Tóth Imréné vagyok, Tégláson a Bárczay Anna Városi Óvodában dolgozom 31 éve. Óvodapedagógusként 2015-ben sikeresen részt vettem a TÁMOP-3.1.5/12 kiemelt uniós projekt keretében indított „A pedagógusminősítési rendszer kiegészítése, kipróbálása és korrekciója” című pilot programban. Az általános tervem címe: Kooperatív műhelymunkák az óvodában. A tanulásszervezés új módszerét leginkább az alkotó munkán keresztül alkalmazom óvodánkban.

Miért választottam ezt a módszert?   …mert a gyerekek is megváltoztak.

Az ingergazdag környezet hatására sokkal nehezebben köthető le a figyelmük, és megváltozott az érdeklődési körük is. A sok inger állandó odafordulást és alkalmazkodást igényel tőlük. A demokráciában a konformizmus helyett több teret kap a kreativitás, az egyéniség kibontakozása, az önállóság, mint a tekintélyelvű, diktatórikus rendszerben. Fontos, hogy mi pedagógusok és a szülők is az információkat szűrjük, valamint az elaboráció, a feldolgozás képességével is rendelkezzünk. Tehát újra kell gondolni szerepünket, az eddig bevált pedagógiai elveket és nevelési módszereket.

Az óvodákban a teljes személyiség fejlesztésére törekszünk. Fontos szerep jut így az érzelmi nevelésnek, az érzelmi intelligencia fejlesztésének, a tolerancia kialakításának, valamint a szociális készségek – például az együttműködés készség – fejlesztésének. A kooperatív módszer személete, eredményei könnyen, szinte azonnal visszaforgathatóak a mindennapi pedagógiai gyakorlatba, tovább adaptálhatók.

 A világhálón számos mennyiségben áll rendelkezésünkre a szakirodalom, sajnos inkább iskolai mintákat találtam, az óvodai módszer kidolgozása még gyerekcipőben jár. Ezért szeretném eddigi tapasztalataimat megosztani ebben a cikkben. Célom a hagyományos módszerek kiegészítése és nem felváltása. Kooperatív problémamegoldásra azok lesznek képesek, akik kooperatív módon sajátították el a problémamegoldást.

Nézzünk egy példát:

Borotvahabbal játszottunk nagy sötét asztallapon. Amikor kijátszották magukat, kértem, hogy egy téli képet készítsenek. Számukra tehát adott probléma: Mi legyen a közös képen? 4 tagú volt a csoport, érthető, hogy mindenkinek volt ötlete. Következő probléma: „akkor most hová kerüljön pl. a hóember?” Minden adott probléma együttműködést kívánt a gyerekektől. Ez nem biztos, hogy első alkalommal sikerül, hiszen ezzel a készséggel nem rendelkezik minden gyerek. 

Mint mindennek, természetesen ennek a módszernek is vannak kockázatai, ezt is lehet rosszul alakítani. Ezért fontos, hogy kialakuljanak, ismertté váljanak és elterjedjenek a kooperatív tanulás megbízható technológiái. A technikát, a témát megismertetem, együtt játszok velük, de fontos, hogy érvényesülni hagyjam az egyéni ötleteket, elképzeléseket. Csak így alakul ki a párok, csapatok közötti együttműködés, illetve a pedagógus-gyerekek közötti jó kapcsolat.  Kialakulhat a reálisabb ön és társak értékelése, megbecsülése és a ma egyre fontosabbá, jelentősebbé váló együttműködés.

Ezen a képen látható, hogy egy lapon valamit ketten színezgetnek a gyerekek. A 6 évesek már az első mondatomat megmosolyogták, amikor azt mondtam, hogy „ma Firkamanók leszünk”. A vonalak pedig találkoztak, keresztezték egymást, mintha az autót tologatnánk. „Na és most?” – kérdezték. „Játsszatok a színekkel, miközben kiszínezitek a körbezárt vonalakat.”

Közben jókat beszélgettek, vitáztak, a monoton színezéssel ketten hamar készen lettek. Mivel a páros munka még újdonság volt, a legnagyobb problémát az jelentette, hogy ki viheti haza. A kérdés még az elején nekem is nagy problémát okozott. Kértem, hogy segítsenek, mit tegyünk? Többféle válasz is érkezett: Vágjuk ketté…, számoljuk ki…, most egyik, legközelebb a másik gyerek vigye haza…, vágjunk ki belőle 2 ajándékot…, legyen 2 firkaceruza… 
Végül ebben maradtunk, de nem 2, hanem 4 ceruzát is kivágtunk, és nagyon szépen mutattak egymás mellett. Pedig csak firkálgattunk, színezgettünk, játszottunk és jól éreztük magunkat. Így készült ez a gyönyörű közös falikép:

Átfogó célom: Az alkotói szabadság, az alkotás, mint tevékenység közös átélése. A képzőművészet iránt fogékony és alkotásra nyitott személyiség kialakítása. A sokféle anyag és eszköz és különféle technikák felhasználásával a gyerekek alkotói képzeletének, a látáskultúrájuk az önkifejezésük a képművészet nyelvén való fejlesztése. Az egymásrautaltság megtapasztalása. Ekkor a csoporttagok maximálisan érdekeltek társaik sikerében. Az egymásrautaltság erősödésével a kooperatív magatartás is fejlődik.
Részcélok: Készségfejlesztés, ezen belül is térlátás, téri tájékozódás, finommotorika, logikus gondolkodás, fejlesztése. A tehetségműhelybe egész évben tevékenykedő gyerekek, itt együttműködve, egymást segítve dolgozhatnak felszabadult, családias légkörben. Az egymás iránti toleráns, szociálisan érzékeny magatartás és az empátia alakítása is feladatom.
A gyerekek sajátítsák el alkotás során, hogyan viszonyuljanak társaikhoz a jobb munkakapcsolat kialakításának érdekében. Ez a pozitív viszonyulást erősíti, és jelentős mértékben elősegíti a szocializáció fejlődését.

Hogyan is kezdtem hozzá?

2016 - Kézműves Kuckó tehetségműhely: Alkotni szerető, mindenre nyitott, érdeklődő gyerekek 6-8 fős csoportja. Először bizonyos szabályokat rögzítettem. Kezdetben nélkülözhetetlenek voltak a szerepek. Amikor az együttműködés szabályai már belsővé váltak a gyerekekben, a szerepek háttérbe szorultak. Minden pedagógus jogos félelme, hogy a csoportmunka nagyobb zajjal jár. Elsőként kiosztandó szerep tehát a „csendfelelős”. Megértették, hogy a halkabb beszélgetésre azért van szükség, hogy a csoportok, párok, ne zavarják egymást. Majd a „szószóló” (aki elmondta, ki hogyan vett részt a közös alkotómunkában)

Eleinte csak párban alkottunk  –  egyetértek Dr Benda József gondolataival, miszerint a párjaikat maguk válasszák a gyerekek. Ha mindig ugyanazt választják, akkor kérhetjük például, hogy fiú - lányt válasszon, vagy másik csoportba járó gyereket. Ha vegyes csoportban próbálkozunk, akkor a nagy válasszon kicsit maga mellé. Méretét tekintve a későbbi óvodai csoportmunkához a 3-6 fős csoportok jöhetnek szóba. Ez az a létszám, amelynél a csoport kedvező hatása már megjelenik, de az egyén felelőssége is jól érvényesül. Itt már bővülhetnek a szerepek is. Az additív típusú feladatban a csoport összteljesítménye meghaladja a legjobb csoporttag teljesítményét, ami jelentős sikerélmény forrása. Eleinte néhány gyerek nehezen értette meg, hogy tegye a „közösbe” egyéni alkotását. „Miért nem vihetem haza?” Amikor viszont látta, hogy az ő alkotása nélkül nem lenne teljes a közös kép, akkor boldogan hozzáillesztette a magáét.

Néhány példa az ilyen közösen készített munkáinkból:

Textilre önarckép: Előtte párban plexi táblán rajzolgatták egymást, hogy ráérezzenek a méretre, az arányokra. Láthatóan élvezték ezt a játékot is.

Őszi falikép: Mind másképp színezve, mégis teljes egységet alkot.

Filckörök kiegészítése vászonra filctollal. Ez egy nagyon jó kreativitást igénylő  játék, akár családon belül is kipróbálható.

„Virágözön”: Ez is páros feladat volt, de egy szép faliképpé nőtte ki magát.

„Pipacsmező”: A háttér nedves kreppapírral, a pipacs ujjlenyomattal készült.

„Családi kuckóban” is alkotunk, amikor a család együtt készít valamit. Készítettünk már harisnyavirágot,  célbadobós játékot papírtányérból, magyar motívummal vászontáskát. A vizuális technikákat az pedagógus is meg tudja valósítani, ahol nincs kézműves tehetségműhely. A családok, testvérek szintén hasznosíthatják, kipróbálhatják, milyen örömteli hangulatú egy közösen készített alkotás, ami kár készülhet anyának, apának, nagyszülőnek.

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.