Hírhedten „nehéz” kis csapatot kaptam, illetve én nyúltam utánuk, amikor a kollégáim közül senki sem vállalta el őket szívesen. Valami mégis azt súgta, nem hozok rossz döntést. Nekem éppen abból akadt nagy adag fölöslegem, amire a gyerekeknek a legnagyobb szükségük volt: ez nem más, mint a szeretet.
Ismerek egy lánykát, aki ugyancsak nem könnyű természet: nyolcéves kis lelkét már számtalan tüske védi a környezetéből előbukkanó „veszélyek” ellen. Ez a folyamat önmagát gerjeszti: nem tudja, mikor érdemes a tüskéit kimeresztenie, illetve kivel szemben nem kellene. Ezért kevés barátja van. A gyerekek érzik rajta, hogy más, mint ők: gyakran könyörtelenül őszinte, kérlelhetetlenül ítélkezik mások felett. Az élővilággal kapcsolatban háttértudása viszont magasan a többiek felett áll. Ő az, aki darazsat simogat, aztán rábízza valakire a közönségből, ha jöttek érte: „Most már simogasd te!”
Mindez azért fontos, mert miatta indult útjára az a szakkör iskolánkban, ami máshol még le nem írt technikával dolgozik. Szerettem volna, ha ez a nyolcéves kislány közelebb kerül saját magához, megérti, milyen folyamatok zajlanak benne, mitől reagál úgy a dolgokra, ahogy. Miért viselkednek vele az osztálytársai időnként ellenségesen. Miért nincs egyetlen igazi barátja sem… Szerettem volna, ha nem úgy kell felnőnie, hogy ő „gyagyás”…
Azon felnőtt olvasók körében, akik mélyebb önismeretre vágynak, elérhetőek Jane Shinoda Bolen A bennünk élő istennők és A bennünk élő istenek című könyvei. A hétköznapi ember számára is érthetően szól a modern pszichológia egyik ágáról, mely a görög mitológián keresztül mutatja be a különböző embertípusokat. A görög mítoszok ugyanis nem csupán mesék, hanem a több ezer évvel ezelőtt élt emberek megfigyelésein alapuló történetek: a különböző istenek testesítik meg a leggyakrabban előforduló személyiségeket, ún. archetípusokat. Dr. Bolen alapvetően hét istennőt és hét istent emel ki, akiken keresztül magunkra ismerhetünk.
Mit ad az érdeklődő felnőtteknek ez az irányzat? Segít megérteni a lelkünk mélyén zajló folyamatokat, azok miértjét, ami lehetővé teszi, hogy képesek legyünk elfogadni önmagunkat, illetve a közelünkben élő – addig „nehezen kezelhető” – családtagjainkat, munkatársainkat.
A Kispesti Kós Károly Általános Iskolában azzal kísérletezünk, hogy – a kamaszkor előtt, vagy annak a küszöbén még – megpróbáljuk a gyerekek figyelmét a saját belső folyamataikra irányítani, hogy azokat megismerve viselkedésük és a másokkal való viszonyuk harmonikusabb lehessen.
Déloszi Búvárok szakkör
A Déloszi Búvárok fedőnevet viselő délutáni foglalkozáson harmadikos, ötödikes, hatodikos és hetedikes diákok vesznek részt. Csupán egy maroknyi csapat, mindössze nyolcan vannak, mégis történelmet írnak a témában. Tudomásom szerint még soha senki nem alkalmazta a pszichológia ezen ágát gyerekekre – így vélekedik iskolapszichológus kolléganőnk is, akivel szorosan együttműködve dolgozunk. Ő ad tanácsot abban, hogyan lehet a gyerekekkel beszélgetni a lelkükben zajló folyamatokról, és mihez nem szabad nyúlni pszichológus szakember jelenléte nélkül.
A szakkör negyvenöt perce alatt megismerkedünk a különböző istenekkel, egyszerre mindig csak eggyel. Segítségül hívtam az egyik rendkívül művelt rajzszakos kollégámat, Szőcs Tibor bácsit, aki már megjelenésében is Zeuszhoz hasonlít, és a mitológiában jártasabb, mint maguk a görögök. Ő egészíti ki a történeteket, láttatja meg az összefüggéseket, miközben mi arról beszélgetünk, hogy melyik ismerősünk jut eszünkbe az adott istenről vagy istennőről. Magunkra ismerünk-e, ha a szófogadó, megfelelni vágyó Perszephonéról hallunk? Jellemző-e ránk Héra bosszúállása? Vagyunk-e olyan jó stratégák, mint Pallasz Athéné, vagy inkább akaratosságunkkal érvényesülünk a világban, mint Zeusz?
A gyerekek nagy kedvence Artemisz istennő, aki nimfáival boldogan száguldozik erdőkön-mezőkön át, nincs szüksége a boldogsághoz másra, csupán íjára, tévedhetetlenül célba találó nyilára. Bármilyen közeli vagy távoli célt szemelt is ki, a mitológiai Artemisz tudta, hogy nyila tévedhetetlenül el fogja azt találni. A földi lányok (és fiúk!) életében a céltudatosság, a kitartás olyan Artemisz-vonások, melyek lehetővé teszik a legmerészebb pályaálmok megvalósítását, a legnagyobb teljesítmények elérését is.
A melegszívű, de magányos nyolcéves kislány is belátja lassan, hogy Artemiszként – akinek jelképállata, többek között, a vadkan – néha könyörtelenül igazságos, nem létezik számára más, csak fekete vagy fehér, így gyakran ítél el másokat tetteikért. Lassan megérti, hogy ha barátokat szeretne, meg kell tanulnia elfogadni, hogy nem mindenki olyan, mint ő. Hogy csak úgy lehet legyőzni magunkban a vadkant, ha belátjuk, a „vadkan” személyiségünknek az a része, amelyet saját magunknak kell megzaboláznunk, mielőtt fölemésztene bennünket, és lerombolná kapcsolatainkat.
Nem könnyű a bennünk dúló vadkannal szembefordulni, bátorság kell annak felismeréséhez, hogy kárt tehetünk önmagunkban és másokban.
Ennek a kislánynak már egész jó esélyei vannak arra, hogy szoros társas kapcsolatokat tudjon kiépíteni, bár neki ehhez még Pallasz Athéné archetípusával is meg kell tanulnia bánni. Ugyanis könnyen lehet, hogy nem csak egy, hanem kettő vagy több archetípussal is találkozunk lelkünk erdejében kóborolva.
Társasjáték
A szakkörön nem csak műveltségünket gazdagítjuk, és nem elégszünk meg azzal, hogy saját magunkban kimunkáljuk a vágyott jellemvonásokat. Miközben a mítoszok az érzelmeinket szólítják meg, a képzelet segítségével tanítanak, és megismerésükkel felfoghatunk egy-egy igazságot, ami rólunk szól – kézzel fogható produktumot is teremtünk: készítünk egy háromszintes társasjátékot, melyet szeretnénk szélesebb körben terjeszteni, hogy az utánunk következő „játékosok” észrevétlenül szerezhessék meg mindezt a tudást, amit mi egy tanév alatt sajátítunk el.
- Az első szint egy memória-játék, ahol kettő helyett három kártyát kell felfordítani. A különböző lapokon az istenek ábrázolásai, jelképeik, illetve legfőbb jellemzőik állnak. Az abszolút kezdők számára ez remek út az ismerkedéshez.
- A második szinten mítoszkártyák segítségével ismerkedünk a mitológiai alakokkal. A harmadikon, az ókori oszlopok között pedig különleges jellemkártyákat húzunk, így tárulnak fel előttünk a megismerés legmélyebb szintjei.
Ez a terület még feltérképezetlen a világban, mert gyerekekre még senki nem alkalmazta a módszert. Épp ezért nagyon körültekintően kell a feladathoz látni, nehogy valaki úgy érezze, a felismeréssel együtt az útja is ki van jelölve. Épp ellenkezőleg! Az egész folyamat lényege a fejlődés lehetősége. Ráadásul a tanév végére egy – reményeink szerint – kitűnően használható eszköz is lesz a kezünkben, amelynek a segítségével mind a nyolc kisgyerek tovább taníthatja a környezetét.
Terveink között szerepel, hogy a társasjáték terjesztéséhez, grafikai elkészítéséhez pályázzunk anyagi forrásokra. Addig, míg ez megvalósul, mindent a gyerekek készítenek el saját két kezükkel, így a Déloszi Búvárok szakkörön kreativitásuk épp olyan mértékben fejlődik, ahogy a műveltségük bővül – az pedig szinte felbecsülhetetlen érték, hogy egészségesebb lelkű felnőttként élnek majd tovább a világban.
Hogy tanítani fogják-e környezetüket? Már azzal is továbbadják a tudást, ha egyszerűen csak elmesélik valakinek, mivel töltik az idejüket a Déloszi Búvárok.
Tóth Hajnalka
A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)