|
Aranyosi ÉvaKineziológus, pár és családterapeutaKineziológia, Stresszoldás, Családterápia! Szorongás, stressz, hangulatzavarok, önbizalomhiány, tanulási nehézségek, párkapcsolati problémák, beilleszkedési nehézségek, különböző pszichoszomatikus betegségek esetén nyújthatok hatékony segítséget, ha Ön változtatni akar. Új lehetőség testi-lelki gyógyulására, gondolkodása megváltoztatására, Önmaga megismerésére és arra, hogy ráébredjen, a sorsa a saját kezében van. Budapestről és vonzáskörzetéből várom vendégeimet, telefonon előre egyeztetett időpontokban. Elérhetőségeim: Rendelő: Arcadia Irodaház Budapest, IV. ker. Lóránttfy Zsuzsanna u. 15/b II.emelet 206. Bejelentkezés telefonon: 06-30/637-20-22 Honlap: http://kineziologialap.hu |
Kérdezz-felelek
Tanácsot szeretnék kérni Öntől,teljesen magam alatt vagyok!
6 éve elváltam,azóta van egy másik házasságom és egy 2,5 éves fiam.
Kb a kicsi születése után szembesültem pár dologgal férjemmel kapcsolatban.Mikor kiderültek dolgok,megbeszéltük,úgy tünt,sikerült feldolgoznom,de ahogy telik az idő,úgy érzem egyre nehezebb!
Nagyon szeret minket,értünk van,de mégsem igazán hiszek neki,kételkedem benne,nem tudok bízni,akármennyire is szeretnék és akármennyire nincs okom rosszat feltételezni!
Azzal kezdődött,hogy észrevettem a telefonján,hogy több társkeresőn regisztrálva van!(kapcsolatunk előtt regisztrált)
Törölte magát.Majd idővel felnőtt tartalmakat nézegetett,amiket próbált törölni.Majd kiderült,mivel állandóan bújkált bennem a kisördög,hogy ráadásul volt biszex kapcsolata!Ez már túl sok volt!!
Fenyegettem,hogy elhagyom,ha tovább ra is a felnőtt tartalmak teszik ki a szabadidejét,azóta nem látom jelét,hogy látogatná!Akár meg is nyugodhatnék,de nem tudok!Időben itthon van,nem jár sehová,szeret,kedvünkre tesz,mégsem bízok benne!
Már a szex sem érdekel,nincs kedvem semmihez,nagyon nehéz!Kértem időpontot pszihológushoz,mert már ez nagyon sok.Egészségügyi gondjaim vannak,a kicsi is nehéz eset,és lehet ezeket a dolgokat szemtől szembe nem fogom tudni elmondani szakértőnek!
Mit tanácsol,mit tegyek,hogy könnyebb legyen?
Köszönöm válaszát!
fontos, hogy segítséget kérjen, jónak tartom, hogy pszichológushoz fordul. Az probléma, ha nem mondja el a gondjait, érzéseit, félelmeit, gondolatait. Ha végig gondolja, akkor minek is megy oda? Természetesen nem fogja senki megoldani Ön helyett ezeket a problémákat, szembe kell néznie azzal, hogy ez az Ön feladata lesz. Kaphat útmutatást, ötleteket, alternatívákat, de a döntés az Öné. Kapcsolat nincs bizalom nélkül! Semmilyen kapcsolat nem működik, ha azon gondolkodom, átvernek-e, hazudnak-e nekem.
Bizalom kell a szakemberhez is, különben nem tud segíteni. Betegségek alakulnak ki, ha nem vagyunk harmóniában. A kisfia is az Ön rezgéseit érzékeli és ha anya nincs jól, vajon Ő mitől lehetne könnyű eset?
Sok sikert kívánok
Ezt a problémát nem lehet levélben megoldani, kérem, forduljanak szakemberhez a párkapcsolatukat illetően.
Nem tudom, hogy ezzel a problémámmal fordulhatok-e Önhöz, de nagyon kétségbe vagyok esve.
49 éves nő vagyok, a párom 42 éves. Kicsivel több, mint 4 hónapja tart a kapcsolatunk. Nem élünk együtt, egyelőre, s ha így folytatódik, talán soha nem is lesz belőle semmi.
Párom a 75 éves édesanyjával él együtt. Apukája valamivel több, mint egy éve meghalt. Ahhoz képest, hogy nem volt túl jó köztük a kapcsolat, a páromat borzalmasan megviselte az apja halála. Egyébként azt mondta róla, hogy nem érezte soha igazán az apjának, mert nem foglalkozott vele, nem segítette az életét, nem nevelte, csak elvárásai voltak a fiával szemben. Páromnak az anyukájával szembeni kapcsolatát sem nevezném ideálisnak. Az édesanyja minden problémáját a fiára vetíti ki, ritka az olyan nap, amikor ne szidná a fiát, (pl. hol voltál te rohadék, rohadjál meg, stb.). Én ezeken nagyon kiakadtam, én is anya vagyok, két nagykorú gyermekem van, de soha nem tudnék így beszélni velük.
A párom mindent megtesz az anyukájának, ő pedig úgy ugráltatja, ahogy csak akarja. Párom egyáltalán nem maradozik ki, ha éppen nem találkozunk, akkor megy haza munka után egyből és mindig otthon van, nem csavarok, nem iszik, rendesen elvégzi a munkáját. Főleg azzal tudja lelkileg megtiporni a fiát, amikor elhagyja magát, betegségre hivatkozva. Egy idős embernek sok nyűgje van, tisztában vagyok ezzel, nekem is idős édesanyám van, akit nekem is gondoznom kell, de soha csúnyán nem beszélt velem anyukám, hallgat rám, még ha időnként nyafog is, mint egy kisgyermek. Ellenben a párom anyukája semmiféle segítséget nem fogad el a fiától, tüntetőleg, viszont mindenért bírálja, megszólja, kikészíti idegileg és ez a kapcsolatunkra is rányomja a bélyegét.
Azt még el kell mondanom, hogy a párom retteg attól, hogy elveszíti az anyukáját. Egyszer azt mondta, ami nagyon mellbevágott, hogy nem tud élni az anyukája nélkül. Borzasztóan ragaszkodik hozzá, mindazok ellenére, hogy az anyja így viselkedik vele, ledegradálja folyamatosan. Persze vannak a néninek jobb napjai is, amikor viszont nagyon kedves a fiával, de az nagyon ritka.
Mondtam a páromnak, vagyis javasoltam neki, hogy szakemberre lenne neki szüksége, hogy kezelni tudja az otthoni dolgokat, hogy ne készítse ki magát és ne vegye magára az anyukája koholt gondjait.
Egyébként az anyukája féltékeny mindenkire, nemigazán tetszik neki, ha a párom akárcsak telefonon beszélget valakivel, akár barátjával, akár velem. És egyszer én is hallottam a telefonban, épp beszéltünk, hogy az anyukája milyen rondán beszélt vele, teljesen elhűltem, még ha ezt a páromnak nem is nyilvánítottam ki olyan mértékben, ahogy éreztem. Én még nem találkoztam az anyukájával, s a párom ódzkodik is attól, hogy bemutasson neki. Most már nem is erőltetem, pedig szerettem volna.
Kedves Éva, kérem segítsen, mit tegyek, mit tegyünk? Nagyon szeretem ezt a férfit, nem szeretném elveszíteni, de félek ez lesz a vége, mert az anyukájával nem tudok és nem is akarok szembeszállni.
Üdvözlettel: Tünde
Sok sikert kívánok.
Miután ezeket tisztázták, akkor lehet eldönteni az Ön által feltett kérdéseket.
sajnos ezen a dolgon csak a fiú tud segíteni, Önmagának. Ha tudja, hogy vele van a baj, vagyis felismerte, neki kellene segítséget kérnie. Persze ezt akkor teszi az ember, ha tényleg változtatni akar. Ez az Ő döntése, az Ő lépése, más nem teheti meg helyette.
Amikor egy kapcsolatban a másik fél ér annyit nekünk, hogy változzunk érte, többnyire megtesszük azt a lépést. Ez itt a kérdés...
Mi pedig nem menthetjük meg a másikat Önmagától...
Ezt én így látom.
Egy kis lelki segítséget szeretnék kérni. Másfél évig éltem egy olyan kapcsolatban ahol a férfi is nős volt és én is házasságban élek. Egy napon hibáztunk és Ő otthon lebukott. Másnap megbeszéltük, hogy tartunk egy kis szünetet, mert bármilyen ostobán is hangzik mindkettőnk számára fontos a családi béke. Tehát válni egyikőnk sem akar, de hiányzik a napi kontaktus, ami most úgy néz ki, hogy percről percre megszűnt.
Önnek mi a véleménye?
Válaszát várva.: T.
dönteni lenne jó, hogy ki mit akar. Mindkettő nem megy, mert sok fájdalmat okoz. Ki akar megcsalt, átvert, megalázott helyzetben élni??? Az élet visszaadja azt nekünk, amit másokkal teszünk!
Megbeszélni, dönteni, felelősséget vállalni lenne szép!
Érdekelne a véleménye a következőről:
miért tud megtörténni olyan, hogy egy kapcsolatban fél év után kiderül, hogy a férfi,aki évekig küzdött azért,hogy mi egy pár legyünk,és amikor végre megtörik a jég, a volt barátnője erősen próbálkozik kibékülni és menteni a kapcsolatukat...és a férfi ezt hagyja....és nekem erről egy szót sem szólt a fél év alatt.... a lány időközben feladta a küzdelmet, de engem az bánt az egészben, hogy ha a lány nem adja fel,akkor még most is ingázik közöttünk a szeretett férfi?
Amikor ezt megkérdeztem, azt válaszolta, hogy nagyon félt hogy elveszít, mikor végre kapott egy második esélyt hogy velem lehessen..... viszont nekem a lelkem azóta is háborog, független attól, hogy tudom,hogy szeret....de sokszor ezt nehezen mutatja ki....azzal,hogy időt szán rám,amit sosem szokott megtenni más nőkkel,csak a szex erejéig.....
hogy tudta előlem eltitkolni hogy még nincs lezárva a kapcsolata a barátnőjével,ha ennyire fontos vagyok neki? én vártam volna rá,hogy le tudja zárni vele.....azt mondta ő próbálta de a lánnyal nem lehetett beszélni....és igazából elmaradtak egymástól, tehát a mai napig nincs átbeszélve, konkrétan lezárva a kapcsolatuk,holott már a lánynak is új kapcsolata van.... lezáratlan érzelmek, megbeszéletlen hibák....... félek,hogy ezek egyszer még bajt hoznak a mi kapcsolatunkra.....
továbblépni úgy lehet és úgy lenne jó, ha mindenki lezárja a múltat, a régit. Elengedve a sérelmeket, megbántásokat, továbblépni a jó és a szép emlékével. De legtöbben ezt nem így teszik, sajnos. Hogy miért, nos ennek számtalan egyéni oka van. Mindenkinek az, amit hozott, látott, megtanult. A beszélgetés segíthet, ha őszinte.
A következő problémával kapcsolatosan kérném a segítségét.
41 éves vagyok, és olyan kapcsolatban élek 6 éve,ahol a párom házasságban él.Illetve ez már inkább kétlaki élet.Ragaszkodik hozzám,beilleszkedett a családomba,sok időt töltünk együtt,kölcsönös szeretet ragaszkodás egymás segítése. Tényleg úgy érzem,lelkileg mindent megkapok tőle, egyet kivéve:az okoz gondot, hogy ő ennyi év után sem volt képes elhatározni magát a változtatásra.Nem kötelezően engem kell választania,de kértem többször, nyomatékosan, hogy számljuk fel ezt a számomra már nem tolerálható, nem normális helyzetet.Állítja, hogy nem tudna nélkülem létezni,és ez valahol igy is van, hisz sokat vagyunk együtt,ha elfoglaltak vagyunk,akkor is állandó kapcsolatban vagyunk...szinte,mint ha házasságban élnénk.
Azt mondja, szeretne velem élni,igazam van,rajta múlik..és mégsem.
Aztán most már lassan 2 hónapja, hogy beteg lett.A diagózis: myasthenia gr. A betegség erősen érinti a beszédet is,hamar elkenődik a beszéde, és fárasztja.Ahogy a stressz is ront az állapotán.És itt állunk a ki nem mondott dolgainkkal,ami a szőnyeg alatt puklisodik,és helyére kéne tenni, mert csak tovább mérgez minket.Most a betegség nagyon jó kibúvó a dolgok rendezéséből, d e meddig mehet ez így? Egy időben sokat beszélgettünk erről,és én megfogalmaztam a magam nem éppen hízelgő véleményét,de az utóbbi időben tekintettel voltam rá,mert ár a betegsége előtt sem volt jó passzban.De attól még a dolgok nem változnak.,és nem oldódnak meg. Ide menekül hozzám, segítem,amiben tudom a betegségével kapcsolatban is.Szeretem, de már nem tudok sokáig így élni. Úgy gondolom, fejben kéne eldöntenie,mi a jó számára,mit diktálnak az érzései,és újra gondolnia mindent,és befejezni a hazudozást, a kétfelé élést.Egészségesen is nehéz otthon vagy nálam oda állni, és azt mondani, erről van szó...hát, még betegen. Amikor pár mondat erejéig szóba került mindjárt elkezdett gyengülni,tehát a szembenézés nem megy.Ön szerint mégis mi lehet a megoldás?
Köszönöm, ha megpróbál segíteni.
sajnos senki nem tud Ön helyett dönteni! Nem tudja az életét megváltoztatni, nem tud elengedni, továbblépni Ön helyett senki. Azt írja, tarthatatlan a helyzet... és mégis mindig benne van.
Ez az ÖN élete, ha nem jó így, változtasson. És vajon a betegség lelki háttere mi lehet? A beszéddel összefüggésben, vajon a ki nem mondott dolgok nem arra kényszerítik-e Őt, hogy végre gátlások nélkül mondja ki amit akar?! Mérlegeljék, gondolják át ezt ketten.
Ha Ő nem dönt, döntsön akkor ÖN!
Sok sikert kívánok,
Én 26 éves vagyok és Van egy 9Honapos Kisfiam és 35 éves életársamal már 4 éve együtt vagyunk. Felmerült egy probléma és sajnos én nem tudom túltenni magam rajta sajnos a párom mint kiderült már terhességem ellőt is elkezdet szex videókat nézni a munkahelyén és itthon is de nekem ha megkérdezem csak annyit válaszol h ö nem néz ilyeneket. Mivel közös gépet és a telefonját is használom megjelent előttem és kitépte a kezemből és elkezdett kiabálni h nem tartozik rám ez által bennem összetört sok minden h titkolózik és nem mondja el h mi lehet a gond h köztünk már nincs olyan szexuális kapcsolat sem. A párom nem hajlandó beszélni velem erről a témáról hiába mondtam el h engem zavar h nézi és köztünk már nincs olyan kapcsolat. A szex kihalni látszik köztünk és ha hazaér nincs kedve velem tölteni az időt. Szeretnék segítséget kérni h ilyen esetben mit tehetek? Mivel javíthatok a kapcsolatunkon vagy mit csinálhatunk h változás történyen? Nem tudom h hogyan tovább ebből a helyzetből válaszát előre is köszönöm.
a problémákat megoldani beszélgetéssel, megbeszéléssel lehet. Ha a párja nem beszél erről, nem akarja elmondani a gondjait, nem nagyon van mit tenni. Javaslom, hogy forduljanak szexuálterapeutához. Javítani egy kapcsolaton csak ketten, együtt lehet, egyedül kevesek vagyunk.
Üdvözlettel:
Szeretném segítségét kérni, 39 éves elvált férfi vagyok, a volt feleségemmel 9 évig voltunk együtt, amiből született egy csodálatos kislány. Én katonaként sokat voltam távol, ezeket nehezen bírtam, hiszen nagyon családcentrikus vagyok, hiszen hiányoztak. A házasságunk végéhez részemről bizalmatlanságból kezdődött féltékeny voltam és ezért nyomozásba kezdtem, majd egy napon olvastam egy emailt a főnökétől, amiben részeltekben leírta, hogy volt köztük egy csók, amit szeretett volna tovább folytatni. E két rész között szépen lassan elhidegültünk egymástól majd bekövetkezett a válás. A válást ő kezdeményezte próbáltam egyben tartani a családot 1 évi sikertelen próbálkozás után fel kellet adnom, hiszen már nem éreztem reményét hogy mi újra együtt legyünk. A válás óta eltelt 2,5 évben szinte nem is beszéltünk csak a gyermek láthatása miatt, folyamatosan ment az egymásra mutogatás ki volt a hibás! Én az óta a munkámban nagyobb sikereket értem el, sort fesztiválokon is meg nyilvánultam, majd szépen rendbe raktam magam körül az életem eléggé megerősödve, magabiztos lettem, lettek céljaim. Most a munkám miatt el kellett jönnöm egy hosszabb időre, külföldre, ebben az időszakban is tartottam a kapcsolatot a gyermekemmel. Majd jött a hidegzuhany karácsony előtt mikor a gyermekemmel beszélgettem odajött elkezdett érdeklődni, hogy létem felől! Említette, hogy többször gondolt rám mi lehet velem, érezte, hogy nem jó nekem itt, azóta minden este odajön és beszélgetünk hármasban. A beszélgetések általában a gyermekünk iskolai dolgairól, a munkájáról, a munkámról szólnak. Volt olyan is hogy reggel küldtem neki üzenetet interneten keresztül, de ő mivel nem szokta bekapcsolni az internetet soha reggel, de akkor igen azt mondta ezt megérezte ezért tette. Kértem tőle hogy legyen őszinte velem, hiszen én is az vagyok vele! Szilveszter után elmondta, hogy találkozik valakivel, de semmi komoly elmondása szerint! Nem tudja, hogy alakul ezen ez valahová heti egy illetve kéthetente találkoznak. Kérdésemre hogy van e sex közöttük a válasza igen volt, hiszen nem vagyunk már 20 évesek! Ez higgadtan kezeltem, ami nem lett volna ez, amikor házasok voltunk. Az új kapcsolatáról nem beszél senkinek, hiszen még maga sem tudja, hogy lesz ettől az ebből valami, vagy mit gondol, erről csak van és kész! De viszont azt hogy mi újra beszélünk elmondta minden családtagjának, barátjának. Ettől többet nem beszéltünk róla nem firtattam és nem is akarom tudni ő nem, mondja. Karácsony óta minden nap beszélgetünk, van, úgy hogy a munkája közben egész nap majd este hárma az interneten keresztül is. Eléggé jól elbeszélgetünk, nevetünk, viccelünk, de a gyermekünk iskolai dolgairól is sokat beszélgetünk. Elmondása szerint nagyon sokat változtam, nem tudja még ezt feldolgozni, nem tudja hova tenni. Nem tudja, mit hoz a jövő az új kapcsolatban, illetve közöttünk sem. Egy nap üzenetváltás után próbáltam felhívni mire ő kinyomta a telefont azonnal küldött üzenetet hogy most sír majd hív. Amikor felhívott elmondta, hogy nagyon össze van zavarodva, bizonytalan, nem velem van baj, inkább az ő fejével. Elmondtam neki, hogy nincs, semmi baj van egy egészséges gyermekünk, aki jól tanul, jól viselkedik, egyedül sikerül egy lakást vennie, ő maga egészséges van munkája, ismét sírt! Azóta is minden nap beszélünk minden fórumon, igyekszem lelket önteni bele, hogy ő nagyon jó anya és ember valójában. De ezeket én így is gondolom! Voltak esetek, amikor reggelente beszéltünk pizsamában voltak volt egy megjegyzésem, mire ő kihúzta a mellét, hogy lássam kicsit mutogatta magát, ez nem az első eset volt. Ő is sokat dicsér, hogy jó apa vagyok, nagyon profi vagyok a munkában, és irigyli azt a kapcsolatot, ami a gyermekem és én közöttem van!
Na, most a kérésem az lenne, hogy felébresztette bennem az iránta érzet szerelmet, vágyom arra, hogy újra egy család legyünk. Nagyon sokat változtam, és már másképp gondolok sok mindent. De félek is a csalódástól! Mit lát ön, mit gondol ön erről, mi a véleménye?
azt látom a leveléből, hogy az exe sem tudja mit akar, és ez így meglehetősen kockázatos. Legyenek türelmesek egymással és kiderül majd, merre tovább. Adjanak időt Önmaguknak és a másik félnek is, hogy letisztuljanak a gondolataik és az érzéseik.
Mivel a másik fél gondolatait nem ismerem, nem tudok ennél többet javasolni.
Üdvözlettel:
Köszönettel: Noémi
egy kineziológussal oldani kellene a szorongást és a félelmeket. Ezen kívül van sok önsegítő könyv is, ami segít visszanyerni önmagát. Lényeg a pozitív gondolkodás és a szeretet.
Üdvözlettel:
Hosszas gondolkodás után vettem magam arra,hogy Önhöz forduljak!
34 éves magamat érettnek valló nő vagyok, egy kislány édesanyja.
válásom után nagyon vágytam egy igazi családra. amikor megismertem a férfit,akiben az igazi társat láttam, még kapcsolatban volt. mikor megkérdezte,hogy ha nem lenne kapcsolatban,szóba állnék-e vele,én igent mondtam,tudván,és látván,hogy a kapcsolata nem boldog az akkori társával,ő pedig egy hét múlva már teljesen szabaddá tette magát, pedig volt egy közös kislányuk az élettársával.mondván,miattam megéri a kockázatot megtenni..... sokáig lelkifurdalásom volt emiatt,és nem is tudtam mélységesen az érzelmeim vállalni,kimutatni.de nagyon akartam őt, az igazit láttam benne, így komoly dolgokba is belevágtunk együtt. 2 év után most velem is ugyanezt megtette. megismert egy nálam fiatalabb,energikusabb lányt,aki miatt most engem is egyik napról a másikra eldobott. Nem érdekli sem a közös ház,sem a gyerekeink, csak az,hogy most nagyon jól érzi magát a nála 12 évvel fiatalabb lánnyal,akinek semmi élettapasztalata nincs,nincs gyereknevelési tapasztalata, semmi egzisztenciája. azt mondta túl sok volt a feszültség,és nem érezte hogy szeretem,nem mutattam ki,és neki erre van szüksége.próbáltam helyre hozni, és őszinte tiszta szívből éreztetni vele,mennyire bánt,hogy nem mutattam,nem tudtam igazán kimutatni az érzelmeim,de ő már teljesen rideg,közönyös velem, egyetlen rezdülést nem látok rajta,sem lelkifurdalást. szakításunk után 1 héttel kitette a közös képeiket,és máris az otthonába vitte a lányt,aki úgy jár kel,mintha mindig is ott lakott volna. azt mondja,nem a lány miatt döntött, és nem csalt meg, a lány csak erőt adott neki, és megbeszélték ha mi szakítunk,akkor ők megpróbálják. azt mondja nagyon boldog,és engem már nem szeret.... el is fogadtam és szeretnék túllépni,de úgy érzem,elveszítettem önmagam. mindig is erős nőnek tartottam magam,aki talpra tud állni minden helyzetből,de most úgy érzem,ez nem megy. a volt páromból mindig is hiányoltam az erőt, a határozottságot,hát most a szakítás óta megerősödött, és olyan lekezelően viselkedik velem, amit álmomban sem gondoltam.... nagyon sokat tanult tőlem gyereknevelés terén,és egyéb dolgokban is, amit most más élvezhet,mással valósítja meg az én elképzeléseim, és ötleteim.....
ez fáj a legjobban, mert amiket most tesz,arra én vágytam. pl az,hogy kiálljon mellettem,akár a szülei,akár mások előtt, de ezt én pl sosem éreztem,mindig is azt éreztem,neki a barátai véleménye sokkal jobban számít.ez a kis 22 éves lány meg teljesen elvarázsolta.lelkifurdalás nélkül szeretgetik egymást a szemem és a gyermekem láttára...
én ,aki mindig is erősnek hittem magam,most nem tudom hogyan tovább....
válaszát előre is köszönöm :-)
úgy látszik, a volt párja ilyen típus. Sajnos esélyes, hogy idővel, amikor megkopik a varázs, az új kapcsolatból is egy másikba menekül majd. Nem vállal felelősséget, csak elveszi ami kell és továbbáll. A legrosszabb, ha gyermekeket is hagy mindenfelé maga után. Talán majd ráébred egyszer, talán nem. Önnek minden esetre tovább kéne lépni, előre nézni és elengedni, hiszen ez a kapcsolat már nem tűnik visszafordíthatónak. Ehhez javaslom a megfelelő szakembert, kineziológust, aki segít oldani Önben a fájó érzéseket, és segít elindulni, továbblépni.
Üdvözlettel
Alvás problémáim vannak. Párommal távkapcsolatban vagyunk, amikor találkozunk igyekszem amikor lehet a közelségét magamba inni, ösztönösen is nyugtat, főleg, attól függ ugyan modoránál fogva, a megbántások, tüskék hogyan munkálkodnak bennem. Ahogy gondolkodok magamon úgy gondolom tudat alatt valamit felszínre hozhat a párom, ugyanis apura emlékeztet, úgy gondolom kiskoromból valami visszamaradt, így majd fel kell keresnem szakembert. Augusztusban nehezebb időszakunk volt némileg a párom hangulata miatt. Aztán volt jó időszakunk, mikor jobban esett közelebb lenni hozzá, akkor haza kellett mennem és azóta ez a közelség érzés jobban hiányzik, nehezebben alszom el hiába vagyok kifáradva. Vagy átesek a holt ponton és még az is hozzá tesz. Mi lehet ez, hogy hiányzik a közelség? Kiskoromból mi maradhatott vissza? Párom távolság tartóbb típus, otthonról hozza és csalódásai is voltak. Az érzelmi biztonság nincs a helyén. Egyikünk lelkében sem. Sajnos egymásban is csalódtunk, de tudom minek a következtében lesz a csalódás. Szóval mit lehet ezzel az alvásproblémával kezdeni amég el ne jutok szakemberhez?
a párjával való beszélgetés segíthetne az érzéseik felszínre hozásában. Jó lenne, ha megértenék, hogy a gondolataink és az érzéseink megfogalmazásával oldhatjuk a bennünk lévő feszültséget, és megérthetjük, kiben mi zajlik. Erre való a kommunikáció. Ha megnyugszunk, és tisztázzuk az érzéseinket, aludni is jobban tudunk.
Ismétlődő depresszióval küzdök.Kisfiam 4,5 éves.A gyes 3. évében alvászavarral,hányással,hasmenéssel is küzdöttem,ami nagyobb stressz hatására máig előjön időnként.Sajnos a férjem nem támogat,hanem ellenséges velem ilyenkor.Egy alkalommal bántalmazott is a gyerek előtt.Gyakran káromkodik a gyerekre,és rám is.Az elmúlt 3-4 hónapban újra jelentkeztek a tünetek,melyhez dühkitörés is társul itthon.Kiabálok,csúnyán beszélek.Már nemcsak a férjemmel,a kisfiunkkal is.
Már másfél éve újra dolgozom,ez valamit enyhített a tüneteken,hogy újra emberek között vagyok,de egyben újabb stresszforrás is,mert nagyon rossz a munkahelyi légkör.Voltam több alkalommal is pszichológusnál,azt mondta normális vágyaim vannak,(sajnos mindenben negatívan áll hozzám a férjem,nem járhatok el tornázni,nincs semmilyen kikapcsolódási,feltöltődési lehetőségem).
A gyermekem miatt írok Önnek,vigyem-e pszichológushoz.Néha őt is lekiabálom,csúnya szavakkal illetem,aztán úgy kompenzálok,hogy szinte mindent megengedek neki,kivéve,ami veszélyes.Ő is kiabál,rámüt,ha valamit nem engedek.Nem tudom a rossz házasságunkkal okoztunk-e maradandó kárt a gyermekünkben.Rettegek ettől.Helyrehozhetó-e ha elválok,illetve ha sikerülne elmennünk párterápiára.Lehet-e még a kisfiam egészséges lelkületű felnőtt?
Az óvónők elmondása szerint az oviban nincs vele gond,bár néha csúnyán beszél.
Köszönöm válaszát. Kati
a gyerek azt másolja, amit lát. Ha az a minta, hogy verjük a nőket, Ő is ezt fogja tenni. Ha az a problémamegoldó képességük, hogy kiabálunk és verekszünk, vajon honnan tanulna mást? A gyermeket elvinni pszichológushoz jó ötlet, javaslom is, a baj csak az, hogy ha a szülő nem változtat, nem lesz változás. Párterápia, vagy válás? Önnek kell döntenie, ez az Ön élete, ami nem élhető ilyen formában hosszú távon! A gyermek élete is az Önök kezében van, így akarják felnevelni? Mindketten gondolkozzanak el, hogyan tovább. Beszélgessenek!
Üdvözlettel:
A férjemmel nagyon sok problémánk van, hét éve vagyunk együtt, van egy másfél éves kisbabánk. A problémám a következő, elég sok problémánk volt, pl anyagi gondok, stb., a férjem emiatt az italozáshoz nyult, most már napi szinten alkohol befolyása alatt áll, nagyon rossz nézni ahogy tönkre teszi magát és ezzel együtt a családját is. Bármit mondok neki nem hallgat rám, mindenki azt mondja hogy hagyjam el őt, de én inkább segíteni szeretnék neki. Kérem adjon tanácsot hogy mit tehetnék ebben a helyzetben?
a férjén egyedül Ő maga segíthet, ha rájön, hogy változtatni kellene. Nem tudja Őt megmenteni Önmagától. Lehet, hogy amit mindenki tanácsol, elég nagy pofon lenne neki ahhoz, hogy összeszedje magát és változtasson. Önnek kell döntenie, mit lép, hiszen ez a Maga élete!
Üdvözlettel:
nem korrekt senkitől, ha zsarolással akarja a helyzetet megoldani. A lánya éppen a kamaszkorba lépett, biztosan érzékenyebb és határokat feszegető. A párja viszont nem az Ő apja, és ezét a gyerek jogosan ellenkezik. Anyaként vegye át a gyermeknevelést, és családilag is beszéljék meg a dolgokat. A felnőttek pedig viselkedjenek felnőttként. Javaslom, menjen el lányával kettesben egy lakhelyükhöz közeli kineziológushoz, hogy egy kívülállóval hárman átbeszéljék a problémáikat. Lehet, hogy a párjának is szükséges lesz majd egy beszélgetés, ezt majd a szakember eldönti.
Sok sikert kívánok,
üdvözlettel:
Párommal 4 éve vagyunk együtt, 2 éve együtt is élünk. Nekem van egy 10 éves kisfiam, akivel együtt költöztem hozzá. Neki két gyermeke van egy 13 lány és 10 éves fiú. Szépen élhetnénk, de a párom, folyamatosan szabályokat állít a saját lakásában. Például, hogy álljon a szék, a szőnyeg stb. Mindig valamit rosszul csinálok. A két gyerekét rajongásig szereti, sokszor már túlzásnak látom amit tesz. Minden harmadik héten velünk vannak a gyerekek, két hétig anyukával. A volt felesége nagyon sokat beleszól az életünkbe, rengeteg kritikát kapunk. A párom alkalmazkodik hozzá, mindig a gyerekek az indok. Az én fiamat nem bírja elviselni. Mindig valamit rosszul csinál. Sumáknak, flegmának nevezi a kisfiam, holott az ő 10 éves fia is hasonló. Most ebben a korban vannak. Ha a két fiú összeveszik, mindig az ő fiát védi, holott nem is láttuk, hogy mi történt. Tegnap este a kisfiam odabújt az ágyba mellém, hogy közösen tévézzünk, ekkor már az ő gyerekei nem voltak velünk. Párom még tett vett a lakásban. Mire ő is lefürdött, a kisfiam már át is ment a szobájába. Szerinte ez nem való, a mi ágyunkba semmi keresni valója nincs a gyereknek. Még jó hogy a kisfiam nem hallotta. Így is szinte semmilyen kapcsolat nincs közöttük.Véleménye szerint a kisgyereknek kéne nyitni felé. Egyre nehezebben viselem. Az én baráti társaságom és a családom is véleménye szerint lenézi őt, nem igazán akarja hogy a kapcsolatot tartsuk velük. Kizárólag az ő barátaihoz járunk, nagyon ritkán megyünk a szüleimhez, az én barátaimat együtt egyáltalán nem látogatjuk. Az ő barátairól áradozik. A volt felesége családjából több emberről is úgy beszél, mintha még mindig a rokonai lennének. Sokat mesél a múltról, nincs olyan nap, hogy a volt feleséget ne említené valamilyen formában. Igaz általában negatív dolgok kapcsán jön szóba. Az ő lakása jobb mint az enyém, az ő autója szintén. Ami nekem van, az mind-mind sokkal rosszabb. Mániákusan őrizgeti a múltbéli tárgyakat, szinte semmit nem akar lecserélni és kidobni. Ha a festésre kerül sor, az a terve, hogy ugyan ez a szín és minta maradna ami jelenleg is volt, amit még a volt feleségével választottak.
Viszont másoknak nagyon szépen beszél rólam, már többen mesélték, hogy milyen jó nekem, mert a párom ennyire szeret, milyen szépen beszél rólam.
Miért van ez? Menjek vagy maradjak? Érdemes energiát fektetnem ebbe a kapcsolatba? Miért bánt, ha másoknak meg áradozik rólam, hogy milyen boldog velem? Mi az igazság? Válaszát köszönöm!
A menjek vagy maradjak kérdésre a döntést Önmagának kell meghoznia. A kapcsolatát én egy kirakatnak látom, sok minden csak külsőség. Jól jöhet egy nő, ha már egyedül maradt férfi, ellátja a háztartást, mos, főz, takarít, kiszolgálja a gyerekeit is. Elvárásnak érzem, hogy a saját kisfia meg legyen háttérbe szorítva. Ha szerinte mindenben különbek az Ő gyerekei, előbb utóbb nem fogja megtűrni az Önét.
Egyébként pedig, ha magába néz, tényleg így akarja felnevelni a saját kisfiát? Kétségbe vonva, sumáknak gondolva, háttérbe szorítva? Vagy állandó vitában, ha Ön meg akarja védeni Őt? A kisfia édesapja mit szól mindehhez? Én a helyében, amennyiben Ő egy törődő apa, biztosan beleszólnék beleszólnék ebbe a kapcsolatba.
Nem gondolom, hogy mindenáron (ilyen áron) kell egy párkapcsolat.
Én magam, egész biztosan szem előtt tartanám az én kisfiam és a magam érdekeit.
És hogy Ő hogy beszél rólam másoknak, az a legkevésbé sem érdekelne, mert az számít, hogy hogy beszél (bánik) velem!!!
Tehát a döntés az Öné, sok sikert kívánok hozzá,
üdvözlettel:
Jelen pillanatban nincs kihez fordulhatnék problémáimmal,pedig majd bele halok!
A én és a nejem kapcsolatáról lenne szó,amit borzasztóan elrontottam!
7 éve vagyunk házasok,és két gyönyörű kisfiúnk van!!!!
Nem foglalkoztam velük eleget,és persze a nejemmel sem....
Hazudoztam...nő ügyek... egy ideig nem is dolgoztam,aludtam egész nap..stb.
Eljutott arra a pontra hogy véget vet a kapcsolatunknak!
Mindent megpróbálnék, megtennék értük,mert hiszem hogy van még remény és sosem késő!!
Próbálok nyugott maradni,de már nem bírom.... Nagyon szeretném rendbe hozni,de szükségem van segítségre,hisz igazán akarom!!!!
Ő hajthatatlan,de ha nem próbálom meg.....
Magamnak és édesanyámnak is bizonyítani szeretnék,hogy igen is képes vagyok rá,és akik már nem hisznek bennem!!!!
Kérem Éva, segítsen mit tegyek?
Mivel hódíthatnám vissza?
Válaszát előre is köszönöm!!!
sem rábeszélni, sem rákényszeríteni nem tudjuk a másikat, hogy szeressen és velünk maradjon. Amit a jelen esetben tehet, hogy megpróbálja visszahódítani, és újra elnyerni a bizalmát. Nem biztos, hogy ez sikerül, ez esetben viszont a gyermekeik érdekében őrizzék meg a józan emberi kapcsolatot.
Bizonyítsa be hosszú távon, hogy érdemes a szeretetre és a bizalomra. Legyen figyelmes, kedves, türelmes, figyeljen oda a másikra, de ne csak várt siker reményében, hanem legyen ez egy személyes pozitív átalakulás, függetlenül az eredménytől. Ha ez Önnek belső szükségletévé válik, könnyebb lesz az élete, és "érdemes" lesz újra Önbe beleszeretni a nejének.
Sok sikert kívánok,
üdvözlettel:
Nagyon jó tanácsokat ad másoknak, de közülük sok megvalósíthatatlan. (ezt ön, mint kineziológus tudja, ezért vannak az érzelmi blokk oldások) Ha valaki dühös, mérges, a másikra akkor nem tudja őt szépen elengedni, mert folyamatosan jelen van a kapcsolatukban a düh. Ebben vagyok én is, szeretném azt a dühöt, haragot elengedni, amit érzek amiatt, hogy több éve egy leehetetlen élethelyzetbe kényszerített a párom, egyedül kűzdök meg mindennel, tőle megvetést, kritikákat kapok, semmiben nincs mellettem, de a válást nem intézi, csak mondogatja, és nem tudok ezért nem dühös lenni és haragudni rá. Mit javasol, hogy lehet elengedni azt a dühöt és haragot az életemből?
Éva
én kineziológusként azt tudom, hogy azon kell dolgoznunk mindannyiunknak, hogy a bennünk lévő negatív érzéseket elengedjük, feldolgozzuk. A cél a szeretet, a megbocsátás. Sosem állítottam, hogy ez könnyű, a saját bőrömön is tapasztaltam ezeket a nehézségeket. Ha dolgozik a céljaiért, -persze előbb ki kéne tűzni azokat- akkor kitartással képes lesz elérni, amire vágyik.
Egyébként szerintem Ön is tudja, hogy a válást beadhatja a nő is! Nem haragudni és dühöngeni kell, mert az felesleges energia pazarlás. Tehát nem a kifogások keresése a célravezető, hanem ha cselekszik. Ez az Ön élete, a döntések az Ön kezében vannak! Rajta, határozza el mit szeretne!
Üdvözlettel:
42 eves no vagyok ket eve elek egyutt a parommal. Mind ketten egy szerelmet hagytunk hatra mikor megismerkedtunk es rogton egymasra is talaltunk de szerelmesek sosem voltunk. Ami nekem rosszul esett mindig hogy a neten mas nokkel beszrlget es udvarolgat nekem sosem bokolt vagy dicsert meg valamiert ajandekot sose kaptam. Csinaltunk egy kizos vallalkozast es a nyaron nem fizettek ki minket rmuatt sokat veszekedtunk nrkem lett egy auras migrenem depresszioval igy kozel 9 honapra munkakeotelen lettem .elinte meg csak csak tamogatott de eszrw vettrm hogy nem hiszi rl a betegsegem ami hetente kinzott es allando frjfajasom volt. Ket honapja megismerkedett egy novel akivel eleg szoris lett a viszonyuk de szex nrm volt koztuk es a parom nem is akar. Ez azert fontos mert ugy dontottunk hog nem maradunk egyutt de kb egy honapja o probalunk egyutt maradni en kertem ot hogy mistmar tenyleg hagya abba mert ez nem netes beszelgetes hanem egy hus ver ni es az amugy is keves onbizalmamnak ami a betegseg a hizas niatt kialakult ez nem tesz jot. O tovabra is tartjs s novrl a kapcsolatot es akkor is beszelgetnek ha en ott vagyok nem ertrm miert skar velem matadni ha sajat bevallasa szerint emiatt a csajozas miatt nincs lrlkiismeret furdalasa. Nagyon szetet dr sokszor eszre srm veszi hogy ott vagyok mellette vagy jatszik vagy nem tudom mit cdinal de a trlefon m8ndig a kezebe van en mar jobban vagyok felek meg a migrentol mert nem tudom mikor jon.de mar nem vagyok depis ujra dolgozom es mar fogytam is. Nem tudom mit trgyek hogy viszonyuljak hozza??
az a helyzet, hogy a döntést csak Ön hozhatja meg, vagy egyedül, vagy közösen. Tegyék fel a kérdéseket: Miért vagyunk egymás mellett? Szeretjük és tiszteljük még egymást? Jó, ha együtt maradunk? Külön miért lenne jobb? Vagy miért nem lenne jobb?
Beszélgetni kellene egymással, egymásban megtalálni a "lelki társat", és akkor talán a párja sem más nőkkel beszélgetne. De ha nincs elég közös Önökben és nem találnak megfelelő hangot egymáshoz, kár veszekedve, kényszerből együtt maradni.
Üdvözlettel: