|
Aranyosi ÉvaKineziológus, pár és családterapeutaKineziológia, Stresszoldás, Családterápia! Szorongás, stressz, hangulatzavarok, önbizalomhiány, tanulási nehézségek, párkapcsolati problémák, beilleszkedési nehézségek, különböző pszichoszomatikus betegségek esetén nyújthatok hatékony segítséget, ha Ön változtatni akar. Új lehetőség testi-lelki gyógyulására, gondolkodása megváltoztatására, Önmaga megismerésére és arra, hogy ráébredjen, a sorsa a saját kezében van. Budapestről és vonzáskörzetéből várom vendégeimet, telefonon előre egyeztetett időpontokban. Elérhetőségeim: Rendelő: Arcadia Irodaház Budapest, IV. ker. Lóránttfy Zsuzsanna u. 15/b II.emelet 206. Bejelentkezés telefonon: 06-30/637-20-22 Honlap: http://kineziologialap.hu |
Kérdezz-felelek
Az én történetem azt hiszem nem egyedi, de sajnos már a férjemmel nem tudunk megoldást találni, ezért fordulok Önhöz.
Az első férjemtől 4 éve váltunk el, született 2 gyermek ebből a házasságból, most 10 és 7 évesek. A jelenlegi férjemmel 2 éve 8 hónapja vagyunk együtt. A két lányom még mindig nem tudja elfogadni a férjemet, amit sikerül felépítenünk, elérnünk náluk erkölcsileg két hét alatt, azt a rendes láthatással az édesapjuk által kéthetente lenullázódnak. Nagyon sokat foglalkozik velük a férjem: beszélget velük, programokat talál ki nekik, megy értük az iskolába stb. Tulajdonképpen a saját gyermekével nem foglalkozik ennyit, mint az én két gyermekemmel, ezért is esik neki rosszul, hogy a lányok nem fogadják el Őt. Ezt látjuk a testbeszédjükön, nem őszinték stb. Ragaszkodni ragaszkodnak hozzá, de csak addig míg kapnak élményt, szórakoztatást tőle. Az apjuk teljesen mást tart fontosnak mint mi, nálunk a szeretetet tartjuk fontosnak, ő meg az anyagiakat. Ez a különbözőség mindig mutatja magát, ellenünk is beszélnek az apjáéknál, mi meg tiszteletre, becsületre ösztönözzük őket. A volt férjem a mai napig nem engedett el minket, pedig már új családja van, nem engedi, hogy a lányai értékeket tanuljanak a férjemtől, minden próbálkozásunkat keresztülhúzza egy szóval, vagy arckifejezéssel, amit persze a lányok egyből érzékelnek, és nagyon meg akarnak az apjuknak felelni. Mindent kipróbáltunk már, többszöröztük az energiánkat velük kapcsolatban, csak adtunk adtunk, de ahogy az apjáékhoz mennek ezt mind felejtik, és nem is állnak ki magukért, értem az anyjukért sem. Nagyon el vagyunk keseredve, hogy a lányaim szinte semmit nem vesznek át tőlünk, amire tanítjuk őket a férjemmel, olyan mintha szembe mennénk az árral. A férjem már teljesen kikészült, én meg őrlődök a lányaim meg a férjem között, ami persze feszültséghez vezet közöttünk., a rengeteg beszélgetés ellenére is, férjem szerint ezt csak már én tudom megoldani.
Ön szerint mitévő legyek? Válaszát előre is köszönöm.
a beszélgetést ne hagyják abba, fontos és hasznos. A két gyerekkel, hármasban üljön le beszélgetni, és konkrétan kérdezzen rá, hogy tulajdonképpen mi a bajuk a férjével. Értesse meg velük, hogy elváltak, mindkettőjüknek új családja van, és Ön is szeretne boldog lenni, párkapcsolatban élni. Nem lehet visszacsinálni azt, ami elmúlt. Dönthetnek, hogy boldog családban akarnak élni, vagy tönkretesznek mindent, esetleg az apjukhoz költöznek! Ne féljen, ha el akarnak menni, nem gondolom, hogy az működhetne hosszú távon, szerintem apa új kapcsolata sem akarná. A férjének pedig nem kellene most a törődést, gondoskodást, programokat "erőltetni", nem baj, ha a lányok is érzik, hogy nem minden csak róluk szól. Jó lenne, ha az apukával is meg lehetne értetni, hogy Ő mindig az apuka marad, nem áll senki a helyére, és ne a durcás gyereket játssza!
Nehéz helyzet, de ha a felnőttek elég kreatívak, sikerül megoldani.
Sok sikert, szép napot,
üdvüzlettel:
Kedves Éva, 3,5 éves kisfiam van. nagyon eleven, okos, kiegyensúlyozott, telejsen rendbe van. Egyetlen gondom, hogy szinte egyáltalán nem bújos. Apjáház sokkal jobban bújik (első gyerek, és van egy 6 hónapos kisöcsi). Ez a teherbeesésem óta éleződött ki még jobban. Napközben néha-néha engedi, hogy megöleljem, de pl. este, még az esti mese olvasásnál hozzám-hozzám bújik, de szinte kifejezetten ellenzi, hogy összebújva aludjunk el (esetleg a kezét foghatom). Igaz, csak mostanában alszunk együtt, mindig is arra szoktatuk, hogy egyedül aludjon az ő ágyában (reggel vettük magunkhoz). Mivel mostanában együtt alszunk el (mert az elalvásához igényli az altatást), szeretnék vele összebújva elaludni. Egyébként is egy elég karakteres, eleven, igazi kisfiú, viszonylag szófogadó, jó magaviseletű, nincs ezzel baj. mit tegyek? hogyan \"csábítsam\" el? Válaszát, előre is köszönöm!
Kedves kérdező,
akkor ölelgesse a kisfiát, amikor erre neki van igénye. Ne "nyaggassa" az összebújással, a kierőszakolt szeretet nem hoz eredményt. Továbbá az önállóan alvás szükséges és jó, a szülők általában ezt szeretnék elérni 2-3 éves korra, nem is értem, hogy miért akarják magukhoz szoktatni. A kicsit is lassan külön lehet már választani, vagy legalább is a két gyerek alhatna egy szobában, a szülőktől külön. A nagy fiúnak fel kell dolgozni az öcsi születését, vele már beszélgetni kéne inkább, mint visszaminősíteni bébivé. Ha a nagyfiú nem vágyik a szoros testi kapcsolatra, felé más módon próbálják kifejezni, hogy ugyanúgy szeretik, mint a kicsit.
Javaslom, keressen fel lakhelyén egy kineziológust, vagy ha budapesti ill. környéki, jelentkezzen be hozzám.
www.kineziologialap.hu
Üdvözlettel:
ha van rá lehetősége, kérem, hozza el unokáját, mert személyesen, a kineziológia módszerével ki lehet deríteni és "oldani" lehet a probléma okát. Általában a szülőkkel is szükséges beszélgetni, bízom benne, hogy ez is megoldható lesz.
Addig is javasolnék néhány gyermekneveléssel kapcsolatos könyvet:
Selma H. Fraiberg: Varázsos évek
Gary Chapman: Gyerekekre hangolva
Rogge, Jan-Uwe: Kell a gyereknek a korlát
Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak 1.-2.
Weboldalamon megtalálja a szükséges információkat:
www.kineziologialap.hu
Üdvözlettel: