„Buksi-Suli” - Kutyával a gyermekekért
Rohamosan változó, rohanó világunk nagy kihívásokat jelent még az olyan óvodapedagógusok számára is, akik évtizedeket töltöttek a pályán. Valamennyi gyakorlatban dolgozó kolléga tudja, hogy ez a gyermekek magatartásában, szociális fejlettségében, egész személyiségében milyen intenzív változásokat idéz elő. Érhetik őket pozitív hatások, de egyre gyakrabban negatív tényezők is.
37 éves óvónői múlttal és 21 évi felelős kutyatartással a hátam mögött megszületett az elhatározás, hogy a két szeretett területet összekapcsoljam: gyerekek fejlesztését a kutya közreműködésével.
Egyre több kutatás alátámasztja, milyen sokoldalúan lehet a kutyaterápiát alkalmazni. A modern szemléletet valló intézmények, szociális ágazatok nyitottak az új kezdeményezésekre. Az Ajka Városi Óvoda vezetése örömmel fogadta kérésemet és szabad utat adott a kutyás foglalkozások beindítására. Ezek a próbálkozások még gyerekcipőben járnak, így szakmai, gyakorlati, dokumentációs segítségre nem számíthattam. Ezért kidolgoztam saját tematikámat, így jött létre a „Buksi-Suli” ,Kutyával a Gyermekekért Személyiségfejlesztő és Képességfejlesztő Óvodai Program. A megvalósításban Alíce terápiás kutya és felvezetője, valamint saját terápiás tanuló kutyám Mese nyújtott segítséget. Programom 5. éve egyre magasabb szinten teljesedik ki, növelve a bekapcsolódó szülők, gyermekek számát. Hogy mennyire igazolt a létjogosultsága a kutyaterápiás fejlesztésnek hűen tükrözi, hogy városszerte igény mutatkozik a jelenlétünkre. Elkötelezett óvodapedagógusok és vezetés segíti, hogy a lehetőség elérje azokat a gyermekeket, akiknek erre szüksége van.
Melyik témához kapcsolódjam cikkemmel? A kutyával való fejlesztés, lehetőség a szellemi kreativitás kiteljesítéséhez más dimenzióban, mint amit eddig megszoktunk, segít az agresszió fékezésében, az empatikus képesség felébresztésében, és számtalan módot kínál a differenciálás megvalósításában. Egy jól képzett, fegyelmezett kutya olyan motivációs tényező a pedagógus kezében, amellyel gyerekjáték felkelteni az ismeretszerzéshez nélkülözhetetlen figyelmet. Megvalósul a játszva tanulás, személyiségfejlődés elve.
Hogyan lopakodik be a kreativitás ebbe a folyamatba?
Tudjuk, hogy az óvodás életszakaszban a felnőtt mintája példaértékű a gyermek számára, utánzásra késztetik, ha akarjuk, ha nem. Egy alkotó pedagógus erre ösztönzi a nevelésére bízott kicsiket is. Terápiás kutyás éveim alatt egy olyan szemléletváltáson estem át, mely szerint minden fejlesztési feladat megvalósításánál, egy-egy témakör feldolgozásánál „kutyásítom” az ehhez rendelt játékokat. Vegyünk néhány példát! A dominancia kialakításban egyszerű segítséget nyújt, hogy a jutalom falatot mindig a bal tenyeréből kínálja fel a gyermek.
A kutya köszöntésének rituáléja feltételezi a hosszú távú emlékezet bizonyos szintjét, cselekvés láncolat felidézését, végrehajtásában az önállóság erősödését. Ezek elsajátítása hozzájárul az önbizalom alakulásához. Nem elhanyagolható az anyanyelvi képesség fejlődését segítő tendencia sem. Nyilvánvaló, hogy itt is fokozottan érvényesül a differenciálás elve, a személyhez szabott feladatadás, segítségnyújtás, követelményszint.
A térben való tájékozódás, testséma fejlesztés szintén az óvodáskor egyik feladata. A kutya megadott irányba való vezetése, tárgyak, akadályok megkerültetése jó játék a gyerekeknek, és felemelő érzés számukra, hogy a saját méreteikhez viszonyítva nagy kutyát ők irányíthatnak. Egy ilyen feladatnál a fokozatosság elve is érvényesül, hiszen kezdetben csak egyszerű sétáltatásról beszélünk, természetesen mesei elemekkel átszőve, pl. meglátogatjuk a kutya barátait, majd bővítjük egyéb tartalmakkal a feladatot, pl. megkerülünk akadályokat tetszés szerint. A játékot tovább lehet nehezíteni, hogy képek segítségével kell leolvasni az útirányt és elvezetni a kutyát a célig, kezdetben úgy, hogy a térkép folyamatosan segíti a gyermek munkáját, majd pedig emlékezetből. Ha már ez is megy, akár verbális útmegjelöléssel is irányíthatjuk a páros tevékenységét.
A fejlesztésnek számtalan példáját lehetne felsorakoztatni. Az óvodapedagógus, a kutya felkészültségén és kutyafelvezető kreativitásán múlik, milyen ötletekkel tudja színesebbé tenni az ismeretszerzés folyamatát. Az olyan szerencsés óvodás csoport, mint az enyém, hogy 3 éves koruktól immár 6-7 éves korukig heti szinten találkozhattak ezzel a csodával, kialakult a gyermeki kreativitás is. Már nemcsak nekem vannak ötleteim egy-egy játék „kutyásítására”, hanem a gyerekeknek is. Pl. a körhintás játékot a kutya irányította ugatásával. A gyerekek javaslatára ezt tovább fejlesztettük azáltal, hogy a hangos ugatásra gyorsan, a halk ugatásra lassan forgott a hinta.
Spontán játékukban napi szinten beépül a kutyás program. Alkalmazzák az ott elsajátított kutyairányítási jelzéseket, testbeszédet, utasításokat, és nem utolsó sorban a felelős állattartással kapcsolatos ismereteiket.
Játékuk során kreativitásuk nem ismer határokat. Alkotótevékenységüket is meg-határozza, hogy kutyás csoport vagyunk, rajzaikban, hulladék anyag újrahasznosítása során barkácsolásukban szárnyalhat képzeletük, finomodhat kézügyességük. Talán a legnagyobb hozadéka a kutyás foglalkozásainknak, hogy mindez a kreativitás belső indítékból fakad, önként választott tevékenység.
Hogyan befolyásolja pozitív irányba az agresszivitást egy terápiás kutya? Mindenekelőtt a pozitív, nyugodt kisugárzásával, megfontolt viselkedésével, kiegyensúlyozottságával. Azonban azt minden gyermekben tudatosítani kell, hogy a terápiás kutyával ugyan játék a tanulás, de a kutya nem játék. Tehát szabályok vannak, amit minden körülmények között be kell tartani a kutya jelenlétében. Ezek közül is az egyik legfontosabb, hogy nem okozunk fájdalmat az állatnak. E szabály betartása egy feszültségekkel teli gyermek esetében komoly kontrollmunkát igényel. Nyilván, az ilyen magatartási problémákkal küzdő gyermek esetében csak az egyéni vagy mikro-csoportos foglalkoztatás keretében történő terápiás foglalkozás jöhet szóba.
Munkám során több esetben is segítettem ilyen gyermekek beilleszkedését a kutya közreműködésével. Szakmai elismerésnek tekintem, hogy BTM-es gyermek szakértői véleményezésében fejlesztési javaslatként jelenik meg a kutyaterápiás foglalkozás folytatása. Hiszem, hogy ha egy környezete számára problémát jelentő gyermek megtapasztalja, megtanulja az állattal való együttműködés szépséget, ezt az ismeretet társaival is alkalmazni fogja. Ekkor megjelenik az empatikus képesség csírája is, mert ahhoz, hogy képessé váljon az együttműködésre ennek az erkölcsi érzéknek is fejlődnie kell. Az együttérzés tanulásának érdekében a felelős kutyatartás aranyszabályaival ismerkedhetnek a gyermekek, gyakorolhatják a foglalkozások alkalmával valamint azon kívül a mindennapi életben.
Ugyanezt a célt szolgálja a helyi kutyamenhellyel fenntartott együttműködés, a kutyák számára adománygyűjtő akciók meghirdetése, látogatás szervezése a menhely lakóihoz. Nézzünk egy konkrét példát az agresszív viselkedés kezelésére! Nagycsoportos gyermek a társaival napi szinten konfliktusokat generált, összeférhetetlen viselkedéséből kifolyólag peremhelyzetűvé vált. Megsegítését egyéni terápiás foglalkozásokkal indítottuk. Kezdetben tudomást sem vett a kutya jelenlétéről. Fokozatosan fordult felé, és kezdett közeledni, kommunikálni. Egyre mélyebb kapcsolatot épített ki vele a közös együttléteik során, míg eljutott arra a szintre, hogy nagyon várta az érkezését. Miután kialakult az összhang, elkezdődhetett a mikro-csoportos foglalkoztatás. Bár a kutyával továbbra is szoros kapcsolatban volt, meg kellett szoknia, hogy osztozik rajta társaival. A hagyományos pedagógiai módszerek kombinációjával pl. ő mutathatott be 1-1 feladatot a többieknek a kutyával, ezáltal elismerést szerzett a közösség előtt, közeledett a résztvevő gyerekekhez. A kutya jelentős személyiségváltozást indított el az esetében. Bár nem az én csoportomba járt az említett gyermek, gyakran helyettesítettem náluk. Mindig örömmel fogadott, a közösen átélt kutyás élményeink hatására az állat jelenléte nélkül is befolyásolhatóvá vált a viselkedése.
Természetesen ez csak egy út a helyes magatartási formák megtámogatásához, a konfliktusmentes együttélési szabályok elsajátításához, az eredményhez szükséges a hagyományos nevelési módok együttes alkalmazása is. Tudom, hogy nincs mindenki olyan szerencsés helyzetben, hogy segítheti a gondjaira bízott gyermekek fejlesztését egy kutyával, így e módszer alkalmazása nehézségekbe ütközik. Ahogyan azonban én is megtaláltam a környezetemben, akik ebben támogatnak, és saját kutya kiképzését is elkezdtem a cél érdekében, úgy akiket sikerül megszólítanom ezzel a cikkel és magam mellé állítani, megtalálhatják partnereiket.
A kutyaterápiás foglalkozások kis létszámú csoportokban fejtik ki fejlesztő hatásukat, ezáltal egyben lehetőséget adnak a differenciálásra is. Az óvodánkban integrált nevelés folyik, amely lehetővé teszi a SNI. BTM-s esetleg valamilyen fogyatékossággal élő gyermekek épek közötti fejlődését. Ez sokszor nagy kihívás nemcsak a gyermekcsoport, hanem a pedagógus számára is. A kutya ebben is megfelelő társnak bizonyult.
Csoportomban két SNI-s és egy BTM-s gyermek találkozik heti rendszerességgel terápiás négylábúval. Csodálatos az eredmény, amit elértünk. A legnagyobb siker, hogy örömmel, önként választják a játék helyett a kutyával való tevékenységet, lételemükké vált a vele való munka. Nem okoz számukra nehézséget akár 45 percig tartó feladatsorozat teljesítése. A kutya elvarázsolja egész személyiségüket. Persze a fokozatosság, a teljesíthető, egyénre szabott feladatok elengedhetetlenek a sikerélmény biztosításához.
Ennek szellemében pl. a beszédfogyatékos SNI gyermeknél a szóbeli megfogalmazásra, a gátlásos gyermeknél a szemkontaktus kiépítésére helyezem a hangsúlyt. A figyelemkoncentráció hiányával küzdő gyermek számára önuralom fejlesztő gyakorlatokat iktatok be.
Természetesen a foglalkozásokhoz speciális eszközökkel készülök, amelyek amellett, hogy pedagógiai céljaimat szolgálják, figyelemfelhívó jelleggel is rendelkeznek azáltal, hogy a gyermekek mellett a kutya is dolgozik velük. Pl. a kutya képes saját készítésű trükkös dobókockával dobni, játékos kosarat kinyitni, becsukni, elpakolni a játékokat, kártyát húzni, stb. Itt újból visszaköszön a kreativitás szükségessége, hiszen ezeket az eszközöket sok esetben nem boltból lehet beszerezni, ötletekre, ügyességre, akár hulladéknak tekintett anyagokra van szükség.
Dióhéjban, a teljesség igénye nélkül megpróbáltam érzékeltetni a terápiás kutyával foglalkozás szépségét, különlegességét, minden területre kiterjedő fejlesztő hatását. Bízom benne, hogy sikerült pedagógus társaimban felébreszteni annak igényét, hogy bátran próbálkozzanak új módszerekkel, keressék azokat a megoldási módokat, korszerű eszközöket, amellyel hatékonyabbá tehetik hivatásuk teljesítését. Nekem a kutya mutatta meg az innováció felé vezető utat.
A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.
Közösségi hozzászólások: