„…a dajkák nélkül az óvó néni
azt sem tudja mit, hová tett...”
:)
Egységben az erő
Kis óvodában dolgozom, ahol évek óta „egy családként” tevékenykedünk a gyermekekért. Nem számít, hogy udvaros, dajka, óvodatitkár vagy óvónő, mindannyian egy vagyunk a sok közül, és csak összefogással, közös munkával érhetünk el bármilyen eredményt.
Minden családi délutánt hosszas készülődés előz meg, melyben szükség van mindenki leleményességére, tettrekészségére. Idén ősszel az óvónők kitalálták, hogy készítsünk gesztenyéből nyakláncot, mely a finommotorika fejlesztésére is kiváló.
Az udvarunkon álló két gesztenyefa már évek óta bőségesen ontja termését, gondot csak a penészesedés mentes tárolás jelent számunkra. A rendezvényre eddig csak a frissen hullott terméseket tudtuk megmenteni, ami csak egyszerűbb barkácsoláshoz volt elég. Szerencsére van egy kreatív udvarosunk is, aki már többször bizonyította leleményességét.
Rácsos felületű óvodai fektetőkre öntötte a gesztenyéket, ahol a jó szellőzésnek köszönhetően nem romlottak meg. Az ágyak - a lehulló gesztenyék növekvő mennyiségének megfelelően - egymásra helyezhetőek és kis helyen elférnek. Udvarosunk a gyerekek kedvéért még a több száz gesztenye kifúrását is elvállalta. A nyakláncfűző feladat - egyszerűsége ellenére - az egyik legnépszerűbb tevékenység volt minden korosztály számára. A végén versenyt fűztek az utolsó szemekért.
Dajka néni nélkül „félkarú óriás” az óvónő. Sok kreatív ötletünk megvalósításához az óvoda legeldugottabb helyiségeiből kell elővarázsolni a hozzávalókat. Igyekszünk mindig a gyermekek pillanatnyi érdeklődésének megfelelő tevékenységet biztosítani, de ha egyedül vagyunk a csoportban - egy-egy eszköz előkerítése miatt - nem hagyhatjuk magukra a gyerekeket. Ilyenkor hangzik el legtöbbször a kérés a dajka néni felé, hogy „Meg tudnád keresni?”, „Elő tudnád venni?”, „Fel tudnád hozni?”. Munkám során szerencsém volt, mert az évek alatt sok olyan dajka néni vett körül, akik érdeklődéssel figyelték különböző tevékenységeimet és alkalmanként különböző ötletekkel segítettek.
Legemlékezetesebb eset az volt, amikor évekkel ezelőtt festékspriccelős technikát próbálgattam, de az eredmény lehangoló volt, mert nem sikerült a fogkefe szőrét az ujjammal úgy végig húzni, hogy a papírra tett sablon körül a festékpettyek apró cseppekben szétterüljenek. Kreatív dajka nénim egy ideig feszülten figyelte a próbálkozásaimat, majd hirtelen nyoma veszett. Fél óra múlva visszatért egy saját maga által rögtönzött 15x15-ős fakerettel, melyre szúnyoghálót rögzített. A fogkefét is felváltottuk erősebb szálú körömkefével, ami a szúnyoghálón keresztül a festéket egyenletesen szórta és az eredmény csodálatos lett!
Már sokszor előfordult, hogy a dajka néni munkaidő után jelmezt, fejdíszt, különböző kelléket varrt: otthonról aktualitásnak megfelelő ágakat, magvakat hozott: szabadidejében az udvari dió felhasználásával süteményt sütött a rendezvényre majd a többi finomsággal együtt kreatív módon elrendezte.
Gyakori probléma, hogy a gyerekek nem hajlandók megenni héjastól a gyümölcsöt. A dajka néni szerette volna, ha mindenki vitaminhoz jut, ezért egészen vékonyra szeletelte a gyümölcsöket, hogy az észrevétlenné váló héj ne zavarjon senkit. Ennek az ötletnek köszönhetően pillanatok alatt üres lett a tálca. Azért akadt olyan kreatív gyerek is, aki rajtunk túl tett és könnyedén kiharapta a gyümölcs belsejét, a nem kívánatos részt ott hagyva.
Mi óvónők, a munkánkat segítő apró ötleteknek, kis segítségeknek is nagyon örülünk, mert közös gondolkodásunk eredménye hozzájárul nevelő-oktató munkánk sikeréhez.
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)