„Mindenik embernek a lelkében dal van. És a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének. Az hallja a mások énekét is szépnek!” (Babits Mihály)
Ezen szépséges közmondással tudnám felvezetni kedves kolléganőm, Tot-Harsányi Kata bemutatását. Kata Székelyudvarhelyen született, pedagógus család gyermekeként. A jó példát látva, követve Édesanyja nyomdokait, a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Pszichológiai és Neveléstudományok karán, tanító és óvodapedagógus szakon végzett. Amikor megismertem, mint munkatársat, láttam a csillogást a szemében; azt a lelkesedést,ahogyan a gyermekek felé fordul. Kétgyermekes édesanyaként érkezett óvodánkba, ismerve így minden oldalról a gyermeki csintalanság legapróbb részleteit is. Elmondta, s gyakorló pedagógusként magam is ezt vallom, hogy az érzelmi nevelés fontos, talán legfontosabb elemi része a zenei nevelés.
Vannak akik jól csinálják és vannak akik még jobban...Kata az utóbbi részhez tartozik, s hogy honnan meríti azt a rengeteg erőt és energiát, amivel egy nagycsoportos ének-zenei kezdeményezést végigvisz, arra még én sem jöttem rá. Bármilyen témáról is legyen szó, mindig talál hozzá egy éneket, népdalt, nótát, hogy „növendékeiből” dalolni szerető, zenét kedvelő embert neveljen és figyelmüket a művészetek felé fordítsa, ..” hiszen aki a szépet szereti, az életet szereti…”. Hazai zenei nevelésünk kitűnően átgondolt rendszere eligazít bennünket pedagógusokat abban, hogy mit és hogyan énekeljünk, hogyan történjen meg, akár már óvodás korban a kicsik zenei nevelése…és most következik a lényeg: Katának ez nem elég!!! Folyton azon gondolkodik, hogyan lehetne visszacsempészni a hétköznapi életbe az éneklés örömét, s hogyan lehetne a gyermekek számára olyan értékes zenét eljuttatni, amivel érzékennyé, fogékonnyá tehetjük neveltjeinket a jó zene és művészet iránt, már ebben a korai életszakaszban is.
Ebben segít, nemcsak Kata, de mindannyiunk számára egy biztos pont, melyet nagy becsben tarthatnák, megfogadva minden szavát. Természetesen ez a Kodály féle koncepció, melynek lényeges elemei a következők:
- A zene emberformáló erő: kihat az egész személyiségre.
- Az értékes zene fogékonnyá tesz a szépség befogadására, formálja az ízlést és a magatartást.
- Csak művészi értékű zene (ez a mérce) lehet a zenei nevelés alapja.
- „Legyen a zene mindenkié!” – azaz nagy tömegeknek kell zenei műveltséget adni.
- A zenei nevelést születéstől kell kezdeni.
- A zenei nevelésnek – minden nép esetén – a nép hagyományából kell kiindulnia (a nyelv és dallam egysége).
- A magyar népdal révén ismerjük meg zenei anyanyelvünket.
- A kis zenei formákon keresztül juthatunk el a világirodalom remekeihez.
- Az éneklés az aktív zenélés legtermészetesebb módja.
- A zene legyen közösségi élmény (l. kórusmozgalom).
- A zenei elemeket közvetlen, élő zenével kell megtanulni.
- Minden gyermek fejleszthető.
- A zenei műveltség akadályozója a zenei analfabetizmus (el kell sajátítani az iskolában a zenei írás-olvasást és a relatív szolmizációt).
Fel kell nevelni a zeneértők generációit – szép, jó, értékes zenei anyaggal, jó módszerrel, elkötelezetten, és ami nagyon fontos: szívvel-lélekkel.
Így dolgozik Kata is, szívvel-lélekkel!!!
Már csoportszobájuk kialakításánál is figyelt arra, hogy kellemes, nyugtató hatással legyen a gyermekekre. Ezért igyekezett otthonosan berendezni, praktikusan elhelyezni a játékokat, eszközöket, a gyermekek kényelmének megfelelően. Kreatív és ötletes kiegészítőkkel díszítette a falfelületeket, a hagyományos dekorációkon felül; nem sajnálva időt és energiát a szabásra, varrásra, a szoba szépítésére.
A nyugodt hangulat velejárója a kellemes illat is. Sokszor érezzük az óvoda folyosóján, hogy „most biztos valami különleges foglalkozás lesz a nagy csoportban, mert csak úgy árad a finom mentol –és citrus illat a szoba ajtaja mögül.”
Igen, Kata gyakran kezdi az ének-zenei ráhangolódást azzal, hogy először a gyermekek lelkét érinti meg, egy kellemes illattal. Ilyenkor növényi alapú olajakat csöppentenek a párologtató edényekbe, a mécseseket közösen meggyújtják; e két hatás már együttesen elér egy olyan kellemes állapotot, amiben a gyermekeket elárasztja a nyugalom.
Ezután becsukott szemmel Kata dúdolni kezd és akinek kedve támad, be is kapcsolódhat. A zenei élmények előkészítése kapcsán, mindig egy kis történet jelenik meg, s amennyiben van valamilyen népi hagyományhoz való kötődése, az megmagyarázásra kerül a gyermekek körében. Ezeket a népi mondákat szívesen és sokszor ámulattal hallgatják meg. Kata népies hanghordozása, hangtónusa erre kiválóan alkalmas, s a csoportja körében nagyon népszerű. Fontos ezek szerepe is, hiszen sok gyermek itt az óvodában találkozik először olyan népi mondókával, népdallal, népi töltetű mondával, melyből megismerheti hazánk kultúráját, hagyományrendszerét. Ez akár erősítheti is a közösséghez való tartozás érzését, önkifejezésre és önbizalomra is nevelhet.
S ezt még mindig nem az éneklés követi, hanem a hangszálak bemelegítése.
„mi-má-mó-mu, mi-má-mó-mú”- ismételgetik többször egymás után, halkan majd egyre hangosabban, lassan, majd egyre gyorsabban.
„mi-mi-mi-mi-mi”- szól a skála dó-szó hangmagasságokban váltakozva.
„lá-lá-lá-lá-lá”- énekli Kata, különböző ritmusban, melyet vissza kell énekelni a gyerekeknek.
S,végre, végre előkerül a várva várt hangszer, a gitár vagy éppen a furulya, mely Katát is megbabonázva változtatja át óvónéniből, örömzenésszé.
Mosolyogva, vidáman, minden gondot félretéve adja át magát a zenének, s szemkontaktust kialakítva a gyermekekkel, buzdítja őket a közös éneklésre. Olyan átéléssel énekel, hogy sokszor engem is becsalogat a kedves, fülbemászó dallam, s azon kapom magam, hogy velük együtt dalolok én is, vagy éppen hallgatom tátott szájjal a produkciót.
Ez már magában olyan komplex tevékenység az óvodások számára, mellyel nem csupán ritmusérzékük, kreativitásuk fejlődik, hanem fejleszti azt a bal agyféltekét, ami a nyelvérzék kialakulásáért, valamint a logikai készségek kialakulásáért felelős. Ezek mellet a vizuális érzékelésre és a szóbeli kifejezőkészségre is jó hatással van. A különleges, közös élmények által, nyitottabbá válhatunk a világra.
Igen, egy ilyen 30-40 perces tevékenység után, gyakran érzem azt, hogy valami elkezdődött és a zene, tényleg egy csodaszer, az érzelmeket kiváltó ősi eszköz, melyet építeni kell, folytatni a megkezdett út mentén tovább. Mindent bele KATA!
ÖRÜLÖK, HOGY EGY „CSAPATBAN” DOLGOZHATOM VELED, s add át köszönetemet Édesanyádnak, hogy egy ilyen életvidám, boldog embert nevelt belőled, akit én megismerhettem.
S tudom a fontos mottót is:
„…engem semmi más nem érdekel, amikor a lelkem énekel…”
(Cozombolis)
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)