthetőek, különösebb hozzákészülődést nem igényelnek. Pl. Az őszi témakörhöz kapcsolódóan hozni kell egy falevelet, vagy az állatok világnapjára képet a kedvenc állatukról.
Témától függően pár napot kapnak. A szülőkkel megbeszéltem, hogy ezt nekik nem mondom, csak a gyerekeknek. Akik teljesítik a feladatot, jelükkel felkerülnek a legalsó lépcsőfokra.
A következő feladatnál eggyel feljebb lépnek. Aki felér a várkapuhoz, az választhat magának egy matricát. Minden csoportomban nagy sikert arat ez a játékos feladat gyerekek és szülők körében egyaránt. Tanév végéig tart a játék, hogy legyen lehetősége mindenkinek feljutni a csúcsra. Sokszor a szülők még gyermekeiknél is izgatottabban lesik a feladat állását.

Sokszor nagy tenni akarás van a gyerekekben, de szembesültem már a lelkesedés teljes hiányával is! A „napost” ebéd után hazavitték, és nem volt jelentkező, aki helyette az uzsonnához megterít. 
Mondtam „nem baj”, majd ha megéheztetek eldöntitek, hogy ki terítsen meg. Étkezés megkezdése után pár perccel ők még üres asztalnál ültek, de rövidesen megegyeztek (valószínűleg megéheztek) és kis késéssel ők is hozzákezdtek az evéshez.

A gyerekek időnként mondanak nagyon aranyos, gyermeki látásmódot tükröző, humoros dolgokat, melyeket rendszeresen összegyűjtök. Ezeket a mosolyra fakasztó „gyerekszáj” történeteket szülői értekezleten elmesélem, hogy ez által egymás gyermekét jobban megismerjék, megkedveljék és gyermekeik nézeteltérése miatt kialakuló konfliktusaik is hamarabb elsimuljanak.

Néha azért az óvó néni is rosszalkodik! Egy alkalommal haragosan beszéltem a csoport legfiatalabb, 3 éves tagjával, mert szólás nélkül kiment a csoportszobából. Megállt előttem és nyomatékkal azt mondta:

- Óvó néni!... Azonnal hagyd abba ezt a viselkedést!

- Milyen viselkedést? – kérdeztem

- Azt, hogy mérges vagy rám! – felelte bocsánatkérően, majd hozzám bújt és átölelt.

Mondanom sem kell, hogy abban a pillanatban haragnak már nyoma sem volt bennem. Lám, már ennek a csöppségnek is volt ötlete a probléma megoldására!
 

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.