SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

A báb, és egy barát... csodákra képes

- 2017-11-11
Hella 2 éves lehetett, amikor először megláttam. Bátyjáért jöttek édesanyjával az oviba. Hatalmas szemei mindig szomorúak voltak. Arcát megsimogattam, kedves szavakat mondtam neki, de ő nem reagált. Csak ült a kis padon, és várt türelmesen. Ez így ment majdnem egy évig.

Aztán ő is ovis korú lett. A mellettem levő csoportba került, és egyáltalán nem beszélt  semmit a tanévben az óvó néniknek. Amikor az öltözőben szinte naponta találkoztunk, kérdeztem testvéréről: szeret-e  a suliban, vannak-e ötösei? Nagy örömömre halkan, suttogva válaszolt. Édesanyja boldog volt, hogy végre „idegennek „ is megszólal. Mindig egy picit többet, és többet.

Amikor átkerültem a felső épületbe, az anyuka megkeresett azzal, hogy szeretné hozzám átkérni kislányát, mert úgy érzi, nálam jobban beszélne, fejlődne, és sokat emleget otthon. Kettős érzés volt ez nekem: egyfelől boldog voltam, hogy rám bízza kislányát, másfelől kellemetlen helyzetbe kerültem kollegiálisan. Aztán minden elrendeződött. Én lettem az óvó nénije.

Igyekeztem, hogy ne csak hozzám kötődjön, hanem társaival is komunikáljon. A gyerekek szerették nagyon, és vitték játékaikba, de Hella csak minimálisat beszélt, és nem mosolygott. Mozgásán is látszott szorongása, bizonytalansága. Figyeltem a napját: gyönyörűen rajzolt, alkotott, egyedül szívesen játszott, de aggasztott, miért nem nyit a többiek felé? Autista, vagy szorongó, gátlásos? Mi lehet a baj?

Aztán egyik nap a vezetőm megkeresett, hogy egy SNI-s beszédfogyatékos kisfiú jön hozzám. S valóban. Egy igen gátlásos, nehezen beszélő,  gyönyörű szemű fiúcska jött a csoportba. Dani mindig mosolygott, és egyedül játszott. Bújós, szeretgetős fiú volt. Társai előtt dadogva, rendkívül nehezen beszélt, a közösség előtt pedig nem is mert megszólalni. Egyik délelőtt báboztunk a gyerekekkel. Hella és Dani nem vállaltak szerepet, ők nézték az „előadást”.

Hella a fülembe súgta: - Szép a cica, nekünk is van!

Délután elfogytak a gyerekek, s már csak 4-en maradtak. Köztük Hella és Dani. Hella egyszer csak elbújt a bábparaván mögé, és nyávogni kezdett, majd ezt mondta:

- Szervusztok gyerekek! Én vagyok a cica!

- Dani! Szerintem örülne a cica, ha lenne barátja! Van kedved odamenni?- kérdeztem.

Azt hiszem itt kezdődött minden. Dani ment, és báboztak. Először nehezen jöttek a szavak, később már egyre ügyesebben. Örültem mikor láttam, hogy egymás társaságát keresik, s minden erőmmel azon voltam, hogy barátságot kössenek. Láttam, hogy nagyon jól húzzák egymást felfelé. Sokat társasoztak, kártyáztak, báboztak, nevettek együtt. A gyerekek előtt csak a paraván mögé bújva, de ha már csak néhányan voltunk, a paraván  előtt. Szinte minden játékban egymást választották.

A szülők is észrevették, hogy megváltoztak a gyerekek. Élményeket meséltek az oviról, családjaikról, és meghívták magukhoz egymást. Nagyon örültem, hogy ilyen szép barátság szövődött. A két kisgyermek egyre jobban kinyílt. Örömmel szerepeltek dramatizálásban, s sokat változtak társaikkal szemben is. Eleinte nem találták helyüket, ha nem volt ott a barát, később már ez sem jelentett gondot. Óriási boldogság volt, mikor Daniról év végén „lekerült”az SNI .

Ma már iskolások mindketten. A tanító nénik azt mondják, ügyesek, jól teljesítenek. Sokat gondolok rájuk. Nagyon jó érzés tudni, hogy megállják a helyüket. Hella még mindig csendes, de van barátnője, és jól érzi magát. Dani sportol is, és állandóan beszél, ezt mondja róla a családja.

Úgy érzem jó döntés volt egymás felé terelni a két kis „napsugaramat”. A báb pedig ismét bebizonyította varázslatosságát, hiszen a  cica, és a  maci nyitotta meg a kaput e zárkózott lelkek előtt.

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.
 

(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)

LEGOLVASOTTABB

Három gyerek tűnt el Szigetszentmiklósról

A szigetszentmiklósi rendőrök a lakosság segítségét kérik három gyermek eltűnésének felkutatásában.

Epekövesek, figyelem! Íme a gasztroenterológus ünnepi tanácsai

Az ünnepi időszakban tömegesen jelentkeznek a sürgősségi ellátásban az epekólikás betegek. Dr. Pászthory Erzsébet, a Gasztroenterológiai Központ gasztroenterológus, belgyógyász szakorvosa szerint, ha valaki már átélt ilyen rohamot, az soha nem felejti el; megfelelő kezelés híján pedig bármikor újra jelentkezhetnek a tünetek, és akár súlyosabb szövődményeket is okozhatnak a kövek.

Elmúlhat-e magától a pánikbetegség?

A pánikbetegséggel nehéz együtt élni, különösen, ha úgy érezzük, kicsúszik a kezeink közül a kontroll a rohamok kapcsán. Érdemes-e arra várni, hogy majd "magától" elmúlik a nehézség? Egyáltalán léteznek-e olyan eszközök, amelyekkel elősegíthetjük a javulást? Mikor és miért érdemes orvoshoz fordulni? Dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ pszichiátere adott választ a kérdésekre.

Óriási a korai felismerés jelentősége a nőgyógyászati daganatoknál is

A daganatos betegségek korai felismerése sok esetben élet-halál kérdése lehet, de legalábbis meghatározza a kezelés lehetőségeit. Így van ez a nőgyógyászati daganatok esetében is: minél korábban sikerül felismerni a betegséget, annál jobbak lehetnek a kilátások. Dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza, a nőgyógyászati onkológia specialistája elmagyarázta, mikor, kinek és milyen vizsgálatok szükségesek az időben történő diagnosztizáláshoz.

Mit tehetünk, ha folyamatosan romlik a gyermekünk szeme?

A gyermekek látása világszerte egyre rosszabb, és ennek egyik egyértelmű oka a képernyő előtt töltött idő növekedése. Egy globális tanulmány szerint az utóbbi években egyre több gyermeknél jelentkezik miópia, más néven rövidlátás.

© 2004-2022 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja