Játsszunk kreatívan!

„Az alkotás nemcsak ott van jelen, ahol az ember nagy történelmi jelentőségű műveket teremt, hanem mindenütt, ahol az ember elképzel, kombinál, változtat, valami újat teremt, bármilyen szegényesnek is tűnjék az a zsenik alkotásához képest." (Vigotszkij, 1967)

A legfontosabb maga a gyermek! Mindig a gyermekek hangulata, érzelmi beállítódása, kreativitása adja a tevékenység alapját. Ez magas szintű elvárásokat támaszt a pedagógussal szemben a tervezés – felkészülés – megvalósítás területén. Rugalmasságot, toleranciát, játszó képességet, szakmai kompetenciát feltételez. Folyamatos önképzést, fejlődést, önreflexiót vár el, ami sokszor nem egyszerű feladat, de mindenképpen megéri! A pedagógus szerepe megváltozik, és elsődlegesen társszerepet vállal, aki elősegíti az ötletek megvalósulásának folyamatát, és maga is ötletekkel csatlakozik a játékokhoz. A pedagógus irányító szerepe megváltozik, társszereppé, ötletek támogatójává válik. Értékelési skálája kiszélesedik. Tudja, ismeri azokat a módokat, mellyel megerősítését, biztatását, pozitív hozzáállását jelezni tudja a gyermek, gyermekek felé (gesztus, mim, testi kontaktus, verbalitás… stb.)
A pedagógus folyamatosan együtt játszik a gyermekekkel, ami megerősíti a bizalmi kapcsolatot, ami alapfeltétele az egymás iránti kölcsönös tisztelet kialakulásának.
Egy–egy jó ötlet megvalósítása a gyermek számára játék. Az értékelés minősége határozza meg, hogy a gyermek önértékelése, önbizalma, énképe erősödjön, meg tanuljon bízni önmagában, hinni képességeiben. Ehhez szükséges a pedagógus, a társak és az önértékelés folyamata.

A kreativitás fejlesztésére az alkalmakat, lehetőségeket tudjuk csupán megteremteni, s aztán hagyni, hogy kibontakozzanak ezek a képességek.
Játék közben gyakran szembesültem olyan gyermeki ötletekkel, önkifejezési módokkal, ami felnőttként soha nem jutott volna eszembe! Tudni kell folyamatosan tanulni a gyermekektől is!
A gyakorlat végzése közben lassan megtanulunk hallgatni és meghallgatni, ami elengedhetetlen feltétele annak, hogy a gyermekek ne irányított felfedezésekbe, hanem önmaguk útjának megtalálásába merüljenek bele.
Ezekben a játékokban részt vevő gyerekek felszabadultak, boldogok, közben zeneszerető, zeneértő, kreatív emberré is válnak.

Szervezési módjában innovatív – egyéni, páros, kiscsoportos, csoportos- egységekre osztható, akár egy egész délelőttön keresztül zajló énekes-zenés- mozgásos játékfolyamat, melyben a gyermek motiváltságától függően vehet részt és kreativitása, önkifejező képessége teljes szabadságot élvez.

A tevékenységben hangsúlyos szerepet kap az érzékszervi szféra, percepció területéből az auditív percepció, és a koordinációs működés. Az érzelmi területről az intellektuális, morális és esztétikai fejlesztés. Valamint a társas magatartás, közösségi szokások, együttműködési képességek és a testi képességek.

A szülőknek nyílt napok keretében adhatunk betekintést gyermekeik örömteli tevékenységébe. Láthatják gyermekeik zenei – ritmikai - mozgásbeli kreativitását, fejlődését, önkifejező képességeinek megnyilvánulásait szóban, dalban, mozgásban.

A transzferhatás a gyakorlatban részt vevő gyermekeknél egyértelműen kimutatható. A műveltségi területeken kívül a szocializáció, az én– és öntudat kialakításában, az önkifejezés, önmegvalósítás képességében is jól látható.
Értelmi – érzelmi – szociális téren egyaránt látványos fejlődés figyelhető meg mind egyéni, mind pedig csoport szinten.
A zenei tevékenység önmagában is játékok felfűzött sorozata: zenei játékok, ritmusfejlesztő játékok, népi játékok… stb. követik egymást. Játék azért is, mert a gyermek saját ötletét is beleviheti, megvalósíthatja, nem kötik szigorú szabályok.
A vizualitást, képi látásmódot – és a finommotorika kialakulását - fejlesztik a nagymozgással végrehajtott változatos térformák (pl.: kör, hullámvonal, oszlop, sor… stb.) A szabad mozgásasszociációkban megjelenő ember - állat – növény – tárgy megformálások empatikus- és felismerő úton is erősítik a gyermekben a vizualitást.

Ritmusjátékaink feldolgozásához a népi mondókákon kívül, olyan magyar költők gyöngyszemeiből válogatunk (pl.: Weöres Sándor, Tankó Sirató Károly, Szilágyi Domokos), akik valós értéket képviselnek az irodalom terén.
Népi játékaink és a szabad asszociációs mozgásformák lehetőséget nyújtanak a nagymozgások és a finommotorika fejlődésének.
A játékokban megjelenő állatok – pl.: gólya, béka, kakas, bárány, farkas… stb. – „életre keltése”, mozgásuk, hangjuk, viselkedésük utánzása a környezeti neveléshez szorosan kapcsolódik. A régi magyar mesterségek felelevenítése – pl.: csősz, molnár, cipész… stb. – nemzetünk hagyományaiba enged betekintést.
A gyerekek a játékokhoz rövid, érdekes ismertetőt is kapnak a magyarság történelméből, földrajzából: így tudják, miért drága Sályon az alma, miért fél a katicabogár a töröktől… stb. 

Nincs olyan tevékenységi forma, melyhez a gyakorlatunk ne lenne köthető!

A szervezési mód lehetőséget nyújt a pedagógusnak a differenciálásra, az egyéni képességek kibontakoztatására is.
A zenei kreativitás mértéke a megnyilvánulásokból mérhető le: előadás, improvizálás és komponálás (maga a produkció a kreativitás megnyilvánulása!)
A gyakorlatban résztvevő gyermekek testi– és lelki jelenlétét biztosítják a bevezető zenés rítusjátékok, csoportkohéziót erősítő játékok. Ezáltal a gyermekek minden érzékszervükkel, teljes lényükkel ráhangolódnak a következő játékfolyamatra.
Kevés, de mindenkire nézve kötelező szabályokat alkotunk együtt az év elején. Pl.: Ki lehet állni a játékból, de nem szabad a játszókat zavarni. A szerepvállalás önkéntes. Soha, senkit nem nevetünk ki!
Mindenki arra törekedjen, hogy bátran megszólaljon, elmondhassa ötleteit, csatlakozhasson a játékokhoz.

Nincs kudarcélmény! Ösztönzünk minden gyermeket arra, hogy bátran folytassa az elkezdett dalt, ritmusjátékot, egyebet. Nem baj, ha téved, ha hibázik, negatív visszajelzés nélkül együtt javítjuk.
Elsődleges szempont, hogy a gyermeket megtanítsuk arra, hogy önmagára figyeljen, önmagát tudja kontrollálni. Nem a megfelelni vágyás, hanem az önmegvalósítás a cél!
A játékok szervezése közben nagyon figyelünk a változatos térhasználatra, a tér teljes kitöltésére, térformák különböző megvalósítására (pl.: kör, hullámvonal, sor, oszlop, félkör… stb.)
A zeneművekre, gyermekek által készített koreográfiákban rövid, értelmezhető történetek megjelenítését várjuk.
Nem sémákat, betanult, eltanult mozdulatokat, dallamokat várunk a gyermekektől, hanem az abban a pillanatban létrejövő, megélt, átélt érzelmek, gondolatok megjelenítését, létrehozását. Egyszeri és megismételhetetlen pillanatok sorozatát alkotjuk meg.
A gyermekek a gyakorlat során megtanulják a lényeg kiemelését, az időhöz való alkalmazkodást. A zene rendje kihat a gyermekben lakozó rend kialakulására, fejlődésére is.

A gyermekek különböző ismeretekkel, jártasságokkal, készségekkel, képességekkel érkeznek a csoportba. Elsődleges célunk nem az, hogy kiválóan éneklő, muzsikus gyermekeket neveljünk, hanem, hogy minden gyermek számára megadjuk a képességeinek megfelelő kibontakozás lehetőségét.
A gyakorlat során a zárkózott, gátlásokkal teli gyermekek is fokozatosan feloldódnak. A játék mindig szabadon választott, örömteli tevékenység. Egyértelmű tehát, hogy a pedagógus által kínált játéktevékenység nem lehet kötelező. A gyermekeknek mindig lehetőségük van a kiállásra, a passzolásra.
A változatos játékok, a szabad önkifejezés sokszínű lehetősége biztosítják számukra, hogy megtalálják azt a módot, amiben kiteljesedhetnek.

Végül lássunk néhány konkrét példát, lehetőséget a kreativitás kibontakoztatására, egyetlen vers, Weöres Sándor: Haragosi című versének változatos felhasználásával.
(A verset már tudták a gyermekek.)

1. 2/4-es ütemkiemelés ülve, állva. Gyermeki ötletek megvalósítása (Pl.: orrhúzás, fülhúzás, popsira ütés… stb.) - mozdulat kreativitás.
2. Szöveg megerősítése nagymozgásban- kocsis játék párban – refrén ritmusának (tá-tá-titi-tá-tá) kiemelése dobogással.
   A refrén kiemelését a gyerekek ötletei alapján változtassuk! (Pl.: tapssal; az előttük álló vállon veregetésével; némán, csak ritmuskiemeléssel…stb. )
3. Csoportbontás –párok. A párok adják elő ketten a verset úgy, ahogy maguk kitalálják! (mozgással, ütemkiemeléssel, ritmuskísérettel, némán, halk-hangosan…stb.)
   A páros feladatok létrehozásakor komoly összedolgozás szükséges!
   Kreativitásfejlesztés, önmegvalósítás, ön – és társértékelés.
   Megbeszélés, gyakorlás, segítségnyújtás igény szerint.
4. Játszd el a verset mozdulatokkal, tánclépésekkel, míg a kórus mondja!- önként jelentkezés alapján, többször.
   Szabad asszociációs mozgás a vers ritmikusságának, illetve tartalmának, vagy mindkettőnek megjelenítésével.
5. Találjunk ki változatos dallamokat a vers refrénjére (din-don, diridongó)
   Egyéni ötletek, csoportos megvalósítás – zenei kreativitás, és zenei emlékezet fejlesztése.
6. Táncoljuk el a verset egyszerű lépésekkel, térhasználattal! (Pl.: a vers mondása közben apró (ti-ti- ti-ti) lépésekkel mindenfelé megyünk a térben, a refrénnél megállunk és tapsoljuk, dobogjuk a ritmust (tá-tá-titi-tá-tá)
7. Folyamatosan figyeljük és megvalósítjuk a gyerekek ötleteit is!Zenésítsük meg a verset, azaz találjunk ki dallamvariációkat, amit aztán ritmushangszerekkel kísérhetünk is. (csak az első versszakot először!)
   Dallamalkotás képessége, zenei kreativitás.
   Minden ötletet hallgassunk meg! Énekeljük vissza a csoporttal a hallottakat.
8. Szinkronjáték.
   Csoportbontás-párok kialakítása.
   A párok egymás előtt állnak. A hátsó gyermek mondja a verset „szinkronizál” a másik gyermek pedig némán mutogatja a saját elgondolása szerint.
   Együttműködési képesség, mozdulati kreativitás fejlesztése.
9. Vers „állatnyelven”- a vers ritmusára építve, különböző állathangokkal adjuk elő, közben az adott állat mozgását utánozzuk. (Pl.: cincogás, brummogás, röfögés… stb.) Tiszta hangzók, pontos ritmus. Mozgás kreativitás. A gyerekek ötleteit, mind az állathang kiválasztásában, mind a mozgásban valósítsuk meg!
10. Versmondás csak magánhangzókkal- nehezítésként lehet sorokat bújtatni, felelgetős játékot játszani ugyanezen alappal. Pontos, rögzített szövegtudás szükséges!
    Helyes artikuláció, tiszta hangejtés. Ritmusbiztonság.
11. Vers, mint kórusmű. Csoportbontás – felezés
    Egyik csoport mondja a verset, a másik csoport ezalatt csak a refrént ismétli folyamatosan.(din-don, diridongó) Kizárólag fejlett zenei készségekkel rendelkező csoportok próbálják ki! Differenciálásra is jó, ha legalább két olyan gyermekünk van, akit képesnek látunk a feladat végrehajtására.

Ez csak egy kiragadott szeletke volt, de talán ad egy csöpp betekintést, hogy számtalan lehetősége van a kreativitás kibontakoztatásának.
Játsszunk hát együtt!