|
Aranyosi ÉvaKineziológus, pár és családterapeutaKineziológia, Stresszoldás, Családterápia! Szorongás, stressz, hangulatzavarok, önbizalomhiány, tanulási nehézségek, párkapcsolati problémák, beilleszkedési nehézségek, különböző pszichoszomatikus betegségek esetén nyújthatok hatékony segítséget, ha Ön változtatni akar. Új lehetőség testi-lelki gyógyulására, gondolkodása megváltoztatására, Önmaga megismerésére és arra, hogy ráébredjen, a sorsa a saját kezében van. Budapestről és vonzáskörzetéből várom vendégeimet, telefonon előre egyeztetett időpontokban. Elérhetőségeim: Rendelő: Arcadia Irodaház Budapest, IV. ker. Lóránttfy Zsuzsanna u. 15/b II.emelet 206. Bejelentkezés telefonon: 06-30/637-20-22 Honlap: http://kineziologialap.hu |
Kérdezz-felelek
Tanácsot szeretnék kérni a barátnőm miatt. Szerelmes egy fiúba. Nagyon. Az anyukájával viszont semmit nem mer megbeszélni. Szerintem ez hosszú távon is probléma lesz, mert ahogy serdül, és kérdései lesznek az életről, nem fogja tudni kivel megbeszélni. Velem próbálja megbeszélni, viszont én is csak 13 éves vagyok, nincs tapasztalatom, szüksége van az anyukájára.
De az anyukája nagyon makacs, és mintha nem akarná, hogy felnőjön a lánya, ezeket nem beszélik meg + eltiltja mindenkitől és alig járhat el valahova.
Hogyan lehetne az anyukájával oldani a feszültséget? Elnézést ha zavartam!
13 éves diáklány
javaslom, hogy a barátnőd beszélgessen a te anyukáddal, és az anyukád segítségével próbáljatok közösen beszélni az ő anyukájával. Esetleg egy megértő, kedves nagyi is segítség lehet.
Szép napot kívánok,
Nem tudom hova fordulhatnék problémámmal, ezért szeretnék öntől tanácsot kérni, hátha tud segíteni, Esetünk a következő: 2015.11.04-n , 16 éves lányom nem jött haza az iskolából, ami tőlünk 30 km-re van, egészen az utolsó buszig vártam ami közel éjfélkor ér hozzánk, ekkor bejelentettem eltűnését a rendőrségen telefonon, másnap délelőtt személyes bejelentést is tettem. Még ezen a napon(2015.11. 05-n), este fél 7-kor hívott a rendőrség, hogy megvan a lányom, Szegeden találták meg (tőlünk mintegy 320 km-re),tudattalan állapotban egy parkban, és a szegedi gyermekklinika intenzív osztályán van. Semmi külsérelmi v bántalmazást nem találtak, és tetőtől-talpig átvizsgálták (nőgyógyászat, MR, vér-és vizelet vizsgálat), de minden negatív volt. Jó magam 2015.11.07-n hajnalban indultam hozzá, (előbb nem tudtam mível rajta kívül még 3 gyermekem van). 2015.11.09-n átküldtek bennünket a szegedi gyermek pszichiátriára, majd következő nap a közeli (győri) ifjúsági pszichiátriára kértem lányom további kezelését, tehát 2015.11.10-től mind máig lányom ott van. Igazán most sem tudjuk mi történt vele, állítólag vannak nem saját eredetű gondolatai, amit nem tud kezelni írányítani, már a 3. féle gyógyszert próbálják nála, mert egyik sem hozta meg a várt eredményt, sőt inkább a mellékhatások jelentkeztek(remegés, fáradékonyság, levertség, beletörödöttség a jelenlegi állapotába. Én úgy látom ez a gyógyszer sem jó neki, és már felmerült bennem, hogy nem is gyógyszeres kezelésre lenne szüksége, hanem valami más áll a háttérbe.most már a 11.hetünk ez így, felborult az egész családi életünk, rendszeressen látogatom és hétvégére haza is jöhet, de nem véglegessen, és még nem tudjuk mikor lesz erre lehetőség.Egyébként mindig egy csendes , visszahózodó természetű lány volt, most már arra gondoltam, valami más gyógymódot kellene nála alkalmazni a gyógyszeres kezelés helyett, mível szerintem nála a problémák más eredetűek, és ezzel többbet ártunk neki, mint használna.Várom megtisztelő válaszát köszönettel: Barabásné
én azt tartom kulcskérdésnek, hogy mi történt valójában? Hogy került a kislány Szegedre? Miért, kivel? Emlékszik-e valamire? Voltak-e előzmények? Tulajdonképpen ezeket kellene tisztázni, szembenézni a problémával és keresni a megoldást. Ha nem emlékszik semmire, talán egy hipnózissal foglalkozó pszichológus segítségét kéne kérni. Én sem gondolom, hogy a gyógyszerezés lenne a megoldás hosszú távon. Javasolnám még egy lakhelyükhöz közeli kineziológust is keressenek
Üdvözlettel:
segítség kellene a gyerekek körül, legalább heti kétszer. Nagymama, barátnő, szomszéd néni, és az apuka esténként. Ki kell pihennie magát, aludni eleget, hogy kiegyensúlyozottabb legyen. A gyereknevelés nem csak a Gyed idején tart, felnőtt korukig szükség van a szülőkre. Ha van barátnője, találkozzanak amikor tudnak, mozduljon ki, hívjon át barátnőt gyerekkel. Találja ki, mire vágyik, mi okozna örömet, beszélje meg a férjével, mondja el neki is, hogy mit érez, és miben kéri a segítségét. Heti két este elmehetne tornázni, az apáknak is tudniuk kell lenniük a gyermekeikkel!
Nem hiszem, hogy idő előtt visszamenni dolgozni segítene az adott problémán.
Üdvözlettel:
Régóta foglalkoztat ez a kérdés és nemigen tudom, hogy mi a jó. Leginkább mi a jó a gyerekeknek.
A férjem és a testvére nagyon különböznek egymástól, mint Jockey és Bobie Ewing. Nem is tudom, hogyan lehet ugyanaz az apukájuk anyukájuk, semmi közös nincs bennük (a szüleiket leszámítva). Persze ebből adódóan vannak nézeteltérések, veszekedések és ami a fontosabb állandó feszültség nem csak kettejük között, hanem a két család között is. Őszintén megvallva én sem kedvelem túlzottan a sógoromat. Nekem feláll a szőr a hátamon, ha családi összejövetel van és ők is ott vannak. Annyira más nézeteket vallanak, mint mi, mindenről, házasságról, vallásról, az életről, gyerekekről stb. Jelenleg nem vagyunk beszélőviszonyban. Úgy vélem ezt leginkább anyósom gyötri meg, hisz egyik szülő sem nézi jó szemmel, ha a gyerekei ennyire "ellenségei" egymásnak, ennyire nem jönnek ki egymással.
A kérdésem az, hogy
1.
ilyenkor mi a legjobb? Erőltessük a dolgot és járjunk össze, csak azért mert egy család vagyunk, csak azért, hogy anyósom láthassa együtt a családot, a négy unokát és azért hogy a gyerekek legyenek együtt az unokatestvéreikkel? Csináljunk úgy, mintha? Hisz a feszültség érződik, a gyerekek meg pláne megérzik.
Én sem egy összetartó családból jöttem, de mindezek mellett szeretném a gyerekeimet úgy nevelni, hogy a család a legfontosabb, ami erőt, megbecsülést, segítséget, önzetlen szeretetet, figyelmet ad. A testvér az, akire mindig lehet számítani, hisz egyszer a szülők elmennek és majd csak ők maradnak egymásnak. A "testvéri igazságosság" nem azt jelenti, hogy mindenki ugyanannyit kap mindenből, hanem akinek almára van szüksége annak almát adunk akinek körtére annak körtét. És nem akkor adjuk a körtét amikor a másiknak az almát, hanem akkor amikor szüksége van rá. Pl. Csak azért vegyek nadrágot mindkettőnek, mert az egyiknek elszakadt a másiknak semmi baja? Egy idő után ezt nem lehet anyagilag sem bírni.
2. hogy nevelhetem így a gyerekeimet, mikor nem ezt a példát látják, ill. érzik? Akkor hiteltelenné válunk a férjemmel? Úgy gondolom itt nem a szavak, nem a tettek, hanem leginkább az érzelmek a fontosak, az, hogy mit éreznek a gyerekek, nem csak az, hogy mit látnak, hisz az érzés véleményem szerint sokkal meghatározóbb, sokkal inkább végigkíséri az életünket.
Nem tudom mit csináljak. Ha csak rólam lenne szó, nem érdekelne, megszakítanám velük a kapcsolatot, mert semmi értelme. De itt van a férjem, akinek mégiscsak a testvére, itt vannak a gyerekeim, akik unokatesók, nagy és boldog család (bensőséges nagycsaládi karácsonyok) nélkül fognak felnőni és itt van nem utolsó sorban anyósom, akit bár nem szívlelek teljesen, de meg tudom érteni hisz én is anya vagyok. Hogy lehetne úgy, hogy mindenkinek jó legyen? Hagyjuk inkább és élje mindenki a maga életét majd az idő megoldja vagy tegyünk érte, hogy jobb legyen és mi van ha "Jockeyék" nem együttműködők?
És persze félek attól, hogy én is így járok, hogy a gyerekeim is ilyen "rossz" testvérek lesznek mint az apjuk és nagybátyjuk.
Válaszát előre is nagyon köszönöm
"Pamela"
Minden kapcsolat kétoldalú. Az egyik nem tud változtatni, ha a másik nem akarja. Nem gondolom, hogy anyósom, gyerekeim, férjem, vagy bárki más kedvéért "benyeljek" sértő, bántó közös "családi" összejöveteleket. A gyerekei "bensőséges" családi karácsonya velük együtt tényleg bensőséges? Szerintem nem kell erőlködni, ha nem megy. A Szenteste a szűk családé, Önöké és a gyerekeké, ez lehet bensőséges, és ott van az első és a második nap, amin lehet osztozni a sógorékkal. Fontos viszont, hogy ne legyenek ellenségek, ne utálkozzanak. Lehetünk különbözőek, nem kell, hogy a másik ugyan olyan elveket valljon, mint Mi! Nem is kell meggyőzni egymást, hiszen két külön család. Ha nem tudnak szorongás és feszültség nélkül együtt lenni, ne erőltessék. Hogy a gyerekeik milyen testvérek lesznek, az nagyban függ az Önök nevelésétől, és attól is, hogy ők hogy jönnek ki egymással. A problémákat, vitákat, hogyan tudják kezelni, megbeszélni, tudnak-e bocsánatot kérni, ez nevelés kérdése. Ez a legtöbb, amit tehetnek. Az unokatesókkal meg lehet találkozni a nagyiéknál, anélkül, hogy a szülők együtt lennének. Az idő pedig valóban segít, de csak a harag érzete nélkül.
Szép napot,
üdvözlettel: