Az ének-zene ereje
Abban a szegedi óvodában, ahol dolgozom, családias hangulatban telnek a napok. Az ének-zene tevékenység mindig a szívem csücske volt. 6 évvel ezelőtt részt vettem egy pályázat keretében megszervezett továbbképzésen, ahol a tehetséggondozás előtérbe helyezéséről, fontosságáról tanultunk. Ez idő alatt sok új ötletet kaptam, amiket meg is valósítottam és tovább is fejlesztettem a gyermekek segítségével.
Az ének-zene nem csak fejlesztés, hanem feszültséglevezetés is. A mindennapjaink egyik fő eleme az ének. Nagyon szeretem alkalmazni különböző formában.
Ha kötetlen formában kezdeményezem az ének-zene tevékenységet, a gyermekek 95%-a hívás nélkül örömmel vesz részt benne. Nálam az ének jelen van a beszoktatás pillanatától a ballagásig. A hallás fejlesztése nagyon fontos feladat, hiszen az írás-olvasás megtanulásánál nélkülözhetetlen, hogy a gyerekek pontosan hallják azt a bizonyos hangot, amit majd egy-egy betű jelölni fog. Igaz, a hangszerekkel nem a beszédhangokat hallják, de itt is a fülük “dolgozik”.
A ritmushangszerek nagy segítséget adnak a ritmusérzék fejlesztéséhez. Ez szorosan összekapcsolódik a mozgással is, a csörgő rázogatása, vagy dobolás közben a gyerekek ösztönösen bólogatnak, vagy rugóznak a térdükkel. Ez a játék segít nekik a mozgásukat összhangba hozni az egyenletes lüktetéssel, amit nekik még nem is olyan könnyű kontrollálni.
Reggel már énekelve köszöntjük a kedvetlenebbül érkező pajtást, de a vidáman belépő gyermeket is dalolva ölelem magamhoz. Ha várakozni kell (pl.: Mosdónál, öltözésnél, ágyazásnál...) gyorsan egy énekkel, mondókával ütjük el az időt.
A legtöbb esetben mozgással kísérjük az énekeket, mondókákat, mert tapasztalatom szerint sokkal gyorsabban memorizálják a szöveget is. A hangszerek nagyon vonzóak a gyermekek számára. Van egy nagy zenedobozom, ami tele van hangszerekkel. Van benne kasztanyetta, különböző méretű dob, triangulum, csengő, csörgő, rumbatök, stb., de mindig gondot jelentett, hogy a gyermekek saját hangszert szerettek volna.
Mindennel játszhatnak, kipróbálhatják, egyedül a furulya tabu (higiéniás okokból). Azon töprengtem, hogyan tudnám orvosolni a problémát. Szerencsés helyzetben vagyok, mert egy kedves ismerősöm, aki már nyugdíjas, de pedagógusként tevékenykedett évtizedeken keresztül, rendszeresen elhalmoz mindenféle „kinccsel”.
Így hozzá jutottam rengeteg papírhengerhez, amiből sok-sok fantasztikus dolgot készítettünk már a gyerekekkel. Az ötlet véletlenül jutott eszembe egy kép láttán, hogy készíthetünk furulyát magunknak. Több napon keresztül barkácsoltunk, mindenki a saját furulyáját varázsolta és türelmetlenül várták a nagy napot, amikor végre kipróbálhatják. Az elkészült remek műveknek nagy sikere volt.
Ekkor döbbentem rá, hogy egy egész zenekart is megvalósíthatunk magunknak. Keresés után hamar találtam mintákat és elkészítettük a mi nagybőgőnket, gitárunkat és mindent újrahasznosított papírdobozokból. Most már csak idő kérdése, hogy fergeteges koncerteket adjunk.
A legfontosabb, hogy ezeket, az eszközöket otthon is el lehet készíteni. A család számára kellemes időtöltés lehet, aminek az eredménye hihetetlen. Ki kell próbálni mindenkinek!
Az előző csoportommal is megalkottuk a mi hangszereinket és csodálatos volt, amikor jöttek a szülők és segítséget, véleményt kérte, majd büszkén mutatták a saját alkotásaikat.
Nagyon sokat foglalkoztunk a gyermekekkel a hangszerek világával. Nem csak a formájukról ismerték meg a hangszereket, hanem hallás után látatlanul is be tudták azonosítani mit hallanak. (CD-re felvettem sok-sok hangszert használat közben.)
Ezt tovább fokoztuk és Puzzle-t készítettem nekik a hangszerek képeivel. A nagy siker után elkezdtünk „zeneháborút” játszani. Ez a játék a számháború mintájára készült, csak számok helyett hangszereket kellett felismerni és bekiabálni. Nagyon lelkesen tanultak, aminek meglett az eredménye.
A legnagyobb dicséret az volt, amikor az elballagott gyermekek visszajöttek és elmesélték a sikereiket az iskolában. Most 6. osztályba járnak azok, akikkel először játszottam ilyen játékokat és lelkesen mesélték, hogy énekórán csak ők tudták milyen hangszert hallanak. Ez a bizonyíték, hogy nem volt hiába való a munkám. Szeretném, ha lenne még sok olyan gyermek, aki ilyen gondolatokkal látogat vissza hozzám, az óvodába.
„A zene (...) varázslatosabb bármely mágiánál.” - Joanne Kathleen Rowling
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)